Források.

A Pannonián keresztül vezető útvonalakat az Itinerarium Antonini, az Itinerarium Hierosolytanum, a Tabula Peutingeriana és az Anonymus vagy Geographus Ravennas sorolják fel. Ez utóbbi az útvonalak leírásában a Tab. Peut. forrását követi sok tévedéssel és torzított helynevekkel, így az útkutatásnál kevéssé jön számításba. Az Itin. Ant. mintegy 16 pannoniai út állomásait adja meg, míg az Itin. Hieros. csak a késő római időszakban nagyon fontos Aquileia - Emona - Poetovio - Mursa - Cibalae - Sirmium-Singidunum utat adja meg, amely az Itin. Ant. 129-132 adataival vethető össze.
A Tab. Peut. a limesutat, a borostyán utat, a Dráva és a Száva menti utakat és a Mursa-Cibalae közötti összeköttetést tünteti fel. Az Itin. Ant. a több provincián átmenő, nagy tranzitutak mellett megadja a tartományokon (Superior és Inferior) belüli kisebb utakat is, amelyekből az egyes utak fontosságára lehet következtetni a III-IV. század folyamán. A legjelentősebbek a keletről Itáliába és nyugat felé vezető utak, kevésbé jelentős volt már a borostyánút, amelyet teljes hosszában csak különböző utak részleteiként említ.

A kutatás eddig azt tartotta mindenekelőtt feladatának, hogy az itinerariumok és a Tab. Peut. adatait egymással összeegyeztesse, illetve a régészetileg megfogható útnyomvonalakkal azonosítsa. A kifejezetten útvonalakkal foglalkozó tanulmányok száma feltűnően kevés, pedig Pannonia teljes úthálózatának rekonstrukciójához a római utak tervszerű régészeti feltárására igen nagy szükség lenne, annál is inkább, mivel - mint az elmondottakból világos - írásos forrásaink a provinciának csak néhány, keletkezésük korában és sajátos szempontjukból fontos, de korántsem valamennyi jelentős útját írták le, nem is beszélve a kisebb, helyi jelentőségű utakról. Az Itin. Ant.-ból hiányoznak pl. a korai időszakban fontos Poetovio - Aquincum közötti utak is.



A borostyánút.

Az Aquileiától Carnuntumig, illetve onnan a Keleti-tengerig tartó nagy távolsági út a közlekedés és a kereskedelem fontos láncszeme volt Pannoniában. A Poetovióig tartó szakaszát több forrás felsorolja. Az út ad Pirumnál érte el az Alpok legmagasabb pontját, majd Longaticumon (Longatec) és Nauportuson (Vrhnika) keresztül vezetett Emonába. Ezt a szakaszt Augustus uralkodása alatt létesítették, korábban az Ocrán át vezetett. Tergestéből egy mellékút vezetett Emonába Stari Trgen, Lozon és Igen keresztül.?
Emonától az út a Száván keresztül Atransig (Trojane) vezetett és onnan tovább Noricum területén Poetovióig. Atransnál volt a Pannonia és Noricum közötti határ (ez később az Itália és Noricum közötti határállomás volt).
A Poetoviótól Savariáig tartó szakaszt az Itin. Ant. két alkalommal, részben eltérő állomásokkal adja meg. Mivel a terepkutatások alapján az út csak Salla után ágazott e1, s a távolságadatok szinte azonosak (milia passum LXXXXI, illetve LXXXXII), az első úton is kell Salla állomással számolnunk. E hely Zalalövővel azonos, amely Hadrianus korától kezdve municipium volt, s az utóbbi évek ásatásai során az út egy részlett is sikerült ott feltárni.

