A római írók alapján a villa fogalma megközelítő pontossággal meghatározható. Mivel az adatok a köztársaságkortól (Cato) a késő császárkorig (Digesta) terjednek, nyomon követhetjük a villa szó tartalmának esetleges módosulásait is. A villa - modern jelentésétől eltérően - nem építészeti, hanem gazdasági kategória, nem egyetlen épület, még kevésbé lakóház, hanem egy mezőgazdasági egység üzemeltetéséhez szükséges gazdasági és lakóépületek együttese, amely magában foglalja a birtok jellegének megfelelő különböző gazdasági épületeket, a birtokon munkálkodók lakóházait és a tulajdonos városi kényelemmel ellátott lakóépületét. Részeit rendeltetésük szerint villa rusticának, illetve villa urbanának nevezik.
Tehát a rustica és urbana jelző nem a villa helyére utal, hanem rendeltetését határozza meg. Egyértelműen kiderül ez már Cato egyes helyeiből, pl. patrem familiae villam rusti-cam bene aedificatam habere expedit, cellam oleariam, vinariam, dolia multa... (Cato 3, 2.), vagy Columellánál, aki részletesen leírja a villa egyes részeit, a korábbiakhoz képest annyi változtatással, hogy a villa rusticát tovább bontja, és a termények raktározására szolgáló részeket villa fructuariának nevezi.
A villa rustica, illetve a villa rustica és villa fructuaria nevet tehát a gazdasági rendeltetésű részek viselik, míg a villa urbanának a birtokos - esetleg gazdagon díszített - lakóházát nevezik. Eredetileg a dolog természetének megfelelően a gazdasági részeket tartották fontosabbnak, Cato a villa rustica egyes részeit pontosan ismerteti, de a villa urbanáról csak annyit tart szükségesnek megjegyezni, hogy villam urbanam pro copia aedificat (4, 1.), vagyis hogy azt a vagyoni lehetőségek szerint kell megépíteni.

A köztársaságkor végétől kezdve egyre növekszik a villa urbana rész szerepe, fontossága. Bár ezt a változást a kor írói általában helytelenítik, és változatlanul a rustica részt látják fontosabbnak, a villa szó tartalmát tekintve jellemzőnek.
Num minus villa tua erit ad angulum Velini, quam neque pictor neque tector vidit umquam, quam in Rosia quae est polita opere tectorio eleganter, quam dominus habes communem cum asino? (Varro 3, 2, 9.), és továbbra is elképzelhetőnek tartanak urbana rész nélküli villát is. Mindezek ellenére nagyméretű, gazdagon díszített villa urbanák épülnek a császárkorban Itáliában és szerte a birodalomban.

A villa jellegéből következik, hogy földbirtok (fundus) tartozik hozzá, mégpedig olyan szorosan, hogy fundusnak csak akkor neveznek egy földterületet, ha azon villa áll. Dig. L 16, 60: Fundus autem integrum aliquid est, et plerumque sine villa locum accipimus. Hasonlóképpen nyilvánvaló a fentiek alapján, hogy villa csak vidéken képzelhető el, városban soha.
Dig. L. 16, 211: Fundi appellatione omne aedificium et omnis ager continetur, sed in usu urbana aedificia aedes, rustica villae dicuntur, locus vero sine aedificio in urbe area, rure autem ager appellatur, idemque ager cum aedificio fundus dicitur. A Digesta-szövegek azt bizonyítják, hogy a villa szó tartalma a császárkor végére sem változott meg.

A villák gazdasági hátterének vizsgálatához alapot adhat az ókori szerzőknél megfogalmazott követelmény, hogy a villa méreteinek arányban kell állniuk a hozzátartozó fundus méretével. Klasszikus tömörséggel fogalmazza meg ezt Cato: Ita aedifices, ne villa fundum quaerat neve fundus villam (3, 1.) és bővebben Varro és Vitruvius. Így joggal feltételezhetjük, hogy feltárt villáink tükrözik a hozzájuk tartozó fundus méretét, gazdagságát.

