A kutatás nem oldotta meg még megnyugtatóan Illyricum inferius (a leendő Pannonia provincia) és Noricum - elsősorban közigazgatási jellegű - kapcsolatának a kérdését az i. sz. 1. század első felében. A problémát egy nagyobb, eredetileg Noricumhoz tartozó terület Illyricumhoz történt csatolása veti fel. Ez az a terület, amely az auctorok által említett deserta Boiorum-ma azonosítható.
A megoldandó feladatokat a területrendezés és a hozzákapcsolódó események kronológiája, valamint az átcsatolás okainak és a terület nagyságának a megállapítása jelentik. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása azért is fontos, mert a deserta Boiorum lokalizálása, a terület nagysága és az átcsatolás időrendjéhez kapcsolódó események interpretálása szinte szerzőnként változik, gyakran az éppen bizonyítandó téma «kívánalmainak» megfelelően.
Másrészt a témakörhöz kapcsolódó egyes auctor-adatok között is olyan valódi vagy vélt ellentmondások látszanak fennállni, amelyeket fel kell oldani. Mindezek a kérdések pedig szoros kapcsolatban állnak a regnum Noricum és a leendő Pannonia provincia területe római meghódításának, katonai megszállásának és provinciává szervezésének a kérdésével: a jelentős területi rendezésnek kapcsolatban kellett állnia azzal a fejlődéssel, amelynek során a főparancsnok vezetése alatt álló katonai területből a helytartó igazgatása alatt álló provincia lett.

A kutatás általánosan ismert tényként tartja nyilván az ΕΚ-noricumi terület átcsatolását Pannoniához, de egyrészt az esemény idejét és módját tekintve nincsen communis opinio, másrészt alig vetődik fel a területrendezés okainak és jelentőségének a kérdése. Miután Pannonia provincia kialakulásáról írt dolgozatomban már érintettem ezt a témakört és H. Braunért időközben megjelent tanulmánya is megerősített véleményemben, most részletesen vizsgálom a területrendezéssel kapcsolatos problémákat. Az egykori Kelet-noricumi terület Illyricumhoz történt csatolására vonatkozó források a következők.

Veli. Pat. II 109, 5: Carnuntum, qui locus regni Norici (I. sz. 6).
Plin. n. h. IV 80: (Detlefsen) superiora autem inter Danuvium et Hercynium saltum usque ad Pannonica hiberna Carnunti ... (i. sz. 17/50).
Plin. n. h. III 14: (Detlefsen) Noricis iunguntur lacus Pelso, deserta Boiorum, iam tamen colonia divi Claudii Savaria et oppida Scarbantia lulia habitantur (Claudius-kor).
Dimensuratio 28 (Riese) Illyricum, Pannonia, finitur ab oriente flumine Drino, ab occidente desertis, quibus habitabant Boi et Carni . . .
CIL IX 5363 = D. 2737: L. Volcacio Q. f. Vel. Primo praef. coh. 1 Noric. in Pannon, praef. ripae Danuvi et civitatium duar. Boior. et Azalior. . . . (Flavius-kor)
Burg. Hbl. 13 (1951) 64 = An. Épigr. 1951: 64: M. Cocceius Caupianus pr(inceps) c(ivitatis) B(oiorum). . . (II. sz. eleje.)

A vizsgálatot a deserta Boiorum jelentésének, helyének és kiterjedésének a meghatározásával kezdjük. A név értelmezésénél A. Klotz és B. Saria véleményét kell elfogadnunk, amely szerint a deserta Boiorum megjelölés a boiok egy részének a helvétekhez történt, i. e. 58 körüli távozásával áll kapcsolatban.
A boi hatalmat a Burebistas által vezetett dák törzsszövetség véres harcokban felmorzsolta. A kutatás ezért szoros kapcsolatot lát a deserta Boiorum elnevezés és a dákok pusztítása és győzelme között. E. Swoboda azonban felhívta a figyelmet ennek a feltevésnek téves voltára, ugyanis ez a Strabon V 1, 6: την . . . χώραν, ovdav τής Ίλλνρίδος μηλόβοτον τοϊς περιοικοϋσι κατέλιπον és a VII 1, 5: Βοίων ερημιά téves földrajzi egyeztetésén alapszik.

