Pannonia régészetének egyik legkevésbé kutatott területe a pannoniai városok topográfiája, építészete. E kedvezőtlen helyzet létrejöttében többféle ok játszott közre.

a) A római városok fölött ma is jelentős városok sűrűn beépített negyedei terülnek el, pl. Vindobona, Scarbantia, Savaria, Emona, Sirmium, Siscia, Mursa esetében, bár vannak olyanok is, amelyek nincsenek beépítve, pl. Carnuntum, Brigetio, Aquincum, Poetovio stb.

b) Ahol a terület nincs beépítve, ott a nagyméretű, nagy felületeket feltáró ásatások régiek, nélkülözik a szükséges rétegtani és az épületek összefüggéseire vonatkozó megfigyeléseket, amit nem pótolhat a települések egy-egy részén megmaradt rétegsor pontos megfigyelése, sem az egyes épületek kombinatív úton történő át- meg átértékelése. A modern ásatások általában csak kis felületeket tártak fel, és ezeket egymástól függetlenül, összesítés nélkül közölték.

c) Igen sok telepásatás közöletlen vagy csak minimális mértékben, előzetes jelentés formájában közölt.

A római kori városok települési előzményeiről igen keveset tudunk. Mivel e városok a terület település-földrajzi szempontból fontosabb pontjain keletkeztek, természetesnek látszik az a feltételezés, hogy e helyek már az őskorban is jelentősebb települések voltak. Hogy itt csak a település vagy a lakosság kontinuitását is fel lehet tételezni, az esetenként dönthető el. A hely korábbi lakottságának bizonyítéka ugyanis általában mindössze néhány La Téne D kori lelettárgy.
Néhány esetben a római város jó néhány kilométer távolságra jön létre attól a La Téne D kori teleptől, amely azért valójában a későbbi város településtörténeti előzményének tartható. Ilyen Aquincum és a gellérthegy-tabáni település, Sirmium és Hrtkvoci-Gomolava, Carnuntum és a Braunsberg, Vindobona és a Leopolds-bergs (talán Scarbantia és a Bécsi-domb) kapcsolata.

A foglalás után ezeket a településeket római indításra nyilván kiürítik vagy feladják.
Auktoradatok az őslakosság településeinek csak nevét említik néhány esetben, települési formájukról, szerkezetükről azonban nem adnak tájékoztatást. A továbbiakban az egyes városokra vonatkozó ismereteinket a városok betűrendjében adjuk.


Andautonia

Sem topográfiája, sem köz- vagy magánépületei nem ismeretesek.


Aquincum Municipium

A város ma ismert keleti felét nagyobbrészt a múlt század végén tárták fel az akkori módszernek megfelelően a legfelső járószintig és a legkésőbbi periódusokig. Gyakran összevonták a különböző periódusokhoz tartozó épületrészeket, így a korábbi periódusok, a sztratigráfia, illetve az egyes épületek rendeltetése és összefüggései ismeretlenek maradtak. Ezt nem pótolják a közelmúltban végzett sztratigráfiai célú kisebb ásatások, illetve az egyes épületek rendeltetése körül kialakult elméleti viták.
A városfal trapezoid alakban vette körül a települést (vastagsága 1,10-1,30 m) teljes hosszában csak a nyugati oldalon van feltárva, ez 381 m hosszú, az északi és déli oldal kb. 500-700 m hosszú lehetett, a keleti oldal még nem került napvilágra. A falon egymástól 60 méterre befelé ugró, 3 x 4 méteres négyszögletes tornyok vannak, a sarkokat 8 m átmérőjű kerek tornyok zárják le. A városfal feltevések szerint Hadrianus korában épült.

