Az utak kiépítése Pannoniában Augustus uralkodása alatt kezdődött. Mindenekelőtt a legelőször meghódított pannoniai várost, Sisciát kötötték össze az észak-itáliai Aquileiával egy, az Alpes Iuliaen át vezetett úttal (Aquileia – Nauportus – Emona - Siscia), de egyébként is nagyjából ezen a területen, a mai Szlovéniában került sor legkorábban a római úthálózat kiépítésére. Egy jóval későbbi időből, Claudius uralkodásának első éveiből (41-42) származó feliratos emlék olyan út építéséről tudósít, amely leginkább ugyancsak a szóban forgó területen, de valószínűleg Tergestéből indulva vezetett Pannoniába. Az újonnan meghódított pannoniai területekre vezető utak másik kiindulópontja Salona volt.
Kétségkívül ugyancsak már a legkorábbi időben, Augustus és Tiberius uralkodásának idején kiépült az Emonából észak felé tovább futó borostyánút, a carnuntumi legiotábornak ugyanis érthető módon összeköttetésre volt szüksége a déli területekkel, valamint az Emonából a Száva déli partján Sirmiumba vezető elsőrangú fontosságú útvonal. Ezeket az utakat azonban nem szabad úgy elképzelnünk, mint amelyek mindjárt a római építéstechnika legmagasabb színvonalát képviselték.

A legkorábbi utakról általában elmondhatók, hogy azok afféle nyári utak voltak. Kiépítésükre, kikövezésükre, hidak építésére és nem utolsósorban mérföldkövek állítására csak később, fokozatosan került sor, és a provincia egész területére kiterjedően talán soha nem is fejeződtek be ezek a munkálatok.
A limesutat is csak a II. században kezdték kővel burkolni. Intercisától délre, a mai Dunaújváros és Kisapostag között a IV. század közepéig egyszerű földút volt, és csak a keleti oldalon kísérte útárok. Matricánál viszont a kikövezés előtti limesút is kiépített út volt, útárokkal.

Mint már az elmondottakból is kitűnik, Pannonia útjai a kivitelezést illetően nem voltak egységesek. A szélességük 12(?) és 5,5 m között ingadozott. A borostyánút Gschiessnél 5,6 m széles sóderút volt," Zalalövőnél viszont több mint 12 m széles lehetett. Egy másik út Neusiedler See-nál5-7,5 m széles volt, és kőlapokkal burkolták. A borostyánútból Poetoviónál Mursa felé leágazó út 7 m széles sódertöltés volt. Az ugyancsak a borostyánútból leágazó Savaria - Arrabona utat a mai Szombathely-Sárvár közötti szakaszon 7,2 m szélességben építették.
6 m széles volt a limesút Intercisától délre, Dunaújváros és Kisapostag között, valamint Matricánál," a matricai tábortól északra azonban már 7 m-t mértek. Ugyancsak 7 m széles volt a limesút az Aquincum polgárváros és az Ulcisia Castra közötti szakaszon, 8,6 m Carnuntum és Vindobona között. Az Aquincum - Brigetio út 10,4 m széles volt.
Az Aquincum polgárváros nyugati kapujától induló út 6 m széles volt, és kőlapokkal fedték. Egy feliratos emlék, egy határjelző cippus, amelyet Emonában találtak, egy via lata p(edes) L-ről beszél.

Útárkot tapasztott rézsűvel Carnuntum és Vindobona között figyeltek meg. Az út alapozása itt 70-80 cm vastag volt, és két rétegből állt. A felső habarcsos mészkőburkolat volt, az alsó kavicsöntvény. Matricánál 85-90 cm vastagságban alapozták a limesutat, Aquincum canabaejánál 75-80 cm vastagságban (limes-út?).
Az Aquincum-Brigetio út alapozása 70-80 cm vastag volt. Igen jó állapotban megmaradt útfelszínt tártak fel a borostyánúton Savariánál és újabban Zalalövőnél. Az út mindkét helyen nagy bazaltlapokkal volt burkolva.

Az utakkal és az utazással szoros összefüggésben álló építményekről egyelőre nem sokat tudunk. Az utak mentén feltárt ún. villák egy része valószínűleg útállomás volt. Minden bizonnyal a cursus publicus épületeit találták meg a Scarbantia - Carnuntum út közelében Purbachná1, ahol egy négyzetes területet határoló kerítésfal (17,8 x 18,7 m) egy kereszt alaprajzú házat fogott közre. A kerítésfal egyik sarkában felépítmény állt, amely talán istálló lehetett.
A Zalalövőnél feltárt épületkomplexumot is, amely a IV. században létesült - ott, ahol a borostyánút átlépte a Zala folyót -, talán útállomásnak lehet majd értelmezni. A Sopianae-Savaria úton, a mai Sümegnél feltárt épületmaradványok talán ugyancsak útállomás részeinek tekinthetők. A limesút mentén Maria Ellendnél és Ellender Weingartennél tártak fel olyan épületmaradványokat, amelyek útállomáshoz tartozhattak, az Aquincum - Brigetio úton pedig Aquincum közelében, a Csúcshegy alján. Ez utóbbi a IV. században épült. Valószínűleg ugyancsak útállomás volt az az egyhelyiséges épület is, amely a II. század első felében az albertfalvai tábortól északra, a limesútból északnyugati irányban leágazó út mentén állt, és amelyet pusztulása után a II. század végén újjáépítettek.

Hidak építéséről vagy helyreállításáról sok mérföldkő szövege tesz említést, vannak azonban olyan mérföldkőszerű feliratok is, amelyek kifejezetten hidak építéséről tanúskodnak. Nagyobb hidak maradványait azonban eddig csak Emonában, Poetovióban és Aquincumban sikerült feltárni.
Az Emonánál épített Száva-híd kőépítményét egy, a folyómederben tutajszerűen összeillesztett alépítményre helyezték. Magukat a köveket ólommal erősített vaskampók tartották össze. Ugyancsak Emoná-nál egy másik, de a Száva kis mellékfolyóján, a Ljubljanicán átvezető híd létezéséről is tudunk. Ennek facölöpjeit sikerült megtalálni.

A Száván Sirmiumnál is kőhíd vezethetett. Poetoviónál megtalálták a Dráván átvezető híd facölöpjeit. V. Skrabar szerint ezzel a híddal hozható kapcsolatba egy Poetovióban talált építési felirat, amely azonban erősen töredékes. Híd kötötte össze az aquincumi legiotábort a Rákos-pataknál épült ellenerőddel. Cölöpkötegeit a Duna-mederben a múlt században találták meg.



Mócsy András - Szilágyi Mária