Az első úton Poetovio és Halicanum között Curta állomást is feltüntették. Mivel a távolságadat (milia passum XXXI) mindkét esetben azonos e szakaszon, s az útnak itt sem volt elágazása, kerülővel sem számolhatunk. Halicanum azonosítása bizonytalan, Dolnja Lendava térségében található. Az Arrabone állomást a terepkutatások alapján Katafával sikerült azonosítani." A Tab. Peut. egy 7 mérfölddel rövidebb utat ad meg e szakaszon, amely Arrabonáig lényegesen nyugatabbra futott.
Savaria és Scarbantia között sem a Tab. Peut., sem az Ifin. Ant. nem tüntet fel állomásokat. Scarbantiától az út kétfelé ágazott: Carnuntum, illetve Vindobona felé. Természetesen a Scarbantia - Carnuntum szakasz volt a fontosabb. Ezt azonban az Itin. Ant. csak egyszer említi," mivel ez a Sirmiumtól nyugat felé menő tranzitúton kitérő lett volna.

A Scarbantia-Vindobona szakasz ezzel szemben többször van említve. Az Itin. Ant. Scarbantia és Carnunturn között egy állomást sem tüntet fe1, a Tab. Peut. is csak Ulmust, Carnuntumtól 14 mérföld távolságra. Az út a Fertő tó partján futott, s az Oslipon és Bruck an der Leithán talált mérföldkövek az út vonalát jelzik. A Lajta folyót Brucknál lépte át, s Ulmus Winden am See-vel azonosítható. Az út Carnuntumot nyugat felől érte el.

Problematikus a Scarbantia és Vindobona közötti utak kérdése. Ezeket a Tab. Peut. nem tünteti fel, az Itin. Ant. ezzel szemben háromszor:

1. mint a nagy diagonális út részét Muteno állomással (232-234),
2. ugyanúgy, de eltérő mérföldadatokkal (266, 5 - 7) és végül
3. Aquis állomással (261, 4-6). Aquis Baden bei Wiennel azonosítható.

A másik, rövidebb út az előzőtől keletre, Mutenumon keresztül futott. A mérföldadatok rontottak. Mutenum a legnagyobb valószínűséggel Leithaprodersdorffal azonosítható. Az út a vindobonai legiotábor porta principalis dextrájánál végződött. A Baden bei Wienen átmenő út valószínűleg a porta decumanához futott. A Carnuntum - Vindobona-Scarbantia térségben több helyi jelentőségű utat ismerünk.

A Dráva menti út. Míg a Száva menti út az Itin. Antoniniben csak egy helyi jelentőségű útként szere-pe1, addig a Poetovio - Mursa Dráva menti utat az Itáliát kelettel összekötő fontos tranzitút részeként említi, és ezért nem véletlen, hogy az Itin. Hieros. szintén ezt és nem a Száva menti utat adja meg. Az Itália és a keleti Balkán-térség közötti forgalom főként a IV. században ezen az úton folyt, és a katonai hadműveleteknél is kiemelkedő jelentősége volt.
Nem véletlen, hogy a Pannoniában megvívott csaták nagyrészt Mursánál, Cibalaenál és a Hiulca palusnál zajlottak le. Egy 354-ből származó mérföldkő egy ab Atrante ad flumen Savum-útról tesz említést, amelynek hossza (346 milia passum) csak a Dráva menti útnak felel meg (vö. Itin. Hieros. 560, 11-563, 13; Itin. Ant. 129, 3-131, 6).

Az út a borostyánútból ágazott le, és Poetoviótól keletre lépte át a Drávát, majd a folyó déli partján futott tovább Mursáig. A legtöbb esetben az állomások azonosításai bizonytalanok, s egyelőre önkényesnek tekinthetők. Az út Mursától dél felé vezető szakaszát a Tab. Peut. és az Itin. Hireros. adatain kívül az Itin. Ant. többször is felsorolja (131, 232, 261, 267-268).
Mursa és Cibalae között a Tab. Peut. a Vuka-hidat (ad labores pontis Ulcae), míg az Itin. Hieros. egy Leutuoano állomást említ. Cibalae neve a Tabulából kimaradt. A Cibalae - Sirmium szakaszon a következő állomások vannak: Cansilena (Caelena), Ulmus, Hispaneta, Budalia. Ezen az úton található Prista is.

Sirmiumtól a provinciahatárig Bassianán keresztül vezetett az út, majd ott kettéválva két út futott tovább Singidunumig. A Tab. Peut. és az Itin. Ant. 131 által megadott útszakasz azonos. Ez az út Taurunumon keresztül ment Singidunumba. Az Itin. Hieros. által megadott szakasz viszont valamivel délebbre futva közvetlenül vezetett a moesiai településhez.