A dákok a boius-tauriscus hatalmat lllyricumban törték meg, (tehát a Dráva-Száva közén) ugyanő a Βοίων ερημία-t a helvétek és a vindelicusok mellett említi. Arra is utalni kell, hogy Burebistas háborúi nem, vagy csak kis mértékben és meghatározott körzetben voltak területszerző háborúk.
A vetélytársak hatalmának megtörése, vagy a rablóportyázások után a dákok visszavonultak anélkül, hogy a kifosztott vagy legyőzött vidéket területükhöz akarták volnia csatolni. Ezeknek a háborúknak a jellege leginkább a magyar kalandozásokkal vethető össze. Strabon nem is számítja az egykori boius vagy tauriscus hatalmi területet a dákok uralmi területéhez és nem utal egy ilyen - ugyan elmúlt - lehetőségre sem. Ezért is kockázatos a régészeti anyag vizsgálata nélkül bármiféle dák etnikai jelenlétről vagy fennhatóságról beszélni a Dunától délre és nyugatra, vagy Szlovákia nyugati felében.

A boiok azonban a dákokkal folytatott vesztes harcok után mégsem teljes számban hagyták el a szállásterületet: nagyobb számban fennmaradtak, amint azt a civitas Boiorum császárkori fennállása igazolja. A kutatás az epigráfiai adatok alapján a civitast ÉNy-Pannoniába helyezi. A források magáról a területrendezésről: ÉK-Noricum egy részének Pannoniához történt csatolásáról nem szólnak. Azonban azok az adatok, amelyek az i. sz. 1. század első feléből a későbbi Pannonia provincia ÉNy-i részének a hovatartozására vonatkoznak, nyilvánvalóvá teszik a területrendszert.

I. sz 6-ban Carnuntum még a regnum Noricum területén feküdt (Veli. Pat. II. 109, 5). Plinius viszont a Claudius általa alapított Savaria coloniát és Scarbantiat is Noricum területére helyezi (n. h. III 14). Ezek a települések azonban az 1. sz. második felében már biztosan Illyricumhoz ill. Pannoniához tartoztak. Noha Plinius csak a településeket említi, ez nagyobb terület: territóriumuk vagy körzetük Noricumhoz tartozását jelenti. Ezt a szerző a noricumiak (értve itt a regnum Noricum lakóit) által lakott terület keleti határának a megjelölésével pontosabban is meghatározza: Noricis iunguntur lacus Pelso. . .; a tó neve a későbbi forrásokban egyértelműen a Balatont jelenti.
A kutatásban azonban gyakran felmerül az a nézet, hogy Plinius adata nem a Balatonra, hanem a Fertő-tóra vonatkozik. Témánk szempontjából azonban ennek a kérdésnek túl nagy jelentősége nincsen: Savaria és Scarbantia körzete, tehát a későbbi Pannonia jelentős része mindkét lokalizáció esetén Noricumhoz tartozott. Néhány megfigyelés azonban arra figyelmeztet, hogy Plinius nem a Fertőtóról, hanem mégiscsak a Balatonról beszél. Egyrészt ugyanis Carnuntum, Scarbantia és Savaria körzetének Noricumhoz való tartozása esetében Noricum túlterjedt volna a Fertőn; ez esetben kevéssé valószínű, hogy Plinius határként említette volna. Másrészt a római-korban a Fertő víztükre a mainál jóval kisebb volt, vagy egyáltalában: csak csapadékosabb időszakokban létezett. Ezért kevéssé valószínű, hogy határként szereplő tóként számon tartották volna.

Alföldy G. szerint i. e. 45 körül a noricumi királyság kiterjesztette fennhatóságát az egykori boi területre, egészen a Balatonig. A római hódításig viszont semmi olyan hatalmi alakulat nem jött létre, ami ezt a helyzetet megváltoztathatta volna. Ezen, a még Noricumhoz tartozó területen létesült Savaria coloniája, és a terület északi végén mutatható ki az a homogén etnikumot jelző régészeti leletanyag, amelyet a kutatás a boiokkal azonosít, és ahová a civitas Boiorum-va, vonatkozó feliratok is lokalizálhatok.