A pannoniai villakutatás általában nem a villa antik fogalmából indult ki, így a villákkal foglalkozó munkák egyéb vidéki kőépületeket, sőt városi házakat is tárgyalnak. Ezért - bár a pannoniai villákkal a közelmúltban több összefoglalás is foglalkozott - ismereteink összegzéséhez újra át kell tekintenünk a rendelkezésre álló anyagot.


A Fertő tó vidéke


Nagybirtok

Parndorf
(1949-1955 B. Saria; 1975-1978 G. Langmann)
Villa urbana: 1500 m2; freskó, mozaikok; hypocaustum. Villa rustica: fürdő és lakóépületek, nagyméretű horreum (56x26 m), egyéb bizonytalan rendeltetésű épületek. Kettős udvar körítő fallal, két megerősített kapu.
Kronológia: Az I-II. század fordulóján épült (legio XXX Ulpia Victrix bélyeges tégla), a II-III. század kisebb átépítések, a III. század végén a nagyméretű apszisos terem hozzáépítése és mozaikokkal, freskókkal való díszítése. Valamikor a II-III. század során császári tulajdonba került. Valószínűleg a 308-as császártalálkozó színtere. Feltehetően azonos Murocinctával.

Az újabb ásatás adatai szerint a mozaikok és a díszítés II. Constantinus alatt vagy után készültek (337-341 között vert érem a mozaik alapozásában). Az épület maga már „sigillata nélküli" korszakban, tehát a III. század második felében vagy később. Biztos és megalapozott datálása csak a teljes anyagközléstől várható.


Eisenstadt
(1903 S. Wolf).
Villa urbana: 1500 m2; peristyliumos szerkezet; freskó és mozaiktöredékek; hypocaustum.
Villa rustica: Fürdő és egy ismeretlen rendeltetésű épület; körítő fal több része feltárva.
Kronológia: Teljesen bizonytalan (aprólelet anyaga nem közölt, éremanyagát beolvasztották a Wolf-gyűjteménybe).
A periódusók szétválasztása önkényes, nem ásatási megfigyeléseken alapszik.



Középbirtok


Szakony-Gyalóka
(1969 Gabler D. kutatóárkokkal).
Villa urbana: kb. 1030 m2; lineáris
Kronológia: III. század második felében vagy inkább a IV. században épült. A IV. század végéig használják.


Rohrbach
(1966-1967 G. Langmann).
Villa urbana: 715 m2; nem teljesen feltárt
Villa rustica: alaprajz nem közölt, csak leírás.
Kronológia: (bizonyítás nélkül) 1. I. század második felében épült. 2. Fürdő hozzáépítése. 3. Késő antik időben erődítve (alaprajz nincs közölve).
Kisbirtok - feltételezhető, hogy ezeknek az épületeknek nem volt minden esetben külön rustica része.


Au am Leithaberg
(1905 Podwiszinsky-Skribany).
176 m2; lineáris; melegvezető üreges téglák.



Nem keltezhető


Deutschkreutz
(1928 A. Barb-R. Egger).
Villa urbana: 350 m2; szokatlan alaprajz; mozaik, freskó; hypocaustum, fűtőcsatornák.
Villa rustica: ismeretlen rendeltetésű épület; körítő fal egy szakasza.
Korhatározásra felhasználható adat nincs.


Donnerskirchen
(1902 Gruber: fürdő; 1910-11 M. von Grolier; 1927 A. Barb: keresztény kultuszépület).
Villa urbana: 240 m2; hypocaustum, fűtőcsatornák; lineáris.
Villa rustica: fürdő, horreum, bizonytalan rendeltetésű épületek.
Ókeresztény bazilika: a mellette talált karéjos díszítésű márványoltár-mensa alapján.
Kronológia: bizonytalan.
Kevés és általában díszítetlen sigillata anyag és a II. század végén induló pénzforgalom alapján feltehetően a markomann háborúk után épült. A IV. század végéig használatban van.


Fertőrákos-Golgota
(1964-1965 Gabler D.).
A feltárt épület alaprajza szokatlan. Valószínűbbnek látszik, hogy gazdasági vagy legalább részben gazdasági (horreum) rendeltetésű. 420 m2.
Kronológia: I. században épült (leletanyaga alapján). A IV. században már biztosan nem használják.