Az utcarendszer eddig feltárt része nem szabályos, bár az utcák többé-kevésbé párhuzamosan futnak. A város két fő útvonalának (alaptalanul olykor cardó-nak és decumanusnak) tartott két szélesebb utca sem szabályos kereszteződésben metszi egymást. Azt az épületkomplexumot, mely az észak-déli futású útvonalat lezárja, fekvése alapján újabban forumnak tartják. Ezt a meghatározást a forumra jellemző ismérvek hiánya inkább cáfolja.
Viszonylag kevés középület ismert: a III. század közepén épült macellum, négyszögben elhelyezett boltsor, a körbezárt terület közepén kis kör alakú építménnyel. Eddig három közfürdő került napvilágra, a nagy közfürdő, az ún. kettős fürdő, ahol központi udvar körül elrendezve a római fürdő szokásos részei, frigidarium, tepidarium, caldarium megkettőzve találhatók, valamint egy harmadik, kisebb fürdő. A kettős, illetve a nagy közfürdőhöz esetleg palaestra is csatlakozott.
Az aquincumi vízvezeték észak-déli vonulata a forrásoktól a táborig ismert. Feltárásra került a közelmúltban a vízvezetéket kiszolgáló forráscsoport is, 14 fából készített forrásház, kerámia forrásfoglalatokkal, mellettük oltárokkal. A vízvezetéket tartó pillérsor Aquincum egyetlen római emléke, amely a római kortól napjainkig mindig felszínen volt. Újabban nyugat-keleti irányú vízvezeték nyomai is előkerültek.

Bár a polgárvárosnak viszonylag sok insulája ismeretes, a régészeti megfigyelések hiánya miatt kevés lakóház különíthető el. A peristyliumos forma ritka. Általánosnak tekinthető talán egy hosszanti L, illetve T folyosós forma. Ez nemcsak azért nem tekinthető azonban pannoniai sajátságnak, mert a birodalom más területein is előfordul, hanem mivel szinte napjainkig tipikus formája az utca felé keskenyebb oldalával forduló, hosszan befelé nyúló városi háznak, amelynek udvarát fokozatosan építik be. Az újabb kutatások szerint a polgárváros magánházai csak a II. század végétől épülnek kőbe.


Canabae

Eddig nagyobb összefüggő területe nincs feltárva, csak egyes épületek és épületegyüttesek. Ezért és mivel jellegénél fogva szabálytalan település, városszerkezete nem ismert. A tábortól mintegy 40 méteres beépítetlen terület választja el.
Már az auxiliáris tábor mellett kiépül a vicus. Eleinte lakógödrökből áll, a II. századtól azonban kőbe épült, és luxus és komfort tekintetében nem marad el a municipium mögött. A Severusok alatt a canabae északi részében egy sor luxuslakás épül, amelyeket talán tribunusi házaknak lehet tartani. A canabaeban több műhely is került feltárásra.


Bassiana

A városról mindössze egy jól sikerült légi felvétel nyújt tájékoztatást, ez azonban igen sokat elárul. A várost (kiterjedése kb. 550 x 350 m) ellipszis alakban városfal veszi körül, a hosszabbik tengely irányában széles út fut keresztül rajta, közepe táján forumra emlékeztető épületcsoport ismerhető fel.


Brigetio

Topográfiájáról mindössze annyit tudunk, hogy a tábor körül fekvő canabaetól nyugatra található a municipium. Sem a canabae, sem a municipium városszerkezet nem ismert. Középületei és magánházai sem kerültek még feltárásra, illetve publikálásra. A települést a tatai forrásokból látták el vízzel, az aquaeductus kis átmérőjű pillérsora talán fakonstrukciót hordozott.


Carnuntum Municipium

A városfal és a város kiterjedése nem ismert. Középületei közül mindössze egy nagyméretű, collegiumi helyiségeket is magába foglaló fürdőépület, az ún. Palastruine van feltárva. Legkorábban a III. század elején épült, a III. század vége felé bekövetkezett pusztulása után talán palotává építették át. A lakónegyedből csak néhány insula van feltárva, itt az utcarendszer szabálytalan. A lakóházak a szokásos keskeny, hosszú L, illetve T folyosós formát követik.
Földalatti vízvezetéke csak néhány helyen, szondázással került napvilágra. A városon kívül bizonytalan rendeltetésű, négynyílású díszkapu áll, közepén szoborbázissal.
Canabae. Utcarendszere a feltárt területen szabálytalan, bár az utcák többé-kevésbé párhuzamosan futnak. Egy nagyméretű, pillérsorral, peristyliummal körülvett nagy tér (forum?, piac?) a század eleje óta ismert, első periódusának mérete bizonytalan, második periódusa 139x115 m, a délkeleti oldalt lezáró épület (bazilika?) 7,30 m széles.
Ezenkívül középületei közül csak egy fürdő került még feltárásra. Egy nagyméretű, de csak kis részben feltárt épületet helytartói palotának határoztak meg.