A Száva menti és a Sisciából induló utak. Az Emona - Neviodunum közötti út nem a Száva mentén, hanem messze délebbre, Praetorium Latobicorumon (Trebnje) ment keresztül. Mind a Tab. Peut., mind az Itin. Ant. 259, 11- említi. Ezen az útszakaszon régészeti kutatások is folytak. A Száva menti út további szakaszán Neviodunum - Siscia között a Tab. Peut. és az Itin. Ant. adatai eltérnek egymástól.
A Tabula a következő állomásokat adja meg: Romula, Quadrata és Ad Fines. Ezzel az Isin. Ant. 274, 4-szakasza megegyezik. Romulától azonban az Itin Ant. útja leágazik a dalmatiai Senia felé. A Seniába vezető út tehát nem Sisciából, hanem Romulából indult, mivel a Sisciától nyugatra fekvő mocsaras vidéket ki kellett kerülni. A vasút még ma is Zágrábból megy Karlovac-ba, és nem Sisaktól a Kulpa völgyében.
Az Itin. Ant. egy másik utat is megad, amelyik az Emonából jövő útnak a folytatása volt (259, 11-), de azon csak Quadrata állomást nevezi meg. A Quadrata-Siscia szakasz ezen az úton rövidebb volt, mint az Ad Finesen keresztül vezető úton. Mivel Ad Finesen kétségkívül határállomást kell érteni, Quadrata és Siscia között két utat kell feltételeznünk, amelyek közül a rövidebb egyenesen Sisciába vezetett (259, 11-), a hosszabbik kerülőutat tett Ad Finesen keresztül. Siscia a Száva menti úton elsőrangú közlekedési és kereskedelmi csomópont volt.

Egy Sisciából északra, Poetovio felé vezető út a Dráva menti és a borostyánúttal teremtett kapcsolatot (Itin. Ant. 265, 11-). A távolságadatból világos, hogy az ezen az úton az Itin. Ant.-ban említett Dautonia Andautoniával azonos, s itt csupán rövegromlásról van szó. A Sisciából induló tehát a Száva déli partján futott Andautoniáig, és csak onnan fordult észak felé. Egy Pyrri nevű állomáson keresztül - amely egyelőre nem lokalizálható - vezetett a Dráva menti Aqua Vivába, majd tovább Poetovióba.

Kelet felé két út indult Sisciából. Az egyik a Száva déli partján futott Servitiumig (Bosanska Gradiska). Innen ágazott le egy út, amely Dalmatián át vezetve Salonával teremtett összeköttetést. A Siscia-Servitium szakaszt egyébként csak a Tab. Peut. adja meg. Az útnak a Servitiumtól Sirmiumig tartó szakaszán Cibalaeig az Itin. Ant. a következő állomásokat említi (267, 13-268, 7): Urbate, Cirtisa és Cibalae.
Az út Cibalaenál egyesült a Dráva menti út Sirmiumba tartó szakaszával. A Tab. Peut. a Servitiumtól induló szakaszt ugyanígy adja meg, csak Urbate és Cirtisa között egy Marsonia nevű állomást is említ, ahonnan egy másik, közvetlenül Sirmiumba vezető út ágazott le. Ennek állomásai: Ad Basante, Saldis és Drinum fluvius = Drina. Nem eldöntött azonban az a kérdés, hogy az út Marsoniától a Száva bal partján futott-e vagy a jobb partján, a folyótól délre.
A Sisciától keleti irányban induló másik út a Szávától északra eső területeken vezetett keresztül. Az Itin. Ant. két utat ad meg. Az egyik az Emona-Siscia út folytatásaként Certisig ment (259, 11-261, 3), a másik pedig Mursáig (265, 5-10). Ez a két út csak a Siscia után következő első állomásnál, Varianisnál vált szét, az egyik, a Mursába vezető út Aquae Balisaen (Daruvar) ment keresztül, a másik Maurianison. Azután Incerónál találkoztak ismét, majd újból különváltak: az egyik Stravianison keresztül futott Mursáig, a másik Picentión és Leuconon át Cibalaebe (Certis= Cirtisán keresztül).



