logo

III Martius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Úthálózat, közlekedés

Az utak kiépítése Pannoniában Augustus uralkodása alatt kezdődött, a mai Szlovénia területén. Az első út Aquileiából Sisciába vezetett Nauportuson és Emonán keresztül. A Pannoniába vezető utak másik kiindulópontja Salona volt.
Augustus – Tiberius idején épült ki az Emonából észak felé tartó borostyánút, ami a carnuntumi legiotábor összeköttetését biztosította a déli területekkel. Ugyanekkor, a hódítás legkorábbi szakaszában épült meg a Sirmiumot és Emonát összekötő Száva-parti út is. Ezek az utak kezdetben egyszerű földutak voltak, kiépítésükre, kikövezésükre, hidak építésére vagy mérföldkövek állítására csak később, fokozatosan került sor.

A limesutat a II. században kezdték kővel burkolni. Az utak szélessége nem volt egységes, 5,5-12 m között ingadozott, felületét sóderral szórták be vagy kőlapokkal burkolták, alapozásuk 70-90 cm mély volt. Útárkot tapasztott rézsűvel Carnuntum és Vindobona között figyeltek meg. Nagyon jó állapotban megmaradt, bazaltkövekkel burkolt útfelszínt ismerünk Savariából ill. Zalalövőből.

A pannoniai útállomásokról egyelőre keveset tudunk – pl. a Scarbantia – Carnuntum út közelében Purbachnál tártak fel egy cursus publicust, illetve a Sopianae – Savaria úton, a mai Sümegnél. Nagyobb hidak maradványait a Száván Emonában és Sirmiumban, a Dráván Poetovioban, a Dunán Aquincumban sikerült feltárni. Az aquincumi legiotábort híd kötötte össze a Duna túlpartján épült ellenerőddel (Transaquincum).

Az első mérföldkövet Nerva, a másodikat Traianus állította a borostyánúton, Savaria környékén. A mérföldkövek állítása igazából Antoninus Pius uralkodásának elején, 139-143 között kezdődött a limesúton Vindobona – Carnuntum – Brigetio között, a Vindobona – Scarbantia illetve az Emona – Neviodunum – Siscia közötti úton. Feltűnő, hogy a mérföldkövek később is hiányoznak a belső, diagonális utaknál, kivéve az Aquincumot és Brigetiót összekötő utat, és nagyon ritkák a borostyánúton és a Dráva mentén.
A Severusok korától kezdve a leggyakrabban a limesúton fordulnak elő. A mérföldeket vagy a legiotáboroktól (a Vindobona, a Carnunto, a Brigetione, ab Aquinco) vagy a városoktól számolták. A két irányból induló számlálások a territoriumok határánál találkoztak. Ez a mérföldszámítás főleg a provincia déli és DNy-i részén, illetve a borostyánút mentén mutatható ki.

A mérföldkövek állításának okáról – okairól megoszlik a kutatók véleménye. Egyesek szerint valóban útépítésre, útjavításokra vonatkoznak, míg mások szerint állításuknak kizárólag propagandisztikus oka volt. Ezt az ellentmondást feloldani látszik az a vélemény, amely szerint az évenkénti útjavításokat csak akkor jelölték mérföldkővel, ha azt propagandisztikus célra is fel tudták használni.
Az utak vonalára vonatkozóan a legfontosabb forrásaink az Itinerarium Antoniniana és a Tabula Peutingeria. Az Ititn. Ant. 16 pannoniai út állomásait adja meg, a Tab. Peut. a limesutat, a borostyánutat, a Dráva és a Száva menti utakat és a Mursa-Cibalae közötti utat tünteti fel. Az Itin Ant. alapján a III-IV. században a legjelentősebbek a Keletről Itáliába és Nyugat felé vezető utak. Ebben az időszakban a fénykorát az I-II. században élő borostyánút jelentősége már kisebb.