Cibalae

Igen keveset tudunk róla, a várost övező, négyszögben futó árokrendszer Marsigli térképén maradt fenn.


Emona Deductiós colonia

A városkép ennek megfelelő. A 3 m széles városfalak négyszögletes, 523,60 x 435,50 m teret zárnak körül. Á. saroktornyok kör alakúak, az oldaltornyok (6,5 x 6,5 m) négyszögletesek. A városba négy főkapun és 14 kisebb bejáraton lehetett bejutni. A kisebb bejáratokból a IV. században 12-t befalaztak. A falak előtt 3 m mély, 17 m széles árok futott. Később ezen kívül újabb, második, 5 m mély, 13 m széles védőárkot húztak.
A városfal építési felirata 14. augusztus, 15 eleje közé keltezhető. A fallal körülvett várost öt észak-déli és hét kelet-nyugati irányú, 14 m széles utca tagolja derékszögű, de nem azonos méretű insulákra. A forum a fölötti ókeresztény épületek miatt csak részben került feltárásra, a publikáló szerint mintegy 6 insulányi területre terjedt ki. Vízvezeték-maradványok a várostól nyugatra és északnyugatra kerültek elő. Több lakóház és műhely részletes feltárása és publikálása megtörtént, azonban általában az alaprajzok közlése nélkül.


Iovia

A város területén feltárás nem történt. Mogetiana és a Municipium Iasorum területén ásatás nem történt.


Municipium Latobicorum - Neviodunum

Területén csak kisebb leletmentések történtek, ezek anyaga sincs részletesen közölve. Középületeiből fürdő és talán magazin került feltárásra. Vízvezetékének egyik ága ismert.


Mursa

Topográfiájáról igen keveset tudunk, a városfal vonulatát XVIII. századi térképen látható terepalakulat alapján rajzolták meg. Ezenkívül mindössze néhány hosszú árok profilja és leletanyaga ismert. Feliratból értesülünk üzletsoráról - tabernae L cum porticibus.


Poetovio

Városfalai és utcarendszere nem ismert. A város-nyugati szélén feltárt, nyilvánvalóan középület rendeltetésű épületcsoport elsősorban szentélyekből áll, és eszerint a legtöbb városban meglevő szentélykörzetnek tekinthető.
A 30-as években a város központjában nagyméretű (52 x 43 m) fallal körülvett építmény (forum?, piac?) került feltárásra. Mellette középületek, curia, Iuppiter-szentély és egyéb, pontosan meg nem határozható rendeltetésű épületek. Újabban néhány lakóház is előkerült.


Salla

Eddigi adatai alapján tipikus példáját szolgáltatja az olyanfajta településnek, amelynek jelentőségét elsősorban a rajta átfutó, fontos kereskedelmi útvonal adja meg. Eddig ismert egyetlen középülete egy IV. századi nagyméretű, valószínűleg villa publicának meghatározható épület. Lakóházai gerenda, illetve vályog felmenő fallal épültek.
A városka nagyméretű szennyvízlevezető csatornával rendelkezett.


Savaria Deductiós colonia

Városfalát és kapuját Ammianus Marcellinus,46 illetve a Quirinus-passio említi. Utcarendszerének rekonstruálására különböző kísérletek történtek. Az első rekonstrukció két egymástól eltérő tájolású periódust különböztetett meg. Eszerint azonban egy szinte az egész várost megsemmisítő pusztulást kellene feltételezni, amiről azonban nincs tudomásunk. Mócsy A. egyféle irányítású, azonos méretű insulákra tagolódó, derékszögű utcarendszert rekonstruál, amelyben az eltérő irányítású utcák külön magyarázatot kapnak (szentélykörzet szabálytalansága, illetve a korábbi település változatlan beolvasztása a deductiós coloniába).

