„A víz ugyanis felettébb szükséges mind az élethez, mind az élvezetekhez, mind a mindennapi használatra. … Könnyebb hozzájutni, ha forrásai nyitottak és folynak. Ha azonban nem törnek elő, akkor a föld alatt kell felkutatni és egybegyűjteni a forrásokat.”
(Vitruvius: Tíz könyv az építészetről.)


Amint az Vitruvius művéből is kitűnik, a víz minden egyes kor embere számára a legfontosabb telepítő tényezőnek számított, a rómaiaknál azonban nemcsak a mindennapi életben játszott fontos szerepet – többek között ivóvíz és öntözővíz formájában –, hanem erősen kötődött a fürdőzés közösségi programjához is. Emellett a víz stratégiailag is igen jelentős szerepet játszott: a Birodalom egyes határszakaszait – így Pannonia esetében is – folyók képezték.
A folyók gyakori provinciális és birodalmi szintű határszerepük mellett (így a Duna, Danuvius is, amelynek mentén számos város, katonai tábor és őrtorony, burgus létesült), a vízvezetékekhez hasonlóan erősen befolyásolták a táj, a városok képét: a folyók iránya hatással lehetett a centuriatiora, a városok tengelyeinek kitűzésekor nagyon gyakran a folyóhoz igazodtak (pl. Aquincum tengelyei a Duna vonalához történő igazodás miatt 4-10o-kal térnek el az ideálisnak tekintett észak-déli, illetve kelet-nyugati iránytól).
Mindezen túl pedig a vizet és vízzel kapcsolatos tevékenységeket szakrális tartalommal is felruházták, így többek között Apollót, Aesculapiust és Hygieiát a fürdők és gyógyvizek isteneiként is tisztelték.

A hétköznapi élet, a tiszta ivóvíz és a fürdők által táplált igény hozta létre a vízvezetékek, közművek építésének gyakorlatát. A görög és etruszk előzményekkel bíró fürdőkultúra nemcsak a városokban jelent meg, hanem egyszerűbb formában vidéken, a villagazdaságokban is. A villák telepítésénél tehát szempont volt a táj forrásokban gazdag volta, így a Balaton-felvidék is igen kedvező feltételekkel bírt: a források vízét a villához, fürdőhöz vezették. A gazdaságok vízszükségletét ásott kutak is biztosították.

Mindemellett a Balaton római kori vízszintjének meghatározása régóta foglalkoztatja a kutatókat: a tó kialakulásának és partvonal-változásának kutatásában a különböző korok lelőhelyeinek térbeli pozíciója kiemelkedő fontosságú, így a – városokban szegény – északi parton jelentős szerepet játszanak a villagazdaságok és más vidéki települések magassági és kronológiai adatainak vizsgálata is.