A legio erőd és a hozzá tartozó, kiterjedt canabae-ja a mai Bad Deutsch-Altenburgtól nyugatra feküdt. A Kr. u. 1. század folyamán itt állomásozott a legio XV Apollinaris, majd Kr. u. 62-71 között a legio X gemina, a VII gemina, a XIIII gemina és feltehetően a XXII primigenia is. A Kr. u. 2. századtól kezdve a legio XV Apollinaris állomáshelye volt és egészen a késő római korig itt is tartózkodott.
A mai Petronell településtől keletre egy 500 fős lovassági táborhelyet magába foglaló római erőd (205x178 méteres) maradványait fedezték fel. Az erőd az ala I Tungrorum Frontoniana, azután ala I Pannoniorum Tampiana, a későbbiekben pedig az ala I Thracum victrix állomáshelye volt.

A legérdekesebb és legnagyobb Mithraeumot Pannoniában Carnuntumban találták meg, amely a III. Mithraeum. A szentély a mai Petronell nyugati részén volt található, a J. Dell és C. Tragau vezette ásatások során bukkantak rá 1894-ben. Ez a szentély 23 m hosszú és 10 m széles volt.
A 8,5x8,5 m-es pronaosból jutunk át egy következő terembe, amelynek méretei: 3,5x8,5 m. Ebből a helyiségből jutunk a szentélybe egy lépcsőn keresztül. Carnuntumban egy mindeddig egyedi jelenségre lehetünk figyelmesek a Mithras- és Jupiter Dolichenus-szentélyek elhelyezkedését vizsgálva, ez pedig nem más, mint a II. Mithraeum és a Dolichenum egy épületben való jelenléte.

A II. Mithraeum 12,5x7,5 m alapterületű volt, amelyhez egy pronaos/vestibulum is tartozott, amely 2 m szélességben kapcsolódott a Mithras-szentélyhez. Az épületcsoport e részét Mithraeumként azonosító véleményekkel szemben áll az a feltevés, hogy ez a helyiség nem Mithras-szentélyként funkcionált, hanem a Dolichenumhoz tartozó triclinium/cenatorium funkciót látta el. Ezt a véleményt támasztja alá a Balaklavanál (Krím-fél sziget) 1990-ben talált Dolichenum épülete, ahol ugyanezt a Mithraeumhoz hasonló elrendezést láthatjuk. Ez a feltevés sokkal inkább érthető, ha a két szentély ugyanis ténylegesen egybeépült lett volna számos probléma és kérdésre nem találnánk magyarázatot.
Ilyen kérdéskör lenne a szentélyekbe való belépés, tudjuk, hogy az egy-egy misztériumba való beavatottság nem zárta ki más istenség tiszteletét, de amíg Mithras esetében csupán férfiak vehettek részt a misztériumokban, addig Dolichenus esetében számos nők által állított feliratról tudunk, vagyis nem voltak kizárva a hívőközösségből. Így felmerül a kérdés, hogyan oldották meg az elzártságot, elkülönítést.
Továbbá felmerül annak a gondolata, hogy a Dolichenum pusztulása, hogyan zajlott le ez esetben? Mint már korábban említettem, minden Dolichenus-szentély pusztítás áldozata lett, ez esetben hogyan volt lehetséges: feldúlták-e a Mithraeumot is vagy esetleg az akkor már nem volt használatban? Valószínűleg a szentély funkcióját illetően mindkét véleménynek lehet alapja.
A szigorú elrendezés, amely a Mithraeumokra jellemző, talán annak a bizonyítéka, hogy az épület egykor Mithraeumként funkcionált, a poetovioi I. Mithraeumhoz hasonlóan, a szentélyközösség azonban kinőtte méreteit és egy nagyobb építésébe kezdett, ez a III. Mithraeum lesz. A szentély felhagyása után hozzáépítéssel kibővítették és ekkor már, mint a Dolichenus-közösség szent területe volt használatos. Így a fent említett ellentmondásos kérdésekre is választ kapnánk, vagyis, hogy az ekkor már Dolichenumként funkcionáló szentélyt pusztították el.

Az auxiliáris tábortól nem messze (kb. 75 m) épült szentély, tehát Dolichenum, a szentély leletei alapján bizonyított, az épületcsoportot 1891-ben tártak fel. A négyszögletes, 8,8x7,9-8,2 m alapterületű szentély vastag, masszív falú építmény, teljesen zárt elrendezést mutat, a hozzá tartozó nem szabályos formájú előtér, kb. 3 m széles sávban húzódott a szentélyhez. A szentélykörzethez egy kb. 10 m széles udvar és több kisebb épület is tartozott, amelyeknek funkciója bizonytalan.
A temenos területét fallal vették körül, a feltárt maradványok alapján két építési periódus különíthető el a szentély életében, a Kr. u. 2. század első felében kezdték meg a szentély építését. Padlózata a feltárt maradványok alapján mozaikkal volt kirakva, a falakon festés nyomai figyelhetők meg.

A templomot feldúlták: a kőemlékek mind a szentély helyiségben, de össze-vissza dobálva, darabokra törve kerültek elő, a szentély tele volt törmelékekkel: kerámia darabok, egy bronzkéz és egyéb töredékek kerültek elő. A déli falon volt található a szentély bejárata, mellette egy 1,23x0,55 m-es falkiszögellés, amelynek funkciója még nem világos.
A falkiszögelléssel szemben a szentély közepén, egy szabadon álló kőpillér maradványaira bukkantak. A feliratos emlékek a Kr. u. 2. század végén és a Kr. u. 3. század elején keletkeztek és talán ebből a szentélyből hurcolták el a legkésőbbre keltezhető pannoniai Dolichenus-oltárt, amely Kr. u. 235-ben került felállításra.