A limesút.

A limestáborokat összekötő nagy Duna menti út mind az Itin. Ant.-ban (242, 1-248, 3), mind a Tab. Peut.-ban szerepel. A két forrás csupán néhány szakaszon tér el egymástól: Mursa körül, valamint a Duna-kanyarnál. Az Itin. Ant. a Duna-kanyarnál egy átlós útrövidítést ad meg (a Duna menti útnak az Aquincumtól északra lévő szakaszát azonban egy másik helyen leírja: 266, 8-13). Néhány más útszakaszra vonatkozóan az Itin. Ant. következő helyei adnak felvilágosítást: 263, 1-2; 232, 4-234, 1; 266, 14-267, 12.
Az Itin. Ant.-ban a limesút a Taurunum-tól Legio XXX Ulpiáig vezető nagy felvonulási út részeként van feltüntetve. A Tabula kevesebb állomást ad meg a limesúton, s távolságadatai is rövidebbek. Az Itin. Ant. Mursán keresztül vezeti az utat. Ennek a szakasznak az állomásai Teutoburgium, Mursa, Ad Novas et Aureo Monte, Antianae. A Tabulán Teutoburgiumból közvetlen út vezet Antianaeba Ad Labores és Donatianán keresztül. Ad Labores nem azonos Ad labores pontis Ulcaeval.

A limesűt következő, Altinumtól (Kölked) Brigetió-ig (Szőny) tartó szakaszának pontos vonaláról nem annyira a régészeti feltárások, mint inkább a légi fényképezés segítségével sikerült részletesebb információkat szerezni." Altinumnál a limesűt a castellum nyugati oldalán haladt el. Bár a légi felvételen nem látszik, a tábortól északra valószínűleg jelzőtorony is állt."
A Lugio és Alta Ripa közötti szakaszon feltárások is folytak. Alisca (Őcsény-Szigetpuszta) tábora ugyancsak nem az úton volt, hanem ad latus, kb. keletre attól. A limesút vonalát a mai Dunaföldvártól a rácalmási vasútállomásig (sőt, kisebb megszakításokkal már Kölkedtől) viszonylag pontosan ismerjük. Ugyancsak légi felvételek segítségével tudjuk nyomon követni az Annamatia 1. jelzőtorony mellett elhaladó, majd Annamatia (Baracs) táborába bevezető, illetve az azt nyugatról elkerülő limesút további vonalát.

Az Annamatia és Intercisa tábora közötti szakaszt ugyancsak elsősorban légi felvételekről ismerjük. Vonala Intercisa térségében 258-260 után kétszer is módosult. Ez alkalmakkor jelzőtornyok sora is épült az út mentén. Erről a szakaszról több mérföldkő ismert. A rácalmási vasútállomásig és az Adony-Szentmihálypuszta közötti szakaszról ugyan nincsenek egészen pontos ismereteink, de majdnem biztos, hogy a római út a vasútvonal nyugati oldalán húzódó volt országút alatt fut. Adony-Szentmihály-pusztától Ercsiig inkább csak sejteni lehet az út nyom-vonalát.
Ercsitől Nagytétény (Campona) nyugati határáig a limesút a légi felvételeken kisebb-nagyobb megszakításokkal jól követhető. Matrica (Százhalombatta) auxiliáris táborától délre egy rakásban több mérföldkő került elő. Az albertfalvai tábortól Aquincum felé tartó útszakasz egy részletét sikerült feltárni az albertfalvai római vicus északi negyedében (Budapest XI. ker.). Az út további vonalára vonatkozóan a legiotáborig inkább csak feltevéseink vannak. E szakaszról a legio tábortól délre a Csalogány u. - Gyors-kocsi u. sarkától, valamint a Duna-parton a Szépvölgyi út irányában indult nyugatra vezető útelágazás. Az Aquincum - Crumerum közötti Duna menti út az Itin. Ant.-ban nem a nagy, a limestáborokat összekötő út részeként van megadva, hanem külön fejezetben (266, 8-13). Állomásai: Ulcisia Castra, Cirpi, Ad Herculem, Solva.

