A tartomány fontosabb vizeit csaknem kivétel nélkül név szerint említik legalább egy-egy forrásban, azonosításuk azonban sokszor nehéz. Így például megoldhatatlan probléma elé állít bennünket a Száva vízrendszerének első részletes leírása Strabónnál, aki szerint a rendre egymásba ömlő (!) Krka, Száva és Dráva Segestikánál (= Siscia) a Kulpával bővülő Noarosba ömlik, ez pedig a Dunába.
A más forrásokban nem említett Noaros, mint Siscia mellett elfolyó és a Dunába ömlő víz, még egyszer szerepel Strabónnál, ezért nem tartható puszta elírásnak vagy egyetlen forráshely téves visszaadásának. A megoldási kísérletek közül egy érdemel figyelmet: eszerint Strabón a Száva vidékére vonatkozólag két forrást használt; az egyik a Szávát Savusnak, a másik Noarosnak nevezte.
A Iordanesnál említett Bolia, Nedao, Aqua nigra és Scarniunga vizeket, bár sok történeti spekuláció kiindulását alkotják, szintén nem sikerült megnyugtatóan azonosítania Egyszeri puszta említésük folytán kilátástalan az Ira és a Bustricius azonosítása is. Ezeket mellőzve Pannonia vízrajzi neveit az alábbiakban soroljuk fel. A forráshelyek hiánytalanul megtalálhatók a RE és a TIR L 33 és 34 lapjainak megfelelő címszavai alatt.


A Száva mellékfolyói:

Nauportus.
Plinius egyértelmű leírása szerint a Ljubljanica, amely a ljubljanai mocsárvidéken (Laibacher Moor) keresztül" Emonánál torkollik a Szávába. Ugyanez a neve a partján fekvő Vrhnika (Oberlaibach) településnek is. (Noricum területére esik a Savinja= Saan, amelynek ókori nevét a Savusszal együtt istenként tisztelt Adsallutában ismerhetjük fel.)"


Korkoras.
A név hasonlósága miatt a Krka (Gurk) folyóval való azonosítás kézenfekvő, bár Strabón fenti leírásában14 Nauportus mellé helyezi.


Colapis,Kokoi=Kulpa.
Ennek a források szerint is Sisciánál a Szávába ömlő folyónak az azonosítása biztos. Sisciánál egy másik víz ömlik a Szávába, az Odra, amely esetleg a Strabónnál említett Drabos; Strabón ugyanis a Drávát másutt sem említi, a Dravus görög átírása pedig Actaotos lehetett, vö. Strabónnál Davoutog, nem pedig Davou. Plinius a Colapison kívül a Szávának még három mellékfolyóját nevezi meg, közülük kettőt, a Valdasust és az Urpanust külön, mint „fent" (supra) a Szávába ömlő vizeket. E két folyónév azonosítása bizonytalan."

Az Urpanus hangzásbeli hasonlóság alapján a Vrbas lehetne, és ebben az esetben a Valdasus talán az Una, mivel a Bosna neve biztosan Bathinus (Plinius nem említi). Jelentős vizek a Szávába észak felől nem folynak, Plinius azonban e két folyót „nem jelentéktelen" folyóknak mondja.

A Bosnát a régóta ismert" Bathinusszal azonosítjuk, miután a Drusus-féle dalmáciai útépítések egyik salonai emlékkövén ezt a folyónevet sikerült elolvasni. Eszerint az egyik út a Batinus flumenig vezetett, amely a Breuci és Oseriates törzseket határolta. A Bosuttal való korábbi azonosítás azért esik el, mert ez a mocsaras vízfolyás a Szerémségben nem lehetett határ a két törzs között.
A Bosut neve valószínűleg Bacuntius, amely Plinius szerint Sirmiumnál ömlik a Szávába. Bizonytalanabb, hogy a több forrásban említett Ba-sens/Basans folyónév az esetleg rosszul hagyományozott Bacuntius igazi alakjából vagy a Bathinusból származik-e. A Száva Pliniusnál említett „legnagyobb" szigete, a Metubarbis egyébként ismeretlen.

A Dráva (Dravus) voltaképpeni egyetlen nagyobb mellékfolyója, a Mura a Ptolemaiosnál említett Savariasszal azonosítható.

A Savariasnak a Murával való azonosítása nem zárja ki azt, hogy a Savarián keresztülfolyó Sibaris (Perint) a Savarias torzult alakja, s így egy másik pannoniai folyó is ezt a nevet viselte, de a Savaria - Savarias névegyeztetés egyedül nem szolgál alapul Ptolemaios adatainak elvetéséhez.

