A Mithras-kultusz, a keleti vallások közül a legnagyobb hatást gyakorolta Pannónia lakosságára. Összességében elmondható, hogy mindkét kultusz vizsgálatakor kitűnik, hogy a provinciák közül Pannoniából ismert legtöbb feliratuk, ahogyan a szentélyek száma is itt a legnagyobb. Ilyen szempontból Pannonia kiemelkedő helyet foglal el a provinciák között, olyannyira, hogy egyes történészek véleménye szerint a Duna-vidéke volt a kultusz kialakulási helye, emellett a pannoniai Poetovio volt a Mithras-kultusz elterjesztésének központi helye és létrehozói az itt működő publicum portorium Illyrici libertusai voltak.
A poetovioi rabszolgaközösségnek Reinhold Merkelbach is nagy jelentőséget tulajdonított, de ő inkább a kultusz Róma városi eredete mellett érvelt. Feltételezte, hogy a Mithras-kultuszt egy császári szolgálatban álló férfi hozta létre. Az azonban elkerülhetetlen tény, hogy ha nem is a kialakításában, de a kultusz további elterjesztésében a dunai tartományok gazdasági szervezeteiben foglalkoztatott rabszolgáknak és szabadosoknak egészen különleges szerep jutott. Merkelbach külön fejezetet szentelt könyvében a poetovioi származású Marcus Valerius Maximianus vallásterjesztő tevékenységének.

Pannoniában a Mithras-kultusz széleskörű elterjedésével csak a Kr. u. 2. század végén, a nagy markomann-quad-szarmata-háborúk (Kr. u. 166/67-180) befejeződése után számolhatunk. A szír eredetű Dolichenus-kultusz legkorábbi datálható emlékei Hadrianus uralkodásának (Kr. u. 117-138) idejére tehetők. Az első ilyen datálható feliratok egyike Pannonia Superior központjából, Carnuntumból került elő. Ezzel szinte azonos időre datálható egy felirat, amely a numídiai Lambaesisben került elő, mindkét helyen szoros összefüggésben az ott állomásozó légiók vallásosságával. Ennek megfelelően a kultusz Carnuntumban és Lambaesisben egyaránt már kezdettől erős hivatalos színezetet kapott. Mindkét felirat tanúsága szerint ekkor már kialakult kultuszközösség volt jelen, tehát a kultusz megjelenése valamivel korábbra tehető. A Dolichenus-kultusz jelentősége csak a markomann-háborúk után, a Kr. u. 2. század két utolsó évtizedében szökik magasra, elsősorban Marcus Aurelius és Commodus idejében.

A Kr. u. 3. század első harmadában pedig a tartomány vallási életének egyik jellemző vonását már éppen ez a kultusz adja. Jupiter Dolichenus tisztelete Kr. u. 235-ben Pannonia tartományaiban szinte nyom nélkül megszűnik, más nyugati provinciákhoz hasonlóan. A Rajna- és Duna-menti tartományok területéről jelenleg ismert valamennyi Dolichenus-szentély erőszakos pusztítás áldozatává vált. A szentélyek pusztulásának időpontjára vonatkozó adatokat vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy az minden esetben a Kr. u. 3. század első felében, nem sokkal Alexander Severus halála után következett be. A pusztulás dátumául tehát Kr. u. 235-öt, vagy közvetlenül utána következő egy-két évet kell megjelölnünk.
„A Dolichenus-kultusz hirtelennek tűnő hanyatlása... talán összefüggésben áll a katonai anarchia korszakának politikai konfliktusaival.” Egyetlen esetben sem tudunk az elpusztult szentélyek helyreállításáról vagy ismételt felépítéséről. A Rajna- és Duna-menti tartományoktól eltekintve a kultusz továbbélése egészen Kr. u. 256-ig bizonyított a Római Birodalomban, elsősorban a keleti provinciákban és Róma városában.

A két provincia (Pannonia Superior és Pannonia Inferior) esetében nagy eltéréseket tapasztalhatunk a feliratok számát tekintve.


Pannónia

Az összes Pannonia területén felállított Mithrasnak szentelt felirat 66,4%-a Pannonia Superiorban került felállításra, míg csupán csak 33,5%-a Pannonia Inferiorban. Ezt az aránytalanságot elsősorban Poetovio jelentőségében kell keresnünk, ahonnan az összes pannonia superiori feliratok több mint fele származik. Pannonia Superiorhoz továbbá még olyan nagy központok tartoztak, mint Carnuntum és Brigetio. Továbbá még az a tény is erősíti ezt az aránytalanságot, hogy az imént említett központokban telepedtek le elsősorban a keleti, peregrinus kereskedők, így itt erősítették meg jobban a keleti kultuszok jelenlétét.