Végül is mekkora kiterjedésű lehetett az a terület, amelyre a deserta Boiorum elnevezés vonatkozik? A kutatás nincsen azonos véleményen a boi-ok császárkori szállásterületének a nagyságát illetően. Az bizonyos, hogy a törzs császárkori civitas-ának a fekvése és mérete alapján a deserta-mik csak a hozzávetőleges helyét, de nem a területének a nagyságát lehet meghatározni. A deserta Boiorum megnevezés az i. e. 6. évtizedre megy vissza; ennek a területnek a méretére és helyére a császárkorra megfogyatkozott számú és az egykori szállásterületüknek csak egy részére visszahúzódott és megmaradt boi lakosság csak kevés felvilágosítással szolgál.
A deserta Boiorum megjelölés nyilván az egykori boi szállásterületre vonatkozik; arra, amelyet a lakosság elhagyott. Kisebb csoportok azonban helyben maradtak és belőlük alakult meg a császárkorban a civitas. Ezért fel kell tételezni, hogy a deserta B. megjelölés jóval nagyobb területre vonatkozik, mint amekkorára a császárkori civitas kiterjedéséből (nagyjából a Kisalföld) következtetni lehetne. Ezt tanúsítja a Dimensuratio, amely Illyricum, ill. Pannonia nyugati határaként említi a deserta-t. Ha ez a terület megegyezne a császárkori boi civitas területével, akkor annak kis területe miatt aligha jelölhették volna vele Illyricum nyugati kiterjedését.

Így továbbra is helyénvalónak érzem Mócsy A. véleményét, aki szerint a boiok által - hol sűrűbben, hol ritkábban - lakott terület a Duna és a Dráva között felölelte a tartomány nyugati részét, egészen a Rábáig és a Balatonig. Ez az a terület tehát, amelyre a deserta Boiorum elnevezés vonatkozik, és amelyik egy időpontig Noricumhoz tartozott.
Ha az auktorokon alapuló területi hovatartozásokat összevetjük, akkor több ellentmondás tűnik ki. A vizsgálatnál fontos szerep jut Carnuntumnak, amelynek területét, a Maroboduus ellen felvonuló római sereg i. sz. 6-ban kiindulási bázisnak használta. Ekkor a kortárs Velleius szerint Carnuntum locus volt a noricumi királyság területén (II 109, 5). E. Swoboda ezt a megállapítást azonban csak földrajzi, és nem államjogi, közigazgatási értelemben fogadta el. Mint később látni fogjuk, megállapítása nem jogos.

Az i. sz. 1. század elején ez a kérdés még fel sem vethető: Noricum és Pannónia között római közigazgatási viszony még nem létezett. Néhány évtizeddel később, az i. sz. 1. század közepén Noricum keleti határát Plinius még mindig a Balatonig nyújtja (n. h. III 14). Ebben az esetben viszont az a különös helyzet állt volna elő - ha feltételezzük Carnuntumnak és körzetének Illyricumhoz való tartozását az esetleg ott állomásozó legio XV Apollinaris miatt, - hogy a tartomány déli felétől (Práva-Száva köze) egy másik közigazgatási terület, Noricum, leválasztaná Carnuntumot. Tudvalevő ugyanis, hogy a leendő Pannonia provincia ÉK-i részét (magyar Kelet-Dunántúlt, a Rábától és a Balaton nyugati csücskétől keletre) nem szállta meg katonaság az i. sz. 1. század első felében.

Ugyanilyen ellentmondás látszik fennállni Plinius idézett adatai között is. Az egyik szerint Carnuntum pannoniai hiberna. Ezt Plinius a regnum Vannianum-val kapcsolatban említi, ezért adata a 17/50 körüli időszakra vonatkozik. Ugyanakkor Noricum - Savaria claudiusi alapítása a korhatározó - még mindig a lacus Pelso-ig, tehát mélyen «Pannonia» belsejéig húzódik. A megoldatlan kérdéseket súlyosbítja, hogy a későbbi Nyugat-Pannonián haladt keresztül É- D-i irányban a stratégiai fontosságú Borostyánkő-út, a mentében elhelyezett katonai táborsor és a további hadrend. A deserta Boiorum körzetének Noricumhoz, Carnuntum Illyricumhoz tartozása azt jelentette volna, hogy a rómaiak egyik legfontosabb, a germánok ellen irányuló offenzív operációs vonala közigazgatásilag fel lett volna szabdalva, és így az ütőképes működés megbénult volna.
A Borostyánkő-út mentén állomásozó két legio közül a déli Illyricumban, az északi viszont Noricum területén állomásozott volna. Ha viszont azt tételezzük fel, hogy a legio XV Apollinaris eltávozva Emona körzetéből azonnal Carnuntumba került - amire egyelőre nincsen bizonyíték, és ezt a területet Illyricumhoz csatolták, akkor az a helyzet állt volna elő, hogy a két legiós tábort egy másik közigazgatási egység választotta volna el egymástól.
Ezek az ellentmondások késztették a kutatást arra a feltevésre, hogy a területrendezés már az i. sz. 1. század legelején, legkésőbben a legio XV Apollinaris Carnuntumba helyezésekor megtörtént. Plinius szavai (n. h. III 14) Noricum kiterjedéséről azonban ilyen korai területrendezést legalább is bizonytalanná tesznek. Ezért az Savaria és környéke esetében általános vélemény szerint legkorábban Claudius alatt történt meg. Az igazgatási problémákról azonban nem esik szó.

