Vetus Salinában az auxiliáris tábor délnyugati sarkától 90 méterre, a vicus területén került elő egy Dolichenum. A szentély freskókkal díszített vályogtégla falakból épült, mérete 17x6 méter volt. A bélyeges téglák alapján a Kr. u. 2. század utolsó negyedében emelték, majd Caracalla vagy Heligabalus alatt átépítették. A szentély alapítása valószínűleg összefügg Septimius Severus Kr. u. 202-es látogatásával. A Gorsiumba látogató császár és köre valószínűleg nem Intercisából, hanem innen Vetus Salinából jutott el szárazföldi úton Gorsiumba.

A szentély pusztulása Kr. u. 235 körülire tehető, amikor is a szentély tűz martaléka lett, a már említett többi pannoniai Dolichenumhoz hasonlóan. A szentély mellett található épület két szobája: 3,3x3,5 m és 2,8x3,5 m alapterületű, pontos funkciója eddig tisztázatlan: a Dolichenumhoz tartozhatott, vagy más keleti kultusz szentélyeként funkcionált. Ezt az épületet a szentély renoválásakor emelték.
Korábban, a Dolichenus-kultusz elsősorban az orientális személyek által volt reprezentálva Pannoniában. A vetus salonai szentély esetében felmerül a kérdés, hogy a táborhoz közel hol lehettek ilyen keleti származású személyek.

A közeli Intercisa területén, ahol bizonyítottan nagyszámú orientális személy élt nem található a Dolichenus-tiszteletre utaló jel.

„Oltár, dombormű, vagy szobor-lelet alapján Mithras tiszteletre tudunk következtetni Alcsúton, Besnyőn, Dunapentelén, és Rácalmáson.”