Másodrangú táborhely Alsó Pannoniában a Duna jobb partján.

Igy nevezi Ptolemaeus, ki a partmenti helységek sorában Salinum (Vetus Salina = Adony) és Lugio (Duna Szekcső) között említi, s a Notitia Dignitatum.

Az Itinerarium Antonini szerint Aquincumtól 73 római mérföldre feküdt, míg a tab. Peutingerianán a távolság e két hely közt csak 51 római mérföld lett volna. A 73-as számmal van a távolság Aquincumtól azon mérföldmutatón is jelezve, melyet Paksnál a Duna medréből húztak ki s egy másodikon mely Kömlődről való.

Az Itinerarium ezen találkozása a két mérföldmutatóval azt bizonyítja, hogy Lussonium vagy Paks vagy Kömlőd helyén keresendő, de mivel a kömlődi mérföldmutató azon ponton került elő, a hol eredetileg is állott, csak Kömlőd lehet a régi Lussonium. Különben Kömlődön, az ú. n. Bottyán sáncon régóta ismeretesek egy római tábor nyomai, aztán feliratos emlékek is vannak Kömlődről.

Mint ezek közül kettőből kitünik, Lussonium a 2. században a cohors I Alpinorum equitata állomáshelye volt. Az egyik felírat a Dolichenus cultusra vonatkozó bronz-pyramis egyik lapján olvasható s a cohors egyik századosának (centurio) ajánlása, a másik a cohorstól s praefectusától származik egy olyan évből, midőn két császár egyszerre viselte a consuli méltóságot, a mi a 161-ik vagy még inkább a 202-ik évre vonatkoztatható. Talán a CIL III 10297 feliratban említett praefectus is ugyanazon cohorsé volt.

A Notitia Dignitatium idejében Lussoniumban a 2. segédlegio egy része s dalmata lovasok tartózkodtak, megelőzőleg pedig az Intercisába (Duna Pentele) rendelt cuneus equitum Constantianorum.

A provincia határát képező Duna vonalán építették ki a hódítók a Kr.u. 1. század végére - 2. század elejére védelmi rendszerüket, a limest, melyet erődítmények és őrtornyok láncolata alkotott. Ennek az erődláncolatnak volt egyik tagja a dunakömlődi Bottyán-sáncon felépített castrum (tábor), Lussonium.
A határvonal szerkezetének megfelelően Paks körzetében több őrtorony is állhatott, melyek őrszemélyzetét a lussoniumi cohors (500-1000 fős gyalogos csapategység) katonasága adta.
A katonai a táboron kívül Dunakömlőd térségében számolni kell a táborhoz tartozó, falusias polgári településsel (ezeknek vicus a neve), valamint Kömlőd és Paks körzetében egyaránt feltételezhetők kisebb, részben önellátásra berendezkedett, ún. villa-gazdaságok is, ezen kívül a bennszülött lakosság részben romanizált falvai.

A dumakömlődi katonai tábor régészeti feltárása csaknem 20 éve folyik. Az eddigi kutatások során számos katonai és polgári épület látott napvilágot. Az előkerült leletek és objektumok elemzése megmutatta, hogy a legkorábbi auxiliáris (segédcsapati) palánktábor már a Kr. u. 1. század derekán, Claudius császár (41-54) uralkodása idején megépült és a 2. században is használatban volt. A későrómai erőd kiterjedését és védműrendszerét is sikerült tisztázni.
A feltárások során előkerült az erőd északi sáncrendszere, több helyen az erőd 1,3 m széles fala, védőárkai, a két déli kaputorony. Az erőd déli falának belső oldalán több helyiségből álló, keleti oldalán faoszlop-sorral alátámasztott előtérrel (porticus) ellátott épület, egy kaszárnyaépület helyezkedett el.
A későrómai korban (Kr.u. 4. század vége), amikor az erőd már nem volt használatban, a déli kaputoronytól néhány méterre északra felépült egy 10 x 9 m kiterjedésű torony (kiserőd), melyet a tartomány feladása után is használtak a népvándorláskor elején.

2003-ban került sor a római erőd déli kapujának, az ettől északra levő kaszárnya épületnek és a későrómai kiserődnek a műemléki helyreállítására, mellyel létrejött Tolna megye első római kori romkertje.
A római uralom mintegy négy évszázada alatt folyamatos életről, a romanizált kultúra jelenlétéről beszélhetünk e vidéken, melyet a múlt század óta napjainkig előkerülő jelentős római kori emlékek fémjeleznek.
Említést érdelem mindenekelőtt a számos sírkő, oltár és egyéb felirattöredék mellett a múlt század derekától ismert Mithras-relief, egy domborműves kőtábla, mely Pannonia népszerű, keleti eredetű istenségét, a bikaölő Mithrast ábrázolja.

A 2-3. század folyamán Mithras kultusza éppúgy kedvelt és elterjedt volt Pannoniában, mint a szíriai eredetű Iuppiter Dolichenusé, akinek tiszteletére készült a Dunakömlődön 1815-ben előkerült, háromszög alakú, Iuppiter Dolichenust ábrázoló bronzlemez pár, amely valószínűsíti, hogy Lussoniumban az istenség tisztelőinek jelentősebb közössége létezett.

Pannoniában a római uralom végét a hunok megjelenése jelentette, melynek során, 433-ban a provinciát a Római Birodalom hivatalosan is átadta királyuknak, Attilának.