A megoldás felé nyit utat az a csak az utóbbi időben hangsúlyozott tény, hogy az első század első felében a noricumi terület megszállásában az illyricumi csapatok is részt vettek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a noricumi terület katonailag – végső soron - az illyricumi legatus Augusti parancsnoksága alá tartozott; hasonló jelenség figyelhető meg Raetia vagy Moesia korai története esetében is. Ezt, a H. Breunert által a Res Gestae-ve1 kapcsolatban birodalmi viszonylatban is kimutatott és vizsgált kormányzási formát, amelyre Pannonia és Noricum esetében magam is utaltam, Cassius Dio Augustus korára vonatkozó megjegyzése is bizonyítja:

ταντα δέ οντω κατέλεξα, δτι νυν χωρίς εκαΰτον αυτών ηγεμονεύεται, επεί το γε άρχαιον καί επί πολύ καί σύνδνο καί αύντρια τα εϋνη άμα ηρχετο. (LIII 12, 8 Boissevain).

Egybevág mindezzel az a rég megállapított tény, hogy Noricum első procuratora csak Claudius-kori: C. Baebius Atticus a kutatás szerint nem az első ismert, hanem az első noricumi helytartó volt; Noricumot csak Claudius alatt szervezték provinciává. Amíg a zárt és megállapított határokkal rendelkező, közigazgatási egységet jelentő provinciák nem alakultak meg, és a terület közös katonai főparancsnokság alatt állt, Noricum és az illyr katonai kerület között területrendezés feltételezésének nincsen értelme.
A közös illyricumi és noricumi katonai igazgatással kiküszöbölődnek azok a problémák, amelyeket a Borostyánkő-út menti hadsereg fentebb vázolt területi megosztása jelentene. Miután a Noricumot ellenőrző és megszállva tartó csapatok is a legatus Augusti pro praetore exercitus Illyrici alá tartoztak, a deserta Boiorum és körzete hovatartozására vonatkozó auctor-adatokat hitelesnek és ellentmondás nélkülinek fogadhatjuk el: Carnuntum i. sz. 6-ban valóban a noricumi királysághoz tartozott a deserta Boiorum-mai együtt; ez nem áll ellentmondásban Plinius adatával, aki Carnuntumról, mint a pannonjai hadsereg hiberna-járói beszél: Carnuntum i. sz. 6 után is tartozhatott a regnum Noricum területéhez (ami azonban nem volt római közigazgatási egység), és ez nem zárja ki azt, hogy az illyricumi hadsereg hiberna-ja legyen. A Borostyánkő-út menti hadsereg egységének a megőrzése miatt is kerülhetett sor a közös igazgatásra, amely, mint láttuk, Cassius Dio tanúsága szerint valóban megfelelt a koracsászárkor igazgatási elveinek.

A korábbi nézetekkel ellentétben, H. Breunert véleménye szerint i. sz. 8-ban nem két független illyricumi provinciát hoztak létre, hanem két parancsnoksági kerületet. A két független provincia létesítésére, azaz: Illyricum superius (= Dalmatia) és Illyricum inferius (Illyricum, ill. Vespasianustól Pannonia) provinciáinak a megszervezésére Tiberius alatt került sor.
Az idevonatkozó források elégtelen volta miatt ugyan precíz megállapításokra nem tudunk jutni, azonban egyelőre nem lehet bizonyítani azt sem, hogy Tiberius uralkodása alatt Illyricum (inferius) valóban megkapta-e a provincia-statust: ennek bizonyítékai mindeddig hiányoznak, sőt egy adat ennek konkrétan is ellentmondani látszik. A fent tárgyalt közös pannoniai és noricumi igazgatás is inkább arra utal, hogy a katonai körzet élén a legatus Aug. pr. pr. exercitus Illyrici állt.