Az említett, Taurunumtól a legio XXX Ulpiáig vezető nagy út ezt a kerülő utat átvágta, és a laco Felicis in medión ment keresztül (a helység azonosítása vitatott, bizonytalan) egyenesen Crume-rumba. A mérföldkövek részint a Brigetione, részint ab Aquinco számítják a távolságot.
A Tab. Peut. ugyancsak átvágja az említett Duna menti utat: átlós utat ad meg Aquincum és Brigetio között. Az út a brigetiói tábor porta decumanájánál végződött. Légi felvételről ismerjük az útnak a via praetoriahoz képest megtört irányban való folytatását, amely a Dunára merőleges. Állomások: Lussomana, Gardellaca, Lepavist.
A Tab. Peut.-ban megadott távolságok itt is rövidebbek, mint a valóságban, az állomások pontos helye ezért nem határozható meg. Lepavist nem elírás le(gio) p(rima) a(diutrix) helyett, mint azt Th. Mommsen feltételezte, hanem valódi illír helységnév, és talán Tatával azonosítható. Gerulata és Carnuntum között a limesút levágta a pozsonyi Duna-kanyart. Itt feltehetően két út futott párhuzamosan. A limesút Vindobonától Klosterneuburgig vezető vonaláról is viszonylag pontosabb ismereteink vannak.



Diagonális utak a Drávától északra

A Dráva és a Duna közötti területen futó utak végpontjai az Itin. Ant. szerint Savaria, Arrabona, Brigetio, Aquincum, Antianae, Mursa és Sopianae voltak. Ezek az utak a Tabulán hiányoznak. Ezeken kívül kétségtelenül létezett még - bár az Itin. Ant. nem említi - egy Poetovio-Aquincum út is.

A Poetovio és Aquincum közötti összeköttetést a Pó-vidéki sigillaták és a legio II adiutrix Triccianában talált bélyegei teszik valószínűvé. Figyelemreméltó az is, hogy az Aquincumban előkerült legkorábbi mécsestípusok a poetovióiakkal mutatnak rokonságot. Maga az út a Balaton déli partján futott. Nyomvonala Triccianától nyugatra megállapítható volt (a közelben talált beneficiarius-oltárkövet Triccianából hurcolták el).
Az út a borostyánútról a Mura partján ágazott le, és a Kis-Balaton mocsaras vidékén ment keresztül. Valószínűsíthető azonban egy másik út is, amely a Balaton északi oldalán futott. Ez az út valahol Veszprém környékén torkolt a Savaria-Aquincum útba.

Savariából egy út ment Arrabonába Bassiana és Mursella (Mórichida-Kisárpás) állomások érintésével. Az Itin. Ant. az utat tovább vezeti a limesúton egészen Brigetióig (262, 9-263, 2). Az út Sárvártól északra ment át a Rábán. Az Itin. Ant.-ban szereplő távolságadat szerint Bassianát itt kell keresnünk. Bassianától az út a Rába jobb partján futott tovább Arrabonáig. Az útnak ezen a szakaszán folyt régészeti kutatás.

A Savaria-Aquincum utat az Itin. Ant. 263, 3-9 adja meg. A teljes hossza az Itin. Ant.-ban jóval hosszabb, mint a valóságban. Az út vonala egyébként meglehetősen bizonytalan. A Savaria-Arrabona útból a mai Sárvár nyugati részén, az egykori Sár község területén ágazott le dél felé, és a mai Sárvártól délkeletre keresztezte a Rábát. A Savaria-Aquincum út egyik állomása volt Mogetiana. Ennek a municipiumnak az azonosítása azonban igen nehéz. Míg ugyanis a város az Itin. Ant. szerint a nagy Sirmium - Treviri út Sopianae-Savaria szakaszán csak 36 mérföldre volt Savariától, Valcumtól (Keszthely-Fenékpuszta?) pedig 30 mérföld távolságra (232, 4-234, 1), addig forrásunk a szóban forgó Savaria - Aquincum úton ugyancsak Savariától -Maestrianae (Zalaszentgrót) érintésével ugyan -, de már összesen 55 milia passumot ad meg Mogetianáig (263, 3-).
Mindenesetre a települést valahol a Bakony hegység északnyugati részén kell keresnünk. A Tüskeváron és környékén talált feliratos emlékek viszonylag magas száma, valamint a nagy mennyiségű régészeti lelet arra mutat, hogy a város valahol ezen a vidéken lehetett. A Savaria-Aquincum út további vonala épp ilyen bizonytalan.