A legújabb rekonstrukció szerint az insulák mérete váltakozó, 92 x 41, illetve 41 x 41 m nagyságú. A város, mint deductiós colonia, derékszögű utcarendszere biztosnak tekinthető. Az insularendszer megállapításának azonban fontos bizonytalansági tényezője, hogy az adatok első összeállítója, Buocz Terézia szerint viszonylag kevés utcarész pontos irányítása ismert, az egyéb adatok (vízvezeték stb.) pedig véleményünk szerint nem vonatkoztathatók egyértelműen az utcák vonalára.
A várost a későbbiekben dél és észak felé megnagyobbították. Savariának csak egyetlen középülete, a korábban Quirinus-bazilikának tartott, valójában késő antik császári palota van feltárva. Talán e császári palotát említi Ammianus Marcellinus. Vízvezetékének egyik ága a forrásoktól kezdve a városig követhető.56 Felirat említ a városban valamiféle arcust.


Scarbantia

Városfala, mivel az egyik középkori városfal erre épült, körben nyomon követhető. A település eredetileg nagyobb volt, mert amikor a IV. században a városfalat megépítették, alapjának ásásakor II-III. századi épületeket vágtak át. A nagyjában ellipszis alakban futó (legnagyobb hosszúsága 404 m, szélessége 250 m, a bezárt terület kb. 9 ha) 3 m vastag városfal védelmét 23-25 m-es közönként 33 vagy 34 félkör alakú és egy nagy, kerek torony szolgálta.
Két városkapuja volt a város északi és déli végénél, ezeket 2-2 torony őrizte. A faltól 12,5 méterre vizesárok futott. A város észak-déli irányú főútvonala több helyen is előkerült, egyértelműen bizonyítva, hogy törés, irányváltoztatás nélkül szelte át a települést. A nyugat-keleti irányú utcák maradványai, kövezett szakaszai is ismeretesek, azonban pontos irány nélkül (mindössze két esetben pontos iránnyal, ezek azonban nem illeszkednek a derékszögű utcarendszerbe), így a város derékszögű utcarendszere egyelőre nem bizonyítható.
Nagy négyszögletes kőlapokkal fedett forumát részben már a múlt században feltárták, alaprajza azonban csak most került közlésre. Közöletlen, bár ismert, a város nyugatról érkező vízvezetéke is.


Siscia

Sokáig még a három település (az őslakosságé, Augustus táboráé és a coloniá-é) megkülönböztetése is bizonytalan volt. Kisebb szondázó ásatások és a XVIII-XIX. századi fölmérések egybevetése alapján jelenleg úgy látszik, hogy a város a Kulpa bal partján, a Kulpa és a Száva között feküdt, szemben vele a Kulpa jobb partján, a torkolatnál az Octavianus által elfoglalt őslakos település, Segestiké.
A város területén fürdők, bazilika (talán forum?) kerültek napvilágra, részletes közlésük még várat magára. Hasonlóképpen közöletlen a vízvezeték, amelynek nyomai a várostól délkeletre figyelhetők meg.


Sirmium

A korai városról igen keveset tudunk. Maradványait mindenütt elfedik a III-IV. századi, jelentőségében és ennek megfelelően nagyságában is megnövekedett város épületei. Mégis a késői épületek alatti rétegek azt bizonyítják, hogy a korai város a Száva mellett feküdt, és előbb észak, majd kelet felé terjeszkedve érte el késői formáját. Írott forrásban is említett városfala, amely délen és északon feltárt, szabálytalan sokszög alakú, 120 ha területet zár körül.
Pontos datálása vitatott, az azonban biztos, hogy a késői, megnövekedett városhoz tartozott. Utcarendszere szabálytalan, középületeiből egy nagyméretű fürdő (talán a thermae Licinianae), hatalmas horreum, a horreum mellett korábbi rétegben kőlapokkal kirakott tér, talán a korai forum és több tabernasor van feltárva. Előkerült egy igen gazdagon kivitelezett épület része is, amely talán az Ammianus Marcellinusnál említettós császári palotával azonosítható. Mindezek az épületek a III. század végére, a IV. századra keltezhetők. E korszakra keltezhető a nagyméretű fürdővel ellátott peristyliumos magánház is. A város északról érkező vízvezetékének nyomai is ismeretesek.


Sopianae

Épületeiből mindössze egy nagyobb középület, talán fürdő van feltárva.