Katharinenhof bei Fischamend
(1904).
Villa urbana: 185 m2; lineáris.
Villa rustica: (?) Bizonytalan rendeltetésű épület.
Kronológia: Valószínűleg a IV. században épült (egyik épület alapárkában III-IV. század fordulóján vert érmek).


Regelsbrunn II.
(1900).
Villa urbana: 224 m2; lineáris.
Villa rustica: horreum. Négyszög alakban körítőfal.
Korhatározásra alkalmas lelet nincs.


Winden am See
(1949-1950 B. Saria)
Villa urbana: 230 m2; lineáris; fűtőcsatorna.
Kronológia: Az ásató szerint az I-II. század fordulóján épült és a markomann háborúkban végleg elpusztult. A 11 érem a III. század vége és a IV. század vége közti időből és a leletanyag sok késői darabja arról tanúskodik, hogy az épületet a IV. század végéig használták.



Egyéb vidéki kőépületek


Maria Ellend
(1901 M. von Groller).
Útállomás; 2 burgus, egy lakóház (freskó) és gazdasági épületek.
Keltezhető anyaga nincs.


Ellender Weingarten
(1901 M. von Groller).
Útállomás; burgus, lakóház, gazdasági épület. Keltezhető anyaga nincs.


Purbach
(1912 -1913 M. von Groller).
Útállomás; burgus, lakóház (fűthető) és gazdasági épületek. Keltezhető anyaga nincs.


Kékkút
(1902 Csák Á. - Sági J., 1965 Sági K.).
Villa urbana: 872 m2; atipikus alaprajz; freskótöredékek; fűtőcsatorna.
Villa rustica: horreum (?). Korábban ókeresztény bazilikának tartották, de ezt az újabb kutatások cáfolják.
Kronológia: A IV. században épült.


Örvényes
(1958-59 Szentléleky Tihamér).
Alaprajza értelmezhetetlen, leletanyaga nem közölt. Villa rustica: az egyik épületben finomkovácsműhely felszerelése.


Szentkirályszabadja-Romkút
(1943 Nagy L.).
A két legnagyobb épület nincs feltárva.
Villa urbana (?): 350 m2; lineáris; hypocaustum.
Villa rustica: bizonytalan rendeltetésű épületek.
Kronológia: Építésének kora nem ismert, a IV. században még használták.


Tüskevár I.
(1962-63 Kiss A.).
Villa urbana: 358 m2; lineáris; fűtőcsatorna
Kronológia: A IV. században épült (kevés leletanyag, IV. századi kerámia).


Tüskevár II.
(1962-63 Kiss A.).
Villa urbana: 840 m2; hypocaustum.
Kronológia: A megépítés kora bizonytalan. A IV. században még használták.
Egyéb vidéki kőépítmények


Sümeg
(1877 Ádám I.).
Feltehetően útállomás és horreum
Kronológia bizonytalan. Datálható anyaga nincs. Aquincum környéke


Békásmegyer
(1961 Póczy K.).
Villa urbana: 160 m2; lineáris; fűtőcsatorna
Kronológia: Az ásató szerint a III. század második felében épült (faragástechnika), a IV. században még állt (éremlelet III-IV. század).


Budakalász
(1942 Nagy T.).
Villa urbana: 300 m2; lineáris; fűtőcsatorna
Kronológia: A II. század végén, III. század elején használták.


Csúcshegy
(1933 Nagy L.).
Villa urbana: 440 m2; lineáris; freskó, stukkó; hypocaustum
Kronológia: 1. A III. század elején épült (stukkódíszítése alapján). 2. A IV. században még lakott (de pusztulási törmeléke fölött Claudius Gothicus-érem).


Pomáz-Lugi-dűlő
(1954 Thomas E.).
Nem értékelhető alaprajz; freskó.
Keltező adatot nem közöltek.


Testvérhegyi-dűlő
(1934 Garády S.).
Két lakóépület; 236 m2, illetve 216 m2; lineáris.
Villa rustica: bizonytalan rendeltetésű épület; sírkert
Kronológia: A II. század végén, III. század elején épült. Tűzvész, majd hegyomlás tette tönkre.



