logo

XX Februarius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A halomsírok mint táji elemek

A rómaiak számára a halottkultusz nagy jelentőséggel bírt, a holtak lelkének az év folyamán több ünnepnapot is szenteltek. A temetőket, sírkerteket a településeken kívül, a bevezető utak mentén hozták létre (pl. Róma, Pompeji, Pannoniában pedig többek között Arrabona, Brigetio, Aquincum mellett is megtalálhatóak).
A városok és kisebb települések temetői mellett a villagazdaságokhoz is mindig tartozott saját temetkezési hely, több esetben halomsír formájában, amely környezetének karakteres elemévé vált.

Az 1-2. században a hamvasztás volt a domináns temetkezési típus (így Pannoniában is), a helyi lakosság azonban kezdetben megtartotta a csontvázas temetkezési formát. Pannonia provinciában több száz, temetkezéshez kapcsolódó lelőhely ismert, amelynek eredményeként több mint tízezer sírt tártak fel, ennek azonban csak kisebb része köthető halomsírokhoz: eddig 53 lelőhelyről ismertek római kori halomsírok (tumulus), amelyek a hamvasztásos temetkezés jellegzetes formái. A tumulusok a hamvasztás helyszíneként is szolgáltak, és létrehozásuk rendszerint a bennszülött lakossághoz köthető. Több halomból álló halomsírmezők is azonosíthatóak szerte a provinciában (pl. Écs, Kemenesszentpéter, Pátka).

A halomsírok felépítésében több típus különíthető el: készülhettek körítőfallal (pl. Baláca) vagy anélkül, a körítőfalon túl pedig egyéb lehatárolással (pl. árok, vagy Balácán kőfal) is. Méretükben is eltérőek lehettek (így pl. a provincia keleti szélén húzódó halmok általában kisebbek voltak).
Pannoniában a bennszülött törzsi arisztokrácia körében elterjedt a kocsitemetkezés, ahol a halott mellett a kocsit és a lovakat is eltemették (pl. Inotán igás- és hátaslovak sírját is megtalálták). A 2-3. századtól a csontvázas temetkezés volt jellemző az egész Birodalomban, amely a 4. századra uralkodó típussá vált (a szarkofágok, majd az ókereszténység megjelenése is, pl. Sopianae).

Veszprém megyében négy helyről ismerünk halomsírokat, több sírból álló csoportot Kemenesszentpéteren, két halmot Várpalota-Inotán, kettő pedig villagazdaság mellett, attól néhány száz méterre létesült. Kemenesszentpéter területén két helyen is a településhez kapcsolódó halomsírokat tártak fel a régészek. A Dombi-dűlői tumulus a római korinak feltételezett úttól 50 méterre, délre található, a római kori településtől pedig 100 méterre. A sírt négyszög alakú sírkertbe foglalták, amelyet V keresztmetszetű árok határolt.
A Pagonynak nevezett területen halomsírmező helyezkedik el: a régészek öt tumulust észleltek, de ennél több halom létezésével is számolnak. Jellemzően 10-20 méter átmérőjű, 0,5-1,5 méter magas halmok láthatóak itt: Torma István vezetésével 1969-ben két halom feltárására került sor, amelyekben azonban nem találtak sírokat. A régészek a Dombi-dűlői tumulushoz hasonlóan ezt a halomsírmezőt is rómainak feltételezik, amely a római kori településtől 800-1000 méterre fekszik.

Várpalota-Inotán, az eraviscus településtől kb. 750 méterre alakították ki a 2. század elején egy apa és fia síremlékeit feltárásukra 1973-1975 között került sor, Palágyi Sylvia vezetésével. Az árokkal körülvett I. számú halomsír kb. 8 méter magas halma két gödröt fedett, az egyikben emberi hamvakkal, a másikban hátasló maradványaival.
A II. számú halomsír körítőfallal övezett, szintén kb. 8 méter magas halma több gödröt is fedett, amelyekben egy férfi, hátaslovak, valamint egy lovaskocsi maradványait találták meg. A 4. században a halomsírokat és környezetüket ismét temetkezésre használták.
A balácai villagazdaság közelében, attól északra kb. 600 méterre, északkelet felé enyhén lejtő lösztáblán létesült egy halomsír: a villa és a tumulus szoros kapcsolatát mutatja, hogy a halomsír bejárata, és az abból nyíló kettős sírkamrájának tengelye a villagazdaság főépületére irányul.

A sírboltot a villagazdaság egyik tulajdonos családja létesíthette a 2. század végén, vagy a 3. század elején. A nagy méretű, közel 40 méter átmérőjű és 10 méter magas földhalommal borított sír körítőfala mentén az ősök tiszteletére oltárokat állítottak. A balácai villagazdasághoz tartozó összefüggő temetők a tumuluson kívül nem ismertek: Rhé Gyula több sírt is talált, amelyek azonban szétszórtan helyezkedtek el.



Forrás: Részletek Firnigl Anett - Római kori villák történeti környezetének vizsgálata a Balaton-felvidéken - Doktori értekezéséből