A Dolichenus-tisztelet vizsgálatakor az előzővel közel megegyező adatokat kapunk. Pannonia Superiorban került felállításra a feliratok 69,6%, míg Pannonia Inferiorban csupán 30,3%-a. Ezzel az aránnyal lehet összefüggésben, hogy Pannonia Superior területéről eddig négy Dolichenum, Pannonia Inferiorból pedig egy Dolichenum került elő.
A további feltételezett Dolichenumok előkerülése Aquincumból és Praetorium Latobicorumból lényegében semmit nem változtatna ezen az arányon. A Dolichenus-szentélyek kis számban való előkerülése, nem csupán az erőszakos pusztítással, hanem azzal is magyarázható, hogy a Dolichenumok nem mutatnak olyan szabályos külalaki formát, mint a Mithraeum épületei, így a Dolichenus- tiszteletre utaló leletek nélkül szinte lehetetlen őket beazonosítani. Az összes katonák által állított feliratok számát megvizsgálva, Mithras esetében közel azonos arányt kapunk mindkét provinciából (Pannonia Superior: 52,9%; Pannonia Inferior: 47,1%).
Ezzel ellentétben nagy aránytalanság figyelhető meg a két provincia katonasága által állított Dolichenusnak szentelt feliratok esetében. Kiemelkedően magas arányban állítottak feliratot a Pannonia Superior területén állomásozó katonák Dolichenus tiszteletére: 73,9%-a az összes provinciális feliratnak innen került elő. Ezzel szemben csupán 26,1%-a a feliratok számának az, amelyet Pannonia Inferior területén találtak, és amelyeket katonai személyek állítottak.

A Mithras-, és Dolichenus-szentélyek területi elhelyezkedései a településeken belül egységesen azt a képet rajzolják ki előttünk, egy kivételtől eltekintve - az aquincumi tribunus laticlaviusok házában található Mithraeum (V. Mithraeum) - minden esetben a katonai táborokon kívül helyezkednek el. Azonban igen gyakran maga a canabae közvetlen közelében találhatók. Ilyen téren a tribunus laticlaviusok Mithraeuma egyedi helyet foglal el a provincián belül, nemcsak azért, mert a tábor területén hozták létre, hanem azért is, mert Pannoniában eddigi ismereteink szerint ez az egyetlen olyan szentély, ahol bizonyítottan csakis katonák által állított feliratok kerültek elő a szentélyből, pont az elhelyezkedése miatt.
Az, hogy egy szentélyt csakis civilek használtak, a feliratos anyag alapján több esetben előfordul a provinciában, ahogyan az is, hogy egy-egy szentélyt vegyesen civil és katonai lakosság is egyszerre használt. A Mithras-szentélyek használatát illetően tehát, nem voltak korlátozások arra nézve, hogy a személy milyen származású, rangú volt, a használathoz a kritérium csupán abban rejlett, hogy az illetőnek férfinak kellett lennie és a misztériumokba beavatottnak.

Eddigi ismereteink alapján Pannoniában összesen három olyan település van, ahol biztosan állt mindkét isten szentélye: Carnuntum, Brigetio és Savaria. Ezek közül kettőben, Carnuntum és Brigetio területén legios tábor volt található. Savaria pedig a Kr. u. 2. századtól Pannonia Superior tartomány vallási központja volt, így érthető, miért volt itt jelen mindkét kultusz. Érdekes módon az eddigi feltárások során még nem került elő Aquincumból Dolichenum, ám annak jelenlétére több lelet és feliratos emlék is utal. Ellentétben ezzel számos Mithraeum volt nemcsak az aquincumi katonai és a polgárváros területén, hanem annak egész territóriumában is.

A pannoniai Poetovio területéről ismert az egyik legkorábbi Mithraeum (I. Mithraeum), a Kr. u. 1-2. század fordulójáról. A carnuntumi tábor megfelelő bázisul szolgálhatott a kultusz továbbterjedéséhez, az ismert feliratos emlékek alapján tudjuk, hogy itt a Mithras-tisztelet már a Kr. u. 1. század végén megjelent és ettől kezdve folyamatosan népszerű volt a katonák körében.
Dolichenus-tisztelete is itt mutatható ki legkorábban a Római Birodalomban. Ahogyan már említettem, ezzel egy időben csak Lambaesis területén mutatható ki Dolichenus-közösség a feliratos emlékek tanúsága szerint. A datálható feliratok kronológiai eloszlása azt mutatja, hogy a kultusz az első emlékeinek nyugati megjelenése egyaránt Hadrianus korára tehető, azután viszonylag lassú ütemben terjedt tovább.

