„Poetovioból ma a Római Birodalom Rómán kívül legsokszínűbb, leggazdagabb Mithras-kultuszra vonatkozó emlékanyagát ismerjük.”

A Mithras-kultusz egyik legjelentősebb centruma volt. Poetovio szerepe, amely nem csak Pannonia gazdaságában töltött be fontos szerepet, hanem a publicum portoricum Illyrici is itt volt található, így a Római Birodalom egyik vámközpontjaként számos területtel állt kapcsolatban.

Az első Mithras-szentély a legiostábortól nem messze került elő. Augustus halálakor Poetovio vidéke már a Római Birodalomhoz tartozott, ekkor még Illyricum tartomány részeként. A három legio közül, amelyek akkor a tartomány őrségét képezték, a legio VIII Augusta tartózkodott Poetovióban, majd a legio VIII Augustát Nero Moesiába rendelte és Kr. u. 69-ben Poetovioban már a legio XIII Gemina állomásozott, nem sokkal később ezt a legiot is elvezényelték, előbb Vindobonába, majd miután létrehozták Dacia provinciát (Kr. u. 106 körül) a XIII Gemina oda került. Ezután Poetovio megszűnt legios tábor lenni.

Poetovio területén 1901-ben, a I. Mithraeumtól 20 méterre fedezték fel a II. Mithraeumot. A szentély 13,4x7,3 m nagyságú volt, elrendezése a Mithras-szentélyek megszokott képét mutatja. Egy kisebb pronaos után jutunk be a belső szentélybe, ahol a kétoldali pódiumok mentén jutunk el a fő kultuszképhez. A nyugati fal előtt egy kisebb párkányzaton állt a tauroktonos jelenetet ábrázoló fő kultuszkép.
A szentély építése egybeesik az I. Mithraeum felhagyásának idejével, amelynek oka a hívő közösség megnövekedése, valamint a markomann-háborúk pusztítása lehetett. Ekkor a feliratok egy részét átszállították korábbi helyéről ebbe az új szentélybe. „A poetovioi I. és II. Mithraeumot a publicum portorii Illyrici rabszolgái és libertusai rendezték be.” Ám amíg korábban az I. Mithraeumot csupán ezek a vámhivatalnokok használták, addig a II. Mithraeum hívőközösségéhez már katonai személyek is kapcsolódtak. A szentély jobb oldali pódiumának közepénél, közvetlen azelőtt egy vízgyűjtő medence volt elhelyezve, amelyet márvánnyal borítottak (M: 0,65; Sz: 0,85-0,92 m). A vízgyűjtőhöz egy csatorna hozta ide a vizet.

A III. Mithraeumot 1913-ban fedezték fel, a polgárváros területén, közvetlen a Dráva partján, az előző kettőtől kissé távolabb. A szentély É-D tájolású volt, a szentély közvetlen szomszédságában egy Magna Maternek szentelt templomot tártak fel, amely egy szentélykörzet jelenlétét feltételezi. Ehhez hasonló szentélykörzetek jelen voltak Savaria és Carnuntum területén is.
A szentély építésének történetében két periódust különböztethetünk meg egymástól. Az első periódusban a szentély 11,2x6,85 m volt, felosztása a Mithraeumok megszokott képét mutatja. A templomot későbbiekben kibővítették, nagyobb pódiumokkal látták el, amelyeket a korábbi pronaos irányába bővítettek és egy nagyobb pronaos hozzátoldásával oldottak meg. Gallienus uralkodása idejére tehető a 2. periódus és az átalakítások során a Daciából evakuált legiok törzskara által lett berendezve. Poetovioban a Daciából evakuált katonák Gallienus uralkodása alatt (Kr. u. 253-268) úgy döntöttek, hogy egy új, különlegesen nagy és gazdag berendezésű szentélyt hoznak létre. Itt lehet megjegyezni egy másik pontját a katonai kontextus jelentőségének: a kiváltságos katonák egész csoportjai, ebben az esetben a legio V Macedonica és legio XIII Gemina tagjai vettek részt a dedicatioban, ám az operatív tisztikarhoz tartozó csoportok hiányoznak: optiones, centuriones, tribuni. Ez esetben nem egy-egy személy, hanem egy kisebb katonai egység, akik talán collegiumba tömörültek, állított oltárt Mithras-tiszteletére és a csoportjuk üdvéért.
Ennek a két legionak a törzskara ekkor, a későbbi császár gyilkos Flavius Aper parancsnoksága alatt, egy ideig itt, Poetovioban állomásozott. A tisztikar által állított feliratos emlékek igen jó kivitelezésűek, elsőrendű kőfaragó munkái, a betűk szépen, tisztán vésettek, a sorok arányosan helyezkednek el a feliratos mezőben. Talán éppen Flavius Aper felelős az összes, vagy legalábbis a katonák nagy részének beavatásáért.

A parancsnok maga is elkötelezett híve volt Mithrasnak, és a szentély legnagyobb oltárát ajánlotta fel a császár jólétéért. Ez a díszített dombormű igen fontos a Mithras-szertartások értelmezése szempontjából. Ez a Gallienus-kori megújítás egészen kivételes esemény volt, ekkor a város többi Mithras-szentélyéből is ide vitték át az oltárok egy részét, ami a többi szentély elhanyagoltságára utal.
„Flavius Aper és tisztjei nem azért mentek Poetovioba, hogy ott különleges parancsnokságot hozzanak létre, centuriok és tribunusok nélkül, hanem azért, hogy a kultusz történetének különlegesen fontos központjában, Illyricum nagy istenének, Deus Sol invictus Mithrasnak a segítségét kieszközöljék Dacia megmentéséhez. - Az illyricumi Sol invictusszal (a sirmiumi Aurelianus istenével) azonosult poetovioi Mithras segítségét kérték, és - az események tanúsága szerint - azt meg is kapták.”