A közös katonai parancsnokság Noricum provinciává szervezésével természetesen megszűnt. Ez az esemény jelen ismereteink szerint Claudius uralkodása alatt következett be. Ekkor azonban szükségessé vált a deserta
Boiorum, tehát Észak-Pannonia és Észak-Noricum közös határának a rendezése, mert különben a Borostyánkő-út körzetének katonai egysége megbomlott volna. Ezért a teljes körzetet, ahol az út futott, Pannoniához kellett csatolni.
A területrendezés még egy további következménnyel is járt. Augustus uralkodása alatt a hadsereg a Dráva-Száva folyók közét, valamint a Borostyánkő-út körzetét szállta csak meg katonasággal. A Borostyánkő-út vidékének Illyricumhoz csatolásával a provincia észak felé egy hosszú, viszonylag keskeny területtel gyarapodott. Ez azonban szükségszerűen magával hozta EK-Dunántúl katonai megszállását, az ésszerűbb területkialakítást is. Ezzel az aktussal Illyricum elérte teljes későbbi nagyságát.

A Plin. n. h. 14 arra utal, hogy az átszervezésre valamikor a Savaria alapítása körüli időben, tehát Claudius uralkodása alatt került sor. Ezt tanúsítja Baebius Atticus Claudius alatti procuratorsága is. Ha a ma még pontosan meg nem állapítható kronológiájú és sorrendű eseményeket egy feltételezett logikai sorrendbe akarjuk állítani, akkor a következőt mondhatjuk: Savaria coloniájának alapítása, Noricum (és Illyricum) provinciává szervezése, a Borostyánkőút körzetének Illyricumhoz csatolása, EK-Dunántúl katonai megszállása. Mindezeket az eseményeket a Claudius alatt megfigyelhető provinciaszervező tevékenység mellett még motiválhatta a regnum Vannianum-nak az i. sz. 50. körül bekövetkezett bukása.
Vizsgálatunk során arra a korábban mellőzött tényre fordítottunk figyelmet, amely szerint Illyricum inferius évtizedekig a római hódítás után Noricum mai együtt parancsnokolt katonai igazgatású terület volt. Ennek segítségével sikerült megoldást találni a későbbi Pannonia provincia és Noricum közös határának problémáira. Ez azonban csak a közigazgatási szempont figyelembevételének egyik eredménye. A másik következménye a dunai limes kialakulásával és a római tartomány további fejlődésével van kapcsolatban.

Amíg egy újonnan meghódított terület katonai igazgatás alatt állt, addig állandó, zárt határról nem beszélhetünk, hacsak a megszállt terület kialakult határokkal rendelkező állam nem volt. Ez utóbbiról a Dunavidéken azonban esetleg csak Noricum esetében lehet szó. A katonai igazgatás lényegét a fokozatos és folyamatos fejlődés adja meg: fejlődés és fejlesztés a «barbár» területből addig a pontig, amíg azon a római polgári közigazgatás bevezethetővé vált, és meg nem indulhatott a municipálódás. Ennek a fejlődésnek a részét képezi a földrajzi, stratégiai, etnikai stb. körülményektől függően a Róma számára optimális határok kialakítása.
Ha a Közép-Dunavidék korarómai történetét ebben az összefüggésben vizsgáljuk, megértjük: Claudius uralkodása előtt miért illuzórikus zárt, statikus Duna-határról, dunai limesről vagy más efféléről beszélni, beleértve a feltételezett, de annál többet hangoztatott augustusi Dunahatár-elképzelést is. Claudius uralkodása előtt Illyricum inferiusnak kialakult, állandó határa még nem volt, noha annak lehetőségét a Duna jelezte. A folyóhatár katonai megszállása azonbán csak Claudius alatt kezdődött el és évtizedekig eltartott. Nyilvánvaló az, hogy Carnuntum megszállása, amely egy katonailag erősen megszervezett és megszállt, a Dunára merőlegesen futó út végpontjában feküdt, nem jelentheti a Dunavonal későbbi értelemben vett megszállását.

Illyricum inferiusban a claudiusi szervezést a későbbi tartomány teljes területének a megszállása és a határrendezések jelzik. Claudius alatt kapta meg a provincia-statust nem csak Thracia, Noricum, hanem Raetia is. Mindez összhangban áll Aurelius Victor méltánytalanul mellőzött adatával: retenti fines seu dati imperio Romano; Mesopotamia per Orientem, Rhenus Danubiusque ad septentrionem . . . (Caes. Claudius 4, 2).



Tóth Endre