Egyéb vidéki kőépületek


Csúcshegy aljában
(1940 Szilágyi J.).
Útállomás; 183 m2; katonai bélyeges téglák, 60 érem
Kronológia: A IV. században épült.
Egyéb pannoniai villák


Dorog-Hosszúrétek
(1958, 1960 Soproni S.).
Villa urbana: 280 m2; lineáris; hypocaustum
Kronológia: A IV. században épült; a század végéig volt használatban.


Hosszúhetény
(1940 Dombay J.).
Villa urbana: 1100 m2; peristylium; freskó.
Kronológia: Bizonytalan. A közölt anyag alapján nem keltezhető.


Komló-Mecsekjánosi
(1958-1959 Burger A.).
Villa urbana: 1500 m2; talán peristylium; kutatóárkokkal feltárt
Kronológia: Az ásató szerint a II-III. század fordulóján épült, de a közölt leletanyag (IV. századi érmek és kerámia) inkább a IV. századi megépülést támasztják alá.



Dráva-Száva köze


Smarje-Grobelce
(1934, 1935-36 F. Lorger).
Villa urbana: 125 m2; mozaik, freskó, márványlapok, fűtés.
Villa rustica: különböző rendeltetésű épületek, bazilika?; horreum; körítőfal.
Kronológia: Anyagából kevés közölt. Sok sigillata korai megépítésre vall.


gmarje-Pristova
(1908 F. Lorger).
Villa urbana: nincs feltárva. Villa rustica: fürdő mozaikokkal és hypocaustummal.
Kronológia bizonytalan.


Az összeállításba nem kerültek bele a terepbejárások adatai, sem azok a kisebb szondázások, ahol az épületeknek csak egy-egy kis része került feltárásra. Azokat az épületeket sem tárgyaltuk, ahol csak az alaprajz ismert.



Villatípusok

Mivel a villa mint gazdasági együttes építészetileg nem határozható meg, a kutatók általában a főépület - villa urbana - alaprajza szerint osztályozzák a villákat. Ez a módszer általában elfogadott, de valójában nem vezet eredményre. Egyrészt mert a császárkor elejére az úgynevezett „villatípusok" már kialakultak, és így az építtető anyagi helyzete és ízlése határozza meg, hogy a rendelkezésére álló változatokból melyiket építtesse fel.
Másrészt a villa urbana jellegénél fogva kihasználja a tágas vidéki tér adta lehetőségeket, minden kötöttségtől mentes, és így különös, néha már szeszélyes megoldásokat is lehetővé tesz, ezért csak nehezen és erőszakoltan tipizálható. Inkább méreteik alapján lehetséges két csoportot különválasztani:

1. nagyméretű, központi tér köré rendeződő ún. peristyliumos típus (Eisenstadt, Baláca, Hosszúhetény (?), Komló-Mecsekjánosi (?);
2. kisebb, lineáris elrendezésű, ennek megfelelően külső vagy belső folyosóval, esetleg porticusszal ellátott típus; fényegében minden kisméretű villa urbana ehhez az igen lazán körvonalazható típushoz tartozik.

Az első csoportba nem sorolható, nagyméretű villa urbanák csak igen erőszakoltan, nem jellemző típusjegyek alapján lennének csoportosíthatók.

Az igazán nagyméretű, változatos kiképzésű, gazdagon díszített villa urbanák Pannoniában hiányoznak. Teljes villa - urbana- és rustica rész egyaránt - csak néhány esetben került feltárásra, ezek azonban általában régi ásatások, amelyek nélkülözik a megfelelő megfigyeléseket, ami pedig új (Parndorf), annak az alaprajzán kívül igen kevés információ áll rendelkezésünkre. A kevés és bizonytalan adatból következtetést levonni nem lehetséges.

A pannoniai villafeltárások aránytalan területi megoszlása - Superior déli és délnyugati részét, Inferior középső és déli részét szinte nem is érintette a kutatás -, valamint a sztratigráfiailag nem értékelhető régi ásatások nagy száma, rendkívül megnehezít bármiféle általánosítást. Minden következtetés alapja, a villák időrendje és periodizációja bizonytalan. Így még azokon a területeken is, ahol nagyobb számú feltárás anyaga áll rendelkezésünkre (Fertő tó környéke, Balaton-felvidék, Aquincum környéke), nehéz vagy lehetetlen a fejlődés vonalát biztosan megállapítani.