Vindobona

A terület kutatását jelentősen megnehezíti, hogy fölötte Bécs egyik sűrűn lakott kerülete fekszik. Így csak kisebb ásatásokra, szondázásokra nyílt lehetőség. A települések topográfiáját is csak a közelmúltban sikerült tisztázni. Eszerint a municipium a legiotábortól keletre, a canabae a tábortól inkább nyugatra feküdt. Utcaszerkezete szabálytalannak tűnik, középületei ismeretlenek. Vízvezetékének egy rövidebb szakasza is feltárásra került.
Városi ranggal nem rendelkező, de jelentőségében a vicusok közül kiemelkedő településekből még kevesebbet ismerünk. A fürdőhelyek közül, amelyekre az Aquae helynév utal, egyedül Aquae Iasae területén folyt jelentősebb kutatás. Itt feltárásra került egy nagyméretű fürdőkomplexum, valamint a település zárt foruma a capitoliumi triász szentélyével.
Van néhány épület, amelynek létét csak feliratok bizonyítják, így pl. bazilika és horreumok. Irodalmi adatok említenek diadalíveket: Cassius Diónál szó esik a pannon-dalmata lázadás leverése alkalmából készített diadalívekről. Ammianus Marcellinus említi II. Constantius diadalíveit.



Mint azt az említett adatok hézagossága, hiányosságai, a rendelkezésünkre álló adatok bizonytalanul vagy egyáltalán nem keltezhető volta bizonyítja, a pannoniai városfejlődés közös vagy különös vonásairól egyelőre semmi érdemlegeset nem állapíthatunk meg. Hasonlóképpen kevés a konkrét adat a városok hanyatlására, az egyes városrészek felhagyására vonatkozóan.

A IV. században természetesen még mindenütt folynak köz- és magánépítkezések, a sirmiumi indokoltan nagy építőtevékenység mellett más városokban is. A városok egyes részeinek hanyatlását, fokozatos felhagyását igen nehéz keltezni, mert éppen abban az időben megy végbe a folyamat, a IV-V. század fordulója körül, amikor az újabb pénzek behozatala megszűnik, és a pontosan datálható leletek száma is igen lecsökken.
Az egyes városnegyedek felhagyását a helyükön kialakuló temetők korával szokta kapcsolatba hozni a kutatás. Ennek a problémának pontos és részletes kidolgozása minden topográfiai adat figyelembevételével és kellő kritikával történő datálásával még egyetlen város esetében sem történt meg, bár több kisebb feldolgozás is született.

Antik irodalmi adatok szólnak arról, hogy a IV. század harmadik harmadában a városok igen rossz állapotban voltak. I. Valentinianus 374-ben csak Savariában talált többé-kevésbé megfelelő téli szállást, Carnuntum ekkor „desertum et squalens", de a savariai városkapu és környéke is rendezetlen és elhanyagolt volt.
Egyedül Sirmium látszik kivételnek, de a városfal és az árkok itt is annyira rossz állapotban voltak, hogy a barbár betörés hírére egy színház építésére összegyűlt összegből vagy építőanyagból kellett őket helyreállítani és kijavítani. A római kort közvetlenül megelőző időszakban az általános házforma a részben földbe mélyített vályog-vagy gerendaház volt. Jelenleg úgy látszik, hogy a magánépítkezéseken (a villák kivételével) ez az építkezési mód megmaradt az I. és részben a II. században.
A rómaiak által meghonosított, leggyakrabban opus incertum kőfalazás a II. század közepéig, néhol egészen a markomann háborúkig a hivatalos építkezésekre, illetve a villákra szorítkozott, általánossá csak a III. században vált. A kváder-falazás ritka, kvádereket legfeljebb burkolásra, illetve az épület statikája szempontjából fontos helyeken használnak (pl. sarkok, csatornák és falak kereszteződésénél stb.).

A bonyolultabb kivitelezésű falrakási formák ritkán fordulnak elő (még az opus spicatum is), talán az egyetlen forma, amely szélesen elterjed a késői időkben, a téglasorokkal tagolt kőfal. A téglafalazás igen ritka. A tégla elsősorban tetőtéglaként és melegvezető (tubus, illetve tegula mammata) téglaként kerül felhasználásra. Néhány építőmestert feliratokból is ismerünk.




Lányi Vera