A borostyáút Poetoviótól Savariáig tartó útszakasza Salla után ágazott el először, majd Scarbantiától az út kétfelé ágazott: Carnuntumon keresztül a Keleti-tengerig vezetett, illetve Vindobona elé, ahonnan a limesútban folytatódott. A Carnuntum – Vindobona – Scarbantia háromszögben több helyi jelentőségű út ismert

romaikor_kep



A Dráva-menti utat a III-IV. századi források kiemelt helyen említik, hiszen ezen az úton bonyolódott az Itália és a Kelet-Balkán közötti forgalom, és a hadműveleteknél is kiemelkedő jelentősége volt. Az út a borostyánútból ágazott le Poetovio után és a Dráva déli partján futott Mursáig. Innen dél felé fordulva, már nem a folyó mentén ment Cibalaeig, majd tovább DK-i irányban Sirmiumig, ahol keresztezte a Száva-menti utat. Sirmiumtól a provincia határáig Bassianan keresztül vezetett, majd kettéválva két út vezetett Singidunumig.

A Száva menti út kiindulópontja Emona, bár az út Neviodunumig illetve Sisciáig nem a folyóparton, hanem attól messze délebbre vezetett. Siscia a Száva-menti úton elsődleges fontosságú kereskedelmi és közlekedési csomópont volt. Egy észak felé vezető út Poetovióval, azon keresztül pedig a borostyánúttal teremtett kapcsolatot. Kelet felé két út indult Sisciából: az egyik a Száva déli partján futott Servitiumon keresztül Sirmiumig, ahol egyesült a Dráva parti úttal. Servitiumnál leágazott egy út, ami Dalmatián keresztül Salonával teremtett összeköttetést.
A Kelet felé induló másik út a két folyó közti területet szelte át Ny-K irányban és Aquae Balisaen keresztül Mursába, illetve Cibalaebe tartott. A Száva-menti út az Itin. Ant.-ben csak helyi jelentőségű útként szerepel. A limestáborokat összekötő nagy, Duna-menti út mind az Itin. Ant.-ben, mind a Tab. Peut.-ban szerepel, vonala a két forrásban csak néhány szakaszon tér el. Szakaszait részben feltárások, részben a légi fényképezés segítségével ismerjük, innen tudjuk, hogy vonala többször is módosult (pl. Intercisa térségében 260 után).

Katonai szerepéből adódóan útállomások mellett egymástól szabályos távolságra őrtornyok is álltak az út két oldalán. A Tab. Peut. egy Aquincum és Brigetio között vezető diagonális úttal levágja a Duna mentén, a Duna-kanyar felé menő utat. Gerulata és Carnuntum között a limesút szintén levágta a pozsonyi Duna-kanyart. A limesút pannoniai szakasza nyugaton Vindobonán keresztül Klosterneuburgig, délen Singidunumig tartott.
A Dráva és a Duna között futó átlós utak kiindulópontja Savaria, Arrabona, Brigetio, Aquincum, Antianae, Mursa és Sopianae voltak. Poetovio és Aquincum közt egy, a Balaton déli oldalán futó út teremtett összeköttetést. Elképzelhető, hogy a Balaton északi partján is vezetett egy út, ami Veszprém környékén torkolt a Savaria – Aquincum útba. Savariából Aquincumon kívül Arrabona felé is vezetett út.

Fontos forgalmi csomópont volt Sopianae (Valeria tartomány közigazgatási székhelye), amin keresztül az Itin. Ant. szerint két nagy birodalmi felvonulási út is keresztülvezetett. Mindkét út – ekkor még azonos nyomvonalon – a limesútról Antianánál ágazott le, és Sopianaeban vált ketté.
Az Itin. Ant. a IV. századi két nagy, császári rezidenciát összekötő, Sirmiumból Treviri felé tartó utat a Sopianae – Savaria vonalon vezeti keresztül, Carnuntum felé pedig a Sopianae – Arrabona vonalon, ami Arrabona után a limesúton folytatódott. Ezeken kívül említ még egy Sopianae – Brigetio, illetve egy Sopianae – Aquincum utat is. E két út valahol a Velencei-út környékén összetalálkozott, majd újból kettéválva vezetett tovább.