Az út állomásai: Caesariana, Osonibus, Floriana. E helységek közül csak Floriana van még egyszer említve az Itin. Ant.-ban, mint a Sopianae - Brigetio út állomása (265, 2). Caesariana talán Nagyvázsony vagy Tótvázsony táján keresendő. Innen feltehetően Balácapuszta érintésével a mai Szentkirály-szabadja, Romkút, Litér, Sóly, Öskü irányában halad tovább az út, Öskü és Várpalota között pedig az ún. Kikeri-tói római duzzasztógáton vezetett keresztül. Talán ezen a vidéken, Öskü és Várpalota között, Öskühöz közelebb keresendő Osonibus állomás. Floriana valószínűleg Csákvárral azonos.

Fontos közlekedési csomópont volt Sopianae, amely a dominatus korában Valeria polgári közigazgatásának a székhelye. Az Itin. Ant. két nagy birodalmi felvonulási utat vezet a településen keresztül (232, 4-, 266, 14-). Mindkét út a limesúttól Antianaenál ágazott le, és vezetett Sopianaeba. A Treviri felé tartó utat az Itin. Ant. a Sopianae - Savaria szakaszon vezeti keresztül, a Carnuntum felé vezető utat pedig a Sopianae - Arrabona vonalon. Ezeken kívül az Itin. Ant. megad még egy Sopianae - Brigetio, illetve Sopianae-Aquincum utat is (264, 1-265, 3).
A nagy Sirmium - Treviri felvonulási út két IV. századi császári rezidenciát kötött össze, és talán éppen ezért haladt át a pannoniai szakaszon is a késő császárkor két provincia-fővárosán, Sopianaen (Valeria) és Savarián (Pann. Prima; Itin. Ant. 232, 4-234, 1). A Sopianae és Valcum közötti távolság viszonylag szűken van megadva, úgyhogy az út Valcumig egyenes vonalban kellett hogy fusson.

Állomások: Limusa és Silacenis. Valcum Keszthely-Fenékpusztával azonosítható. Ez a helység a Kis-Balaton nevű mocsár szélén, a Zala torkolatától északra fekszik (a Valcum név talán rokon a Volcae, Ulca, Hiulca szavakkal, és ezért talán a „mocsár" szóval is fordítható). Az út egy szakasza Keszthelyen megállapítható volt. Valcumtól az út Mogetianán keresztül ment Savariába.

Az Arrabonába vezető, Sopianaeból a Mecsektől nyugatra tartó út állomásai közül csak Tricciana azonosítható biztosan, mégpedig Ságvárra1. A többi állomás (Ponte Mansuetina, Cimbrianis, Crispiana) többnyire ismeretlen. Az Itin. Ant. által megadott távolságok összege kisebb, mint a Sopianae-Arrabona közötti tényleges távolság, még akkor is, ha az út a Balatonon át a Tihany-Szántód vonalon vezetett is keresztül. Az Itin. Ant. nem adja meg, hogy hol keresztezte ez az út a Savaria-Aquincum utat. A távolsági út Arrabona után a limesúton folytatódott Carnuntumig.
A Sopianae-Brigetio út (264, 7-) ugyancsak rövidebb az Itin. Ant.-ban, mint a valóságos távolság. Állomások: Iovia, Fortiana, Herculia és Floriana. Az állomások azonosítása bizonytalan. A Sopianaeból induló út talán a Mecseken vezethető keresztül, ugyanis Sopianaetól északra őrtornyot találtak. Ezután az út talán a Sárvíz nyugati oldalán futott tovább Gorsiumig. Herculiát a Sopianae-Aquincum út Gorsio sive Hercule állomásával szokták azonosítani, de mivel a távolságadatok nem megbízhatóak, és a Sopianae és Gorsium, illetve Herculia közötti állomások nem felelnek meg egymásnak, ez az azonosítás is hipotetikus.

