Székesfehérvár
Római község Alsó Pannoniában.

Ezen alakban az Itinerarium Antonini a Sopianae (Pécs) és Brigetio (Ó Szőny) közötti útvonal mentén említi.
Brigetiótól csak 23 római mérföldre, Sopianaetől pedig 77 római mérföldre feküdt volna, ami mind a két esetben kevés arra, hogy a mint Mommsen (CIL III p. 432) teszi, Székesfehérvárral azonosítsuk.

A hiba az Itenerariumban rejlik. Az Itinerarium egy más helyén Gorsio sive Hercule fordul elő, még pedig azon út mentén, mely ugyancsak Sopianaeből indul ki, de Aquincumban végződik. Mivel föl nem tehető, hogy egy vidéken két azonos nevű helység lett volna, Herculia és Hercule egy községnek vehető. A távolság azonban Sopianae és Aquincum között 135 római mérföld, ami megint túlságosan sok ugyan, de megmagyarázható, ha Székesfehérváron át került az út. Ez esetben Hercule, illetve Herculia Sopianaetől 85 római mérföldre feküdt, Aquincumtól pedig 50 római mérföldre, a mennyi a két távolság körülbelül a valóságban is.

A község a Herculia nevet minden valószínűség szerint Maximianus Herculius után vette föl, míg Gorsio a régebbi elnevezés. Székesfehérvárott vannak ugyan nagy számmal római kőemlékek, de egyikről sem állapítható meg, hogy ott is találták. De ha nem is épen Székesfehérvár területén volt a római község, nem feküdhetett tőle messze, mert Sár Pentelén tényleg találtak két római feliratot (CIL III 3342, 3343) s így föltehető, hogy a székesfehérváriak is vagy onnan vagy környékéről származnak.

A községnek nem volt városi joga, hanem minden valószínűség szerint Aquincumnak attribuált faluja volt. Csakis így magyarázható meg, hogy a székesfehérvári kövek közül egyen (CIL III 3347) Aquincum egyik duumvirje, egy másikon a colonia egy sexvirje fordul elő.
Aztán csakis úgy érthetők a CIL III 10336 feliraton a Canabens(es), ha azok Aquincumban laktak s mint ilyenek állítottak Székesfehérvárott emlékkövet. Megjegyzendő, hogy Aquncium 146-ban, a mely évből ezen kő való, még csak municipium volt s így canabái állhattak.

Mindazonáltal jelentékeny községnek kellett lenni; így több nevezetes temploma volt, melyek közül egyet maguk Severus és Caracalla császárok építettek, egy másikat pedig Marcus császár szentelt föl.
Mindennél jobban mutatja azonban jelentőségét az, hogy az egész provincia papjai itt állítottak oltárt Juppiter Dolichenus tiszteletére. Ebből méltán azt következtethetni, hogy Alsó Pannonia vallási központja ezen községben keresendő. Az, hogy katonaság is volt-e itt, nem bizonyos; három felirat (CIL III 3350, 3351, 3352) ilyen vonatkozású ugyan, de mindegyikben más-más csapat fordul elő.

Herculia

Az újjászületést a III. század végén Diocletianus uralma hozta meg. A nagy dalmát császár úrrá lett a külső és belső nehézségeken, majd hozzákezdett a szétzilált birodalom újjáteremtéséhez. A Duna pannoniai szakaszán mindenütt lázas építkezések kezdődtek. A roskatag táborok falait megmagasították, új tornyokkal, megerősített kapukkal, új árkokkal látták el őket. Így történt ez itt is. Az újjáépült város új nevet is kapott: Herculiának hívták.
Herculia már nem a vallási ünnepek központja lett, hanem az épületek tanúsága szerint a tartomány kormányzati székhelye. Aquincumból ide költözött a tartományi helytartó és vele tartományi hivatalok és tisztségviselők is.

A hivatalos rezidencia és az újra fellendülő kereskedelmi központ mellett az újjáépített főutcában kapott helyet a közben államvallássá nyilvánított keresztény egyház is a IV.sz. elején. Először kisebb templomot építettek a keresztények, nem sokkal azután, hogy üldöztetésük rejtekeit elhagyhatták. Ennek padlóján Diocletianus császár bronzpénzeit is megtalálták. A második bazilika nagyobb szabású épület volt, melynek főutca felőli homlokzatát négy pillér tagolta, szentélye széles apszissal zárult.
A bazilika csarnoka egy díszes lakóház romjai fölött keresztben épült fel. Arról nem maradtak írásos bizonyítékok, hogy Herculia az ókereszténységben jelentős szerepet játszott volna. A bazilika sarkához az V. század elején téglából keresztelő medencét építettek, ami azt jelentette, hogy akkortól költözött ide a városba a püspök.

Azonban nemcsak a püspök költözött be a város falai közé, hanem szerte Pannoniában elnéptelenedtek a falvak, és mindenki a védett erődítmények falai közé húzódott a hunok sorozatos támadásai elől. Aquincum lakói is ezidőtájt költöztek át a védettebb katonai tábor területére.
Valentinianus császár 370-ben még egyszer megerősítette a limest új, szabálytalan alakú táborokkal, ormótlan őrtornyokkal. A rideg falak között őrt álló katonák azonban ekkor már alig különböztek azoktól a barbároktól, akiket a túlsó oldalon szemmel tartottak.

375-ben a császár, Valentinianus Brigetióba (a mai Szőnybe) utazott, hogy békét kössön a barbár quad (kvád) törzzsel; útközben áthaladt Herculián is. Az arcátlan békefeltételeken úgy feldühödött, hogy Brigetióban szélütést kapott és meghalt. Pannonia nem kapott több katonai utánpótlást, leálltak az építkezések.
Herculia legalább félévszázadig még, egyre szűkebb határok közé szorítva folytatta küzdelmét a fennmaradásért. A nyugat-keleti irányú főutca kövezetét utoljára az V. század elején újították fel. Végül az útkereszteződésben csupán egy kicsi falusi település maradt.