A szomszédos provinciákkal a fent említett nagy forgalmú utakon kívül kisebb utak is összekötötték Pannoniát. Dalmatia felé Sisciából vezetett egy út Senián keresztül Aquileiáig, illetve a már említett Sirmiumból induló és Servitiumon keresztül haladó út Salonába. Noricum felé feltételezhető, hogy a Dráva völgyében vezetett egy út.

romaikor_kep



A barbár területek felé Carnuntumból és Aquincumból indultak a legfontosabb kereskedelmi utak. A borostyánút Carnuntumnál ment át a Dunán, és a Morva jobb partján, markomann területen futott tovább észak felé. Carnuntumból a Morva bal partján is vezetett út a kvádok lakta területen keresztül. Kvád területre Pannoniából csaknem minden folyó völgyében vezetett út: Brigetióval szemben Celamantiából a Nyitra völgyében, Solvával szemben a Garam mentén, Verőcétől az Ipoly völgyében.
A szarmata területre Aquincummal szemben, a Duna bal partján Transaquincumból illetve Contra Aquincum erődjétől vezetett az út. Ez utóbbi a Szolnok – Debrecen útvonalon a daciai Porolissumba vezetett, ahol vámállomás működött. Intercisából is ment egy út a szarmata földön keresztül Bologna irányába.

A Lugióból induló, és Szegeden át Miciába tartó út szintén Daciával kötötte össze a tartomány déli részét. Aquincumból is indult egy út, ami Szeged környékén keresztül szintén a daciai Miciába vezetett, ahol határ- és vámállomás működött. Szeged környéke fontos kereskedelmi központ volt, ami nemcsak Daciával, hanem a jazigokkal is kapcsolatot tartott. A kutatás régóta ezen a területen keresi a Ptolemaios által említett Parthiscumot.

A szárazföldi utak mellett igen jelentős szerepe volt Pannoniában a vízi utaknak is. A legjelentősebb forgalom a Száván, a Dráván és a Dunán folyt. A Száva jó hajózási lehetőségeiről már az archaikus kori görögök is tudtak, szerepel az Argo történeteiben. A dél-pannoniai közlekedésről szólva Strabón ír a Száván, a Kulpán és a Dráván folyó hajózásról.

Az élénk szávai forgalomról tanúskodik a folyóistenek kiemelt tisztelete, illetve egy Emonában működő collegium naviculariorum. A Száván hajóflotta (classis Pannonica) is állomásozott a korai időkben. A Duna, mint vízi út a Kr. u. I. század közepe után, a folyópart katonai megszállását követően vált jelentőssé.
A part menti települések megépülése után a birodalom nyugati provinciáiból a Duna vizén érkeztek az importáruk Pannoniába. Kereskedelmi kikötőket Carnuntumban és Vindobonában tártak fel.

A közlekedési eszközökre vonatkozóan annyit tudunk, hogy a kocsi használata az őslakosság körében már a római foglalás előtti időben elterjedt volt. Erre utalnak az I. század végi – II. századi kocsitemetkezések, illetve a római módra, de saját túlvilág- elképzeléseiket ábrázoló sírköveik, amelyeken a halott kocsival utazik a túlvilágra.
A kocsi elé általában lovat fogtak, de ismerünk ökör- és öszvérábrázolást is. A foglalás után Pannoniában is megszervezték a császári postaszolgálatot. Egy II. századi forrás veredarii Pannonicit említ, ami lovaspostai szolgálatra utal.

A classis Pannonica hajóiról feliratok és egy sírkőábrázolás alapján tudjuk, hogy hárompárevezősök (triremes) voltak.