A Gellérthegy és a Pfaffenberg topográfiai helyzetének analóg voltára már SOPRONI S. rámutatott. Sajnos, a Gellérthegy újkori története, a hegy tetején lévő platón minden ókori nyomot eltörölt , így ott már nem is remélhető a pfaffenbergi szentélykörzet párjának régészeti azonosítása.
Annál beszédesebb a két hegy konkrét geográfiai képe! Mindkettő: középmagas, saját hegyláncától némileg elkülönülten álló, magányos, sziklás csúcs, tetejükön kis platóval. Ideális lehetőséget adott - ez a kis fennsík - a Gellérthegy csillagvártaként való használatára; aminek a pannoniai őslakosság vallási életében - bizonyíthatóan - nagy szerepe volt. A Citadella XIX. századi megépítésekor bizonyára ennek - és nem a mindenféle szempontból értelmetlen, feltételezett római őrtoronynak - a maradványairól számolt be HAVAS SÁNDOR az 1887-es cikkében. (Aligha meglepő viszont, hogy 1813-ben, éppen a későbbi Citadella területén jelölték ki, majd 1815-ben felavatták és 1849-ig itt működött az ország első, modern értelemben vett csillagvizsgálója: az Uraniae. Ennek nevét megőrizve, a gellérthegyi Sánc u. 3/B-ben találta meg Kulin György, a mai Uránia Csillagvizsgáló megfelelő helyét, 1947-ben, majd száz év múlva!)

Mindkét hegy közvetlenül a Duna partján magasodik. A folyóval való szerves érintkezésnek vallástörténeti értelemben is jelentősége van. Mindkettő lábánál erősen meleg vízű, ásványi anyagokban gazdag források fakadnak; ezek máig használt gyógyfürdőket (Gellért-, Rudas-, Rác-fürdő, ill. Bad Deutsch-Altenburg) táplálnak. Ez a tény azt jelenti, hogy geológiai értelemben mindkét hegy egy-egy geotermikus törésvonalon helyezkedik el. Ebből következőleg: mindkét hegy barlangjai, sziklarepedései, az azokból feltörő, belélegezhető gázok misztikus képzetek keltésére, alvilági kapcsolatok létesítésére, általában extatikus állapot, látomások, jóslatok előidézésére voltak alkalmasak. Ez a körülmény aligha lehet független, a gellérthegyi feliratokon és oltáron felbukkanó augurok szerepétől.
A Gellérthegy esetében említést érdemel, hogy a hegy déli lejtőjén nyíló hatalmas barlang - a mai Sziklatemplom - előtti, széltől védett, hőforrások által melegített talajú, kis platón, különleges mikroklíma alakult ki , ahol mediterrán növények díszlenek, ill. a legközelebb 200 km-rel délebbre fekvő Mecsek déli lejtőinek növényzete él. (Ma is nő itt atlanti cédrus és füge.)
Nyilvánvalóan, ez a helyzet tette lehetővé a hegy ezen pontján, a különleges gyógynövények gyűjtését, s ez a körülmény egyértelműen összekapcsolódott a hely szent jellegébe vetett hittel. A Pfaffenbergről hasonló adatot jelenleg nem ismerek. Ezek az adatok együttesen mindkét hegyet alkalmassá tették a Mons sacer szerepének betöltésére, és az évenként megült nyári napfordulós ünnepségek lebonyolítására.

Itt említjük meg a két hegyi kultuszhely kontinuitásának bámulatos egybecsengéseit is: a Gellérthegy nagy barlangjának neve egészen a XX. századig Szent Iván-barlang volt, a Pfaffenberg lábánál pedig egy XII. századi Szent János kápolna áll; ill. azt a meghökkentő tényt, hogy a carnuntumi Mons sacer neve a középkortól fogva „Pfaffen"-berg (magyarul: „csuhás barát"-hegye) volt, az eraviscusok szent hegyének pedig a XI. század óta Magyarország egyik legelső „csuhás barát"-ja, Szent Gellért adott nevet.



Tóth István