A Duna (Danuvius számos változattal) jobb parti" mellékfolyói közül - a Drávát és a Szávát nem számítva - csak a Rába antik neve ismert, amely Ptolemaioson kívül még két helység nevében fordul elő: Arrabona az Arabo torkolatánál Győr, és Arabone (abl.) a borostyánút rábai átkelőhelye, Körmend.
Birodalomszerte megfigyelhető, hogy egy folyó neve azonos a torkolatánál vagy valamely fontosabb átkelőhelyénél fekvő helység nevével; a helység többnyire úgy kapta a nevét, hogy az út egyik állomását a folyó nevével jelölték. Körmend és Győr ókori nevén kívül ilyen névadás Pannoniában Nauportus, továbbá Salle = Zalalövő, ahol a borostyánút a Zalát keresztezte. A Zala nevében eszerint a folyó ókori neve, Salla él tovább, és ilyen meggondolásokból Mursella = Mórichida-Kisárpás nevében a Marcal folyó ókori nevét ismerhetjük fe1.

A felsoroltakon kívül ismert még a Savarián keresztülfolyó Sibaris = Perint neve, amely ebben az alakban a Quirinus-passióban fordul elő. Ha ez a név a Savarias romlott alakja, akkor a colonia nevét folyónévből származtathatjuk, és értelmet nyer a toursi Szt. Márton születéshelyének hagyományában szereplő sicca Sabaria elnevezés is, amely egyszerűen a kiszáradt vagy időleges vízhozamú Savariast jelenti.

Az állóvizek közül a Vuka mocsarának és a Balatonnak a neve ismert. Előbbi neve Volcae paludes = Oúo? xata Ekri, Hiulca palus és Ulca alakban fordul elő. A Balaton Pelso nevével kapcsolatban csak arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a korábbi kutatás a Fertővel vagy azzal is azonosította. A Fertőre való kizárólagos vonatkoztatást azonban egyetlen forrás sem támasztja alá. Nincs azonban kizárva, hogy a név, mint appellativum, a Fertőt is jelenthette.

Láthattuk, hogy a folyók ókori neve többnyire tovább él mai nevükben, ami általános a birodalom határain belül és kívül egyaránt. A hidronómia szívóssága alapul szolgálhat ahhoz, hogy egyes esetekben (pl. Mursella-Marcal) visszakövetkeztessünk ókori folyónevekre. Ezért nem valószínűtlenek, bár bizonyíthatatlanságuk miatt további következtetések kiindulásaként nem használhatók az olyan kísérletek, amelyek egyes folyók nevének középkori vagy mai alakjából a folyó forrásokban elő nem forduló ókori nevét rekonstruálják.
Itt kell azt is megjegyeznünk, hogy a régebbi nyelvészeti irodalomban gyakori névetimologizálások Pannoniának feltűnően, sőt gyanúsan sok helynevét származtatták vízzel, különösen mocsárral kapcsolatos fogalmak nevéből. Ilyen értelmezést kaptak pl. a Pannonia, Iasi, Pelso, Hiulca, Mursa, Balisae, Latobici, Sopianae stb. nevek.

Hegyek nevei jóval kisebb számban maradtak ránk. Többségük mint egy nevezetesebb esemény színhelye vagy mint helymeghatározás, elhatárolás pontja van említve. Ezek a hegyek nem szükségképpen azonosak a tartomány nagyobb hegyvonulataival vagy szembetűnő magaslataival, s ezért azonosításuk rendkívül nehéz.

A pannon lázadással kapcsolatban szerepel a mons Claudius, ahova Tiberius vonult vissza. Az elnevezés nyilvánvalóan összefügg Tiberiusszal, és valószínű, hogy környezete közvetítette mind Velleiushoz, mind Pliniushoz." Egyik említésből sem lehet a hegy fekvésére következtetni azon kívül, hogy a harcok színhelyén, tehát a Dráva és a Száva között s feltehetőleg Sisciához közel kellett lennie.

Szintén a pannon lázadással kapcsolatban szerepel az Alma hegy, amelyet nemcsak az események lefolyása alapján azonosíthatunk a Fruska Gorával, hanem azért is, mert később Almus mons alakban mint Sirmium környékén fekvő hegyet Probus szőlőtelepítéseivel összefüggésben említik.
A négy mártír kőfaragó passiójában szereplő mons Pinguis és mons Porphyreticus azonosítása nem lezárt kérdés. Az utolsó beható elemzés figyelemre méltó érveket hozott a Fruska Gorával való korábbi azonosítás ellen.
A nem szükségképpen nagy, csak kőfejtőként jelentős hegynek ugyanezen érvelés szerint talán Lugio (Dunaszekcső) közelében kellett feküdnie, ahol a passio szerint személyesen jelen levő Diocletianus 293 végén valóban megfordult.

Egy Mursától északra fekvő úti állomás és késői táborhely neveként maradt ránk Aureus mons neve. A Ptolemaiosnál Pannonia határainak meghatározásához felsorolt - másutt nem említett, bizonytalan.



Mócsy András