A Brigetióba vezető út - jóllehet a két út valahol Gorsium táján egy szakaszon feltehetően találkozott - a Velencei-tónál, Kisfalud táján ágazott le az Aquincum felé menő útból.
A Sopianae-Aquincum út az Itin. Ant. szerint (264, 1-) a Ponte Sociorum, Valle Cariniana, Gorsio sive Hercule és Iasulonibus állomásokon ment keresztül. Ponte Sociorumot a Sopianae-Arrabona úton fekvő Pons Mansuetinával azonosítják.
Ha a Sopianae-Aquincum utat a Mecsektől keletre vezetjük, akkor a 25. milia passumnál a Szekszárdnál lévő mocsaras vidékre érünk, ahová Pons Sociorum jól illene. Innen az út talán a Sárvíz keleti oldalán ment Gorsiumig és innen Aquincumba. Ebben az esetben Iasulonibus Baracska vidékére esne. A távolságadatok elégségesek. Egy Sopianaeból Lugióba vezető út szintén feltételezhető. Sopianaeból egy Altinumba vezető út is létezett.



Összeköttetések a szomszédos provinciákkal.

A nagy átmenő utakat korábban tárgyaltuk: a borostyánút, a Dráva menti út, a limesút, illetve rövidítése Mursán és Savarián át. Határátkelőhelyek voltak az Alpes Iuliae-ban (borostyánút), Klosterneuburgnál és Taurunum-nál (a Dunánál). Ezeken kívül a források a következő utakat adják meg:

Dalmatia felé:
Sisciából Senián keresztül vezetett egy út Aquileiáig (Itin. Ant. 272, 8-).101 Sirmiumot egy Servitiumon keresztül haladó út kötötte össze Salonával (Itin. Ant. 263, 13-). A Tabulára egy, a Drinánál menő út is be van jegyezve. Természetesen más út is vezetett Pannoniából Dalmatiába.
Noricum felé:
feltételezhető, hogy a Dráva völgyében vezetett egy út a nyugatról szomszédos provin-ciába.



Összeköttetések a barbaricummal

A barbaricummal való érintkezés legfontosabb pontjai a legiotáborok voltak, mindenekelőtt Carnuntum és Aquin-cum. Innen indultak a legfontosabb kereskedelmi utak a barbár területek felé.

A borostyánút, amely a mediterraneumot a Keleti-tenger vidékével kötötte össze, Carnuntumnál lépte át a Dunát. A markomann területen a Morva jobb partján futott tovább észak felé. Római épületmaradványokat (útállomás?) tártak fel az út mentén Mikulcicénél és Stare Méstónál. A borostyánútból a Thaya torkolatánál leágazott egy út, amely a markomann területek belseje felé vezetett. Útállomások (?): Stillfried, Musov - Burgsta.

Carnuntumból indult két másik út is. Ezek a Morvától keletre eső kvád területeken vezettek keresztül. Az egyik a Morva bal partján futott tovább északra. Állomásai (?): Devin, Stupava, Borinka. A másik Devinen és Bratislaván keresztül a Kis-Dunaág érintésével a Dudvág, majd a Vág felső folyása mentén vezetett. Útállomások (?): Cífer-Pác és Trencin (Trencsény).

Pannoniából a kvád területeken keresztül csaknem mindegyik folyó völgyében vezetett út: Brigetióval szemben Celamantiából (Leányvár) a Nyitra völgyében római épületmaradványok: Chotin (Hetény), Surany (Nagysurány), Milanovce (Nagykér); Solvával szemben a Garam völgyében: Kamenny Mostarovice; valamint Verőcétől (korábban Nógrádverőce) az Ipoly mentén.
A szarmata földön keresztül vezető legfontosabb utak Aquincumból indultak. Aquincummal szemben a Duna bal partján a rákos-pataki őrtoronyból (Transaquincum), a Parlamenttől és az Eskü téri (ma: Március 15. tér) erődtől (Contra Aquincum) vezetett út a barbaricum felé.

