A Balaton-vidék birtokosai nemcsak mediterrán épületeiket, hanem a Földközi-tenger partvidékén kialakult termelési és birtokszerkezetüket is átültették. A balácai freskók alapján a Balaton-felvidéken is megjelentek a szőlőültetvények. A kisméretű villagazdaságok többsége vegyes kertgazdaság lehetett.
Szicíliában, mialatt a félsziget belsejében óriási gabonatermelő nagybirtokok alakultak ki, a tengerparton változatlanul virágoztak a gyümölcs, bor, olaj termelésére, halászatra és halfeldolgozásra szakosodott kisbirtokok. Hasonló magyarázata lehet a Balaton északi partján végighúzódó sűrű településnyomoknak.

Hogy kik voltak a földbirtokosok és hol éltek, erre nézve, sajnos, igen kevés adatunk van. A földbirtokos viszonya a birtokához a Római Birodalomban területenként változott: pl. Közép-Itáliában bent éltek a kisbirtokosok a városokban, míg Dél-Itáliában kint laktak a gazdaságban. Pannóniában a földbirtokosok és romanizált udvartartásuk valószínűleg a városokban élt, és ezért temetkezéseiket sem a gazdaság környékén kell keresnünk.

A Balaton-környék településképe is – a birodalom többi tartományához és a provincia egészéhez hasonlóan – a késő császárkorban megváltozik. A népvándorlás pusztítása éppen a város és vidék közötti kiegyensúlyozott kapcsolatot szüntette meg.
Egyre jellemzőbb lett a nagybirtok önellátása, majd a további gazdasági létbizonytalanság és politikai ellehetetlenülés miatt Pannonia romanizált lakossága elmenekült Itália és Görögország felé. A Balaton környéki villák a 4. század végére fokozatosan elnéptelenedtek, csak a Keszthely környéki mocsaraktól védett erődítésben élt tovább a provinciális lakosság töredéke.



Bíró Mária