Vindobona a dunai limesút mentén feküdt Carnuntumtól nyugatra, a pannoniai-noricumi határ mellett. A Borostyánútról - a Carnuntum felé tett felesleges kitérő nélkül Scarbantiánál letérve is megközelíthető volt. Környékén, nevezetesen a mai Bécsi¬medencében és a Wienerwald keleti részén, az északi limes mentén sűrűn elhelyezett katonai táborok szomszédságában a bennszülött Boii éltek.
A vidék római hódítást követő hovatartozásáról, ill. Pannoniához csatolásáról a civitas Boiorumról szóló fejezetben már szóltam. A terület az 1. század folyamán valószínűleg a civitas Boiorumhoz tartozott. Biztosan nem állíthatjuk, mert nincsenek rá írásos bizonyítékaink, csupán a boius lakosság régészetileg ezen a vidéken is megragadható hagyatékából következtetünk erre.

Carnuntum municipiumi rangra emelésével a mai Schwechattól, ill. Wiener-Neustadt (Bécsújhely) környékétől keletre a civitas Boiorum megszűnt létezni. Azt, hogy a civitas Bécsi-medencében fekvő maradékával mi történt, pontosan nem tudjuk. Könnyen elképzelhető, hogy azt a határt, amely Carnuntum nyugati határaként funkcionált, nem a municipium alapításakor vonták meg, hanem már korábban, még a Civitas Boiorum időszakában, annak kapcsán, hogy Traianus a pannoniai limes északnyugati szakaszának megerősítésére a vindobonai dunai átkelőhöz egy legiót helyezett. Ennek a legiónak ugyanis ki kellett alakítani a territoriumát. Így tehát, amennyiben a határövezet nem állt közvetlen katonai igazgatás alatt, mert mondjuk a hódításkor nem sajátították ki azt - ami egyébként valószínűnek látszik - akkor azt civil területekből, nevezetesen a civitas Boiorum territóriumából kellett kihasítani.
A civitas Boiorum tehát Vindobona környékén, illetve a Duna mentén minden bizonnyal már az 1-2. század fordulóján is komoly területi veszteségeket szenvedetett, s ehhez járultak azok a további veszteségek, amelyek Carnuntum territoriumának kialakításából adódtak. Úgy véljük azonban, hogy mindezek ellenére a civitas valószínűleg nem szűnt meg létezni, mint ahogyan azt Mócsy András korábban feltételezte.

A peregrinus jogállású bennszülött lakossság 2. századi továbbélését ugyanis a Bécsi-medencében számos feliratos sírkő, és ugyanitt, továbbá Wienerwald területén, mely a külső hatásoktól jobban el volt zárva, ún. noricumi-pannon halomsíros temetkezések egész sora bizonyítja. Ez utóbbiakat a kutatás a boiusokkal hozza összefüggésbe. Régészetileg igazolható egy nagybirtokos vezetőréteg jelenléte is ezen a területen.
Ne felejtsük el azt sem, hogy Domitianus és Traianus, amikor az ala milliariat illetve a legiot Vindobonába vezényelte, azt nem büntető, hanem védelmi intézkedésként tette. Nem feltétlenül indokolt tehát feltételeznünk, hogy a Schwechattól nyugatra eső vidék teljes egészében territorium legionis-szá vált. Zárt katonai területet mindenesetre, olyat, ahol a bensszülettek letelepedése tilos volt, csupán a tábor közvetlen körletében igazolnak az ásatások. Ez nagyjából a mai Bécs területével esik egybe.

Vindobona municipiumi rangját a kutatás hosszú ideig némi fenntartással kezelte, mivel azt csupán egyetlen, másolatban fennmaradt feliratos szöveg dokumentálja. A századfordulón előkerült ugyan egy felirattöredék, amely minden bizonnyal egy városi tisztségviselőt, duumviri említ, perdöntő bizonyíték azonban az sem lehet, mert letört róla a szövegnek az a része, amely a város nevét és rangját tartalmazta. Az óvatosság persze indokolt, mert carnuntumi decurio felirata is kