Az egykori Pannonia városainak csak mintegy a fele fekszik Magyarország területén. Közülük mindössze öt eseté-ben ismerünk vallástörténeti értelemben értékelhető forrásanyagot. Az öt város közül kettő, Aquincum és Sopianae Pannonia Inferiorban feküdt, kettő, Savaria és Scarbantia Pannonia Superiorban, Brigetio pedig 214-ben került át Pannonia Superiorból Inferiorba.

A két nyugat-pannoniai város – Savaria és Scarbantia – vallási életét alapjaiban határozta meg az Itáliához való közelség, a korai alapítás és a legios veteránok 1. századi letelepítése Ma az egész tartományból innen ismerjük a capitoliumi triász városi szentélyeit, illetve az ott elhelyezett kolosszális istenszobrokat.
Ezek mindkét esetben görög, illetve itáliai márványból készült alkotások voltak. Savariában, a tartományi ara Augusti székhelyén a tartomány többi városainak papjai is rendszeresen dedikál-tak oltárokat. Itt a concilium provinciae rendezvényeihez kapcsolódóan jelentős volt a Nemesis-kultusz, ugyanúgy, mint Scarbantiában, ahol az amphitheatrumban került elő a Nemesion gazdag emlékanyaga.

Mindkét városban nagy súllyal jelentkezett az őslakosság istenvilága: Silvanus, Diana, Liber pater, Ceres, Hercules és Mercurius kultuszának hátterében ismerhetők fel lokális vonások. Ezek mellé járult Savariában a személytelen istenek széles köre. Numina, Fatae, Sphinces, Dii Augurales, Dii Itinerarii, Semitatrices. Megjelenésük hátterében (ugyanúgy, mint a gorsiumi Dii Magni esetében) egy rendkívül markáns Róma előtti tradíció továbbélése tételezhető fel.

Mindkét város vallási életét alapvetően meghatározta az 1. században Itália felől behatoló egyiptomi vallásosság, amely Savariában, egy nagy kiterjedésű szentélykerület, Scarbantiában pedig egy magánszentély létesítését eredményezte. Az itáliai mellé közvetlen keleti hatás is társult: ez eredményezte Savariában az örökletes egyiptomi papi tisztség megjelenését, Scarbantiában pedig a Nyugaton egyedülálló Isis-Bubastis dedikáció felbukkanását. Savariában jelentős Iuppiter Dolichenus-szentély, Scarbantiában pedig egy mithraeum képviseli a Pannoniában jelentős orientális vallásosságot.

A kereszténység Savariában hagyott hátra jelentős nyomokat: nagy kiterjedésű ókeresztény temetője, számos keresztény vonatkozású ábrázolása mellett ez a város volt a 4. század nagy szentje, (Tours-i) Szent Márton szülőhelye.
A 4. század végén mindkét városban nyoma van a keresztények és a pogányok összecsapásainak: ekkor pusztulnak el az utolsó pogány szentélyek, ekkor törik össze a capitoliumi triász-szobrokat. Római kori püspökség létére ugyan egyik városban sincs bizonyíték, de mindkettőben feltételezhető, hogy létezett.

Aquincum és Brigetio vallási életét alapvetően meghatározta a legio I és II adiutrix jelenléte. Mindkét táborvárosban az állami és a katonai istenek – Iuppiter és Iuno, Mars, Fortuna, Victoria, Venus, Dea Roma – kultusza dominál. Jellegzetes pannoniai sajátosság, hogy Iuppiter oltárainak számát a Silvanusnak és a Mithrasnak szentelt emlékek követik. E két istenség tisztelete kiterjedt a hadsereg főtiszti karára és a helytartók személyére is. Különösen jelentős Aquincumban a tábor központjában feltárt, a legio tribunus laticlaviusai által berendezett, gazdag inventáriumú Mithras-szentély.

A hadsereg vallásos igényeit elégítette ki egy autochton előzményekre támaszkodó, helyben kialakított istenfoga-lom: a 3. századi hadsereg isteni szférába emelt önarcképe: Hercules Illyricus alakja.
Katonai környezetben természetesen igen jelentős volt a császárkultusz szerepe, ez különösen áll a 3. század időszakára. Az Aquincumban nagy sorozatban fennmaradt helytartói oltárok ugyancsak az államisteneket, Silvanust és Mithrast invokálják. Mellettük a helytartói palotában Mercurius és Nemesis tisztelete volt jelentős.

A legiotáborok szomszédságában létrejött polgárvárosok vallási élete nem sokban különbözött a táborvárosokétól. Legnagyobb súllyal itt is Iuppiter és Iuno, Silvanus és Mithras kultusza jelentkezett. Mindkét városban nagy súllyal bukkan fel a gyógyító istenek, Aesculapius, Hygieia, Apollo és a kelta Sirona kultusza. Aquincumban ebben a körben – unikálisan – felbukkan a genius cucullatus-ként ábrázolt, illetve feliratban invokált Telesphoros is.

Aquincumtól délre, a Gellérthegy tetején volt az eraviscusok törzsi vallási központja. Innen ma nagyobb számú Iuppiter Teutanusnak dedikált oltárt ismerünk a 2–3. századból, amelyeket a civitas Eraviscorum üdvéért állíttattak a közösség augurjai, illetve Aquincum elöljárói.

A 3. században népszerű keleti istenek közül Iuppiter Dolichenus, Heliopolitanus, Adonis tisztelete emelkedik ki. Brigetióban a zsidók Deus Aeternusnak nevezett istenének zsinagógája állt, benne egy archisynagogus által ajánlott felirattal.

Keresztény emlék mindkét városban viszonylag csekély számban maradt fenn. Rendkívüli jelentőségű viszont a Brigetióból, egy 4. századi sírból előkerült, aranyberakásos augurbot (lituus) mint a pogány vallásosság végső lehanyatlásának (azaz a főpapi signum eltemetésének) bizonyítéka.

Sopianae vallási vonatkozású emlékei a kereszténység előtti időszakra vonatkozóan csupán jelzéseket tartalmaznak. Iuppiter, Iuno és Silvanus mellett Liber pater és Terra mater kultuszára van adatunk. A polgári lakosság mellett a városban beneficiarius consularisok dedikáltak oltárokat.

A 4–5. századból igen gazdag ókeresztény emlékanyag maradt fenn. Temetkezések, mauzóleumok és temetőkápolnák, freskókés kisleletek őrzik a kapcsolataiban dél felé – Mursa, Sirmium irányába mutató – keresztény közösség emlékezetét.




Tóth István