A rómaiak az újonnan meghódított területeken igyekeztek saját fejlettebb mezőgazdasági rendszerüket elterjeszteni, nem annyira kultúrmissziót teljesítve, inkább azért, hogy a nagy létszámú katonaságnak, majd pedig fejlődő városaiknak piacképes mezőgazdasági hátteret biztosítsanak. Mégis az I. században létrejövő villagazdaságokat csak a Fertő tó környékén ismerünk (Parndorf [?1, Fertőrákos-Golgota). Ez a tény összefügghet azzal is, hogy itt a hódítás már fejlettebb földbirtokrendszert, kialakult nagybirtokviszonyokat talált, de összefügghet a borostyánút fellendülő forgalmával is, hiszen a területen feltárt villák a borostyánút két oldalán, mintegy arra felfűzve helyezkednek el.

A terület további fejlődését már nem lehet pontosan követni, a villák datálása, periodizációja bizonytalan. Mindössze annyit állapíthatunk meg, hogy kis és egészen nagyméretű villák élnek egymás mellett, legnagyobbrészt még a IV. században is. Mindössze egy bizonytalan rendeltetésű épületet (Fertőrákos-Golgota) adnak fel a II. században.
Ezt a birtokkoncentráció elleni bizonyítéknak is tekinthetnénk, ha nem lenne arra is adatunk, hogy a nagybirtokba beolvadt birtoktestek épületeit meghagyták, mert abban a vilicus lakott, vagy csak fenntartották az épületeket" talán az esetleges későbbi eladás érdekében. A birtokviszonyokról a terület aránytalan kutatottsága miatt" érdemleges megállapítás nem tehető.

A Balaton-felvidék villáinak korai periódusai nem keltezhetők pontosan, így csak használati idejük vége ismeretes - mindegyik megéri a IV. századot, sőt két épület, a kékkúti és a tüskevári I-es villa urbana csak a IV. században épült. A kevés feltárt épület alapján csak annyi látszik biztosnak, hogy kisméretű villa urbana eddig nem került napvilágra, s ha ez nem véletlen, akkor ezen a területen a római uralom kezdetétől római módra szervezett közép- és nagybirtokkal kell elsősorban számolni.
Aquincum környékén a fejlődés másként alakul. A mezőgazdaság romanizálása viszonylag későn indul, az első villák csak a markomann háborúk után jönnek létre, ettől kezdve folyamatosan lakottak, és megérik a IV. század végét. Ugyanakkor a jól kutatott területről egyetlen nagyobb méretű villa sem ismert. Ez a két tény jól illusztrálja, hogy a limes hátterében a kis- vagy középbirtok hosszú ideig fennmaradt a helyi mezőgazdaságon kívüli gazdasági erőforrások segítségével.

Aquincum környékének birtokviszonyait a közelmúltban ketten is vizsgálták, és igen meggyőző módon, más-más úton ugyanarra az eredményre, 2-4 km2 birtoktestek feltételezéséhez jutottak. Egy fontos dolgot azonban mindkét vizsgálat figyelmen kívül hagyott. Ha elfogadjuk, hogy az Aquincum körzetében feltárt villák nemcsak a véletlen játékából nem datálhatók a II-III. század fordulójánál korábbra, fel kell vetnünk a kérdést, hogy milyen földbirtokforma lehetett uralkodó a markomann háborúk előtt? Nyilvánvalóan a nem római módra gazdálkodó paraszti kisbirtok.
Ha viszont ez volt az uralkodó, elképzelhetetlen, hogy a birtokviszonyok a markomann háborúk két évtizede alatt oly mértékben megváltoztak volna, hogy a paraszti kisbirtok tökéletesen kiszorult volna a területről. Erről nem lehet szó. Ha pedig megmaradt, akkor azok a kísérletek, amelyek egy terület nagysága és az azon fekvő villák száma alapján számítják ki a birtoktestek méreteit, nem vezethetnek biztos eredményre, hiszen figyelmen kívül maradnak a nyilván még jelentős területeket elfoglaló paraszti birtokok. Ha ezeket figyelembe vesszük, jóval kisebb átlagnagyságú birtoktestekkel kell számolnunk, mint e villák fundusaival.




Lányi Vera