A Kr. u. 2. századi Duna-vidéki mithraikus emlékanyag legfeltűnőbb sajátossága egy olyan, jól körülhatárolható, időben és térben egyaránt pontosan elkülöníthető sajátos dogmatikai rendszer, amely a Duna-vidéki Mithras-kultusznak egészen egyedi arculatot ad, és amelyek együttes jelenléte Poetovio és közvetlen körzete vonatkozásában mutatható ki. Kiindulási pontjául a poetovioi I. Mithraeumot kell megneveznünk. E dedikációk a következők:
A Mithras születésére utaló Nature dei, Petrae genetrici, a bizonytalan jelentésű Fonti perenni/Fonti dei, és az isten áthaladásának szentelt Transitu/ Transitu dei. Ezeknek a perszonifikációknak a kultusza bizonyíthatóan Poetovióból sugárzott szét Pannonia, Dalmatia, Észak-Kelet-Italia és a két moesiai tartomány területére.
Pannoniában kerültek elő a legnagyobb számban a felsorolt dedikációs formákkal felállított feliratok és szobrok. Feltűnő továbbá az a jelenség, hogy a négy dedikációs forma egyszerre egy helyen, csupán a poetovioi I. Mithraeumban fordul elő. Így tehát valószínűsíthetjük, hogy a létrehozóinak a publicum portorium Illyrici libertusait kell tekintenünk, ők a dedikációs formák atyjai.
Továbbá a pannoniai és Duna-vidéki Mithraeumok esetében, a Birodalom többi részétől eltérően, szigorúan kötött rendszer állapítható meg a dedikáció-típusok szentélyen belüli elrendezését illetően.

A fent említett területeken kívül eddigi ismereteink alapján nem találkozunk máshol ilyen dedikációkkal, vagy igen elszórtan egy-egy feliratos emlékkel.

A dedikációk a poetovioi I. szentélybeli elhelyezkedése a következő:
- a szentély közepén bal oldalt: Transitus dei
- a szentély végében bal oldalt: Petra genetrix
- a szentély végében középen: Tauroktonia
- a szentély közepén jobb oldalt: Fons perennis


A 4 dedikációs forma jelentősége Pannóniában

A szentélyek ilyen módon való berendezésére Poetovio mellett Carnuntum, Aquincum, valamint Sárkeszi in situ feltárt Mithraeumaiban egyaránt találunk bizonyító példákat. Pannoniában, illetve a Duna-vidékén belül ezek a dedikációs formák csupán a Kr. u. 3. század második feléig volt érvényben. Az időpont után, jóllehet az ábrázolások nem tűnnek el, a vizsgált dedikáció-típusok már nem mutathatók ki többé.

A Mithras-kultusz a Kr. u. 3. században egyre inkább összefonódott a monoteisztikus Sol-kultuszával, ily módon beépült a Birodalom államvallásába is. Fontos szerepet játszott a Mithras-vallásban a Napisten, amely ugyan különálló személy, ám a Kr. u. 3. századi szinkretizmus próbálja összekovácsolni őket és így Sol kerül az élre: Soli Invicto Mithrae dedikációk sorozata bizonyítja ezt.
A kultusz korábbi centrumainak - Poetovio, Aquincum, Carnuntum - körzetében a Kr. u. 2. század végén és a Kr. u. 3. század első évtizedeiben kisebb Mithras-szentélyek egész sora épült, amelyek már nem a településeken, hanem a kisebb vicusok területén voltak. Ezeknek a vidéki templomoknak az építése egyaránt összefüggésbe hozható a municipális arisztokrácia és a bennszülött származású legiós- katonaság vallási életével.

A veteránok az esetek többségében szolgálati helyükön, a tábor melletti polgári településen, vicusban, vagy a bennszülött vicusokban telepedtek le a katonai szolgálat után és rendeztek be szentélyeket Mithras-tiszteletére. Mindenképpen a Kr. u. 2-3. századot tekinthetjük a vizsgált misztériumvallások virágkorának. Ekkor épült a szentélyek nagy többsége és ekkorra datálhatóak a feliratos emlékek is. Dolichenus esetében a feliratos emlék állítása a Kr. u. 3. század elején megszűnik, ahogyan már említettem. A hívőközösséghez csatlakozott katonák annak erőszakos elpusztítása után más keleti vallásokban találták meg személyes vallási igényeik kielégítésének lehetőségét.

Mithras tiszteletének vége nem datálható ilyen pontosan. A Kr. u. 4. század elején még olyan jelentőségű restaurálásra kerül sor, mint a carnuntumi III. Mithraeum esetében, ahol maguk a Római Birodalom uralkodói gondoskodnak arról. Ekkor már egyértelmű hanyatlás mutatkozik a misztérium életében és a század vége felé a kereszténység lassan, de biztosan kiszorítja azt.