Ez a vallás a végső kialakultság állapotában érkezett el Európába, s bizonyos értelemben ez a kultusz képviselte a vallási fejlődés kereszténység előtti utolsó lépcsőjét. Tanításai a szigorú dualizmus szellemében fogantak, azaz a világ jelenségeit két erő, a Jó és a Rossz küzdelmének jegyében képzelték el.
Mithras maga a Jó erőinek nevében küzd a Gonosz ellen, hosszú harcban le is győzi; s győzelme révén az ember új életre születésének lehetőségét biztosítja.A hívők hét beavatási fokozaton keresztül jutottak el a titkos tanítások teljes megismeréséhez, s a megismert tanításokat hétpecsétes titokként kezelték. (Ma sem ismerjük őket.)

Az isten szentélyeiben - ezekben a félig föld alá épített, „barlang”-nak nevezett építményekben (nem ritkán valóságos barlangokat alakítottak át a kultuszhely céljaira) - folytak le az ismeretlen rítusú szertartások, amelyek során az isten élettörténetét - sziklából való születését, küzdelmét az égi bikával, felemelkedését a Napisten mellé - keltették életre.
Valamennyi templomban ott állott a Mithras életének legfontosabb mozzanatát megörökítő nagy oltárkép, amelyen a Gonosz erőit megtestesítő bika megölését ábrázolták. Jellemző a Mithras-kultusz rendkívüli szervezettségére, hogy ezek a kultuszképek (csakúgy, mint a szentélyek alaprajza és a kultusz többi ábrázolásai) a birodalom valamennyi pontján teljesen egyformák voltak.
A bikaölés jelenetét mindenütt ugyanabban a beállításban látjuk: a jobbra rohanó, leroskadó bika hátán térdel az isten, tőrét az állat vállába döfi. Jobbra és balra ott állnak az isten segítői, a fáklyatartó ifjak, s a bikát körülveszik az ugyancsak Mithrast segítő állatok: a kutya, a kígyó, a skorpió és a holló. Fent, a reliefek felső sarkában a Nap és a Hold képét látjuk, emberi alakban.
A jelenet értelme rendkívül összetett, s nem is minden részletében pontosan tisztázott, hiszen magyarázatára egyetlen leírt szó sem utal. Legfontosabb mondanivalóját valahogy úgy summázhatnánk, hogy itt a kultusz középpontjában álló istenalak megváltó-teremtő aktusáról van szó: az égi bika feláldozása nyitja meg Mithras teremtőmunkáját.

Az állat véréből kalászok fakadnak, s a megölt, feláldozott állat húsából evő isten szent lakoma után száll fel a Napisten harci kocsijába, hogy a Nappal azonosulva, megkezdje világkormányzó munkáját.
A kultusz hívei ezt a szent drámát játszották le istentiszteleteiken, s a szent dráma különböző szakaszait megelevenítve jutottak el az istenséggel való azonosuláshoz - hitük szerint -, az örök élet ígéretéhez.

Mithras tiszteletét Pannóniában az 1. század végétől nyomon kísérhetjük. A Keletről hazatért katonák körében, Carnuntumban jelenik meg elsőként a misztérium, de fél évszázad múlva már Poetovióban és Aquincumban is állnak az első Mithras-szentélyek. A nagy markomann háborúk után pedig ez a kultusz a legjellemzőbbje a tartomány vallási életének.