A rákospalotai őrtoronytól indult egy út Hatvan-Miskolc irányába. Rákospalotán egy genius commerciinek állított oltár került elő. Ugyanott megtalálták Commodus burgusfeliratai egyikének töredékét is. Hatvannál, a Zagyva partján római őrállomás épült a IV. században. Ebből az útból ágazott le egy másik, amely azután a Sajó és a Hernád völgyében vezetett tovább északra. Talán ugyancsak a rákospalotai őrtoronytól indult az az út, amely valószínűleg Jászberényen keresztül Debrecen felé tartott. Talán ehhez az úthoz tartozott a Rákoscsabán feltárt római őrállomás is.
Az Aquincumtól kiinduló legfontosabb út a Március 15. téri erődtől Szolnok-Debrecen irányában a daciai Porolissumba vezetett. Útállomást tártak fel Üllőn. Valószínűleg Debrecennél is volt útállomás. Porolissumban vámállomás működött egy feliratos emlék tanúsága szerint. Ha ezt a követ nem Porolissumból hurcolták Careibe (Nagykároly=Ulpianum [?]), későbbi lelőhelyére, akkor viszont itt postaállomás lehetett.

Intercisától is ment egy út a szarmata földön keresztül Bologa (Sebesvár) irányába. Az út Intercisából Szabadszállás felé tartott, majd Csongrád és Szentes között lépte át a Tiszát. A Lugióból induló és Szegeden át Miciába (Velel) vezető út ugyancsak a Daciával való érintkezést szolgálta. Lugio közelében, Mohácson ólomplomba került elő, amelyen vámhivatalhoz tartozó személy neve olvasható.
Az út vonala a Lugio - Szeged közötti szakaszon a római éremleletek összefüggéseinek vizsgálata nyomán rajzolódott ki. A kutatás régóta úgy tartja, hogy a Ptolemaios által említett Parthiscum nevű helység valahol Szeged táján keresendő. Mindenesetre az ottani középkori vár palotarészénél megállapított korábbi falmaradványok, amelyek talán egy római erődhöz tartoznak, valamint egy postaállomás meglétére utaló felirat azt mutatja, hogy ez a vidék fontos kereskedelmi csomópont volt, amely nemcsak a Daciával, hanem a jazigokkal való összeköttetésben is fontos szerepet játszott.
Az út további vonala - az már az őskorban is használt só út a Maros-völgyben - Miciáig régészeti leletek alapján jól nyomon követhető. Az út mentén valószínűleg postaállomások sora állt, amelyekben - miként a bélyeges téglák tanúsítják - daciai csapatok gyakoroltak felügyeletet.
A daciai Miciában (Ve1el) határ- és vámállomás működött. A helység és az út jelentőségét mutatják az itt talált feliratos kőemlékek: egy servus vilitus által állított oltár genius commercii tiszteletére, továbbá a kereskedelemmel foglalkozó augustalisok kőemlékei.

Acumincumból is indult egy út, amely Parthiscumon keresztül ugyancsak a daciai Miciába vezetett. A szárazföldi úton kívül a Tisza-Maros vízi út használatával is számolni lehet. Nem egészen világos, hogy az Aur. Victor Caes. 13, 3-nál említett út, amely a Pontustól per feras gentes Gallia felé vezetett, a felsoroltak közül melyikkel azonosítható. A Fekete-tenger vidékéről az avar korban is vezetett út Erdélyen keresztül a Dunántúlra.
Az egyik ág a Maros mentén haladt, és Szegeden keresztül vezetett a Dunántúlra. Egy másik Szolnok táján lépte át a Tiszát, és Pestnél kapcsolódott a limesútba. Ezt az utat használták később a bolgárok is A hadsereg erődített kikötőhelyei és ellenerődjei voltak hivatva - egyebek mellett - arra is, hogy a barbárokkal való érintkezést biztosítsák, illetve ellenőrizzék. A nógrádverőcei (ma: Verőce) kikötőhelyen pl. nyers borostyánkődarabok egész tömegét találták.



Mócsy András - Szilágyi Mária