Brigetio területi hovatartozása Pannónia történetében változó, Kr. u. 214-ben határmódosítás következtében a település Pannonia Superiorból Pannonia Inferior területéhez került át, így innentől kezdve a két provinciában egyenlő számú, vagyis két-két legio állomásozott.
A dunai-limes ellenséges támadástól állandóan veszélyeztetett részén helyezkedett el, illetve a Severus-korban a helyi kereslet és a közvetítő kereskedelem hatására virágzó kereskedelmi-, és kézműves-központtá is vált, amelyben a betelepült szír lakosság aktívan részt vett. Mithras-szentélyének alapítása a keleti eredetű polgári és katonai elemekkel kapcsolatos.

A Pannonia északi limesén, a Vág-torkolatával átellenben fekvő Brigetio már a Kr. u. 1. század közepe körül katonai állomáshely volt. Az első, fa-föld konstrukciójú római katonai tábor volt, ahol egy segédcsapat állomásozott. Ezt váltotta fel a Brigetioba helyezett legio I Adiutrix, mintegy 540 x 430 m nagyságú tábora, amelyet, legkésőbb a Kr. u. 2. század elején építettek és kettős árokkal körülvett.
A tábor déli kapujától, a porta Decumana-tól induló Tata irányába tartó út jobb oldalán volt található a Mithraeum, amely 1943-ban került elő a Magyar Olajművek Rt. építkezése során. Nem messze tőle egy Dolichenus-szentély volt található. A Mithras-szentély a szokásos barlangot utánozta, 8,5x3,7 m területű volt, bejárata kelet felé volt tájolva, amelyen keresztül belépve egy kis vestibulum-ba jutottak a hívők. Az épület maradványai között összedobálva szobortöredékeket és azok talpazatát találták meg.

A szentélyből előkerült bronzlemezből készült „trébelt” díszű kultuszkép mindeddig egyedülálló Pannoniában. A szentélyben talált kát szobortalpazat (20-21. szobor-talpazat) továbbá a rajtuk álló szobor töredékei, az egyik szobor frígiai sapkás feje került elő a szentélyből.
A bázisokon álló szobrok, Cautest és Cautopatest ábrázolták és szokás szerint a szentély belső részében, a pódiumoknál kétoldalt voltak elhelyezve. A szentély a canabaeval és a táborral volt szoros kapcsolatban. A CIL III. 4296, 4302, 11005 sk. és Láng Nándor: A brigetioi Dolichenum. 95. 1. alapján legalább még két szentély tételezhető fel.

Dolichenus brigetioi szentélyét nem messze a tábor DNY-i sarkától találták meg, alig 200 méterre, a feltárásra 1899-ben került sor Milch Ármin vezetésével. A szentély közelében, a tábortól délre volt található Mithras-szentélye. A templomok közelsége egy keleti vallások számára fenntartott szentélykörzet jelenlétére utalhat, ahogyan az Savaria esetében már bizonyítást nyert.
A Dolichenum 8x4 m-es két osztatú épület (26. ábra), a bejárat előtt egy sorban oszlopok tartották a homlokzatot. A szentélytől 10 méterre további két épület került elő ám az, hogy a szentélyhez tartoztak-e nem bizonyított. A szentélyt az itt megtalált éremleletek alapján a Kr. u. 2. és a 3. században használták Jupiter Dolichenus követői.

A szentélyből ismert feliratállítók többsége katona volt. Tipikusan keleti öltözékben mutatja be Dolichenust Gallonius Crispus centurio felirattal dedikált kis szobra, ahol Dolichenus a szokott és ismert ábrázolásban jelenik meg a bika hátán állva. A különbség megszokott ábrázolási módhoz képest az, hogy keleti ruha (hosszú ujjú tunica, ami kétszeresen van megkötve, egy hosszú kabát, nadrág, fríg sapka) van rajta. Ez az ábrázolásmód egyedi azt tekintve, hogy egy katona állította Dolichenus-tiszteletére a szobrot.
A civil lakosság által állított szobrokon, reliefeken Dolichenus a megszokott katonai ruházatban jelenik meg. Dolichenus keleti ruházatban való ábrázolására szintén Pannoniából, Carnuntumból tudunk hasonló példát.

Egy másik domborművön szintén hasonló ábrázolásban jelenik meg Dolichenus, de itt már egy római katona öltözékét látjuk rajta. A felirat állítója Domitius Titus, a seleuciai Zeugmából, aki, mint decurio jelenik meg a feliraton. A szentélyből került elő továbbá egy kis bronz talpazaton Iuppiter Optimus Maximus Dolichenusnak ajánlott felirat, amelyet Publius Aelius Verus ajánlott fel és a talpazat másik oldalán a készítő neve is szerepel: Romulianus artifex.

A szentély pusztulásáról elmondható, hogy azt más Dolichenumokhoz hasonlóan elpusztították, a brigetii szentély tűz martaléka lett. A szentélyben talált érmek közül a legkésőbbi Iulia Mammaea verete, így a szentély pusztulása Kr. u. 235-re datálható. A feltárás során előkerült leletek erősen töredezettek, a tűz nyomai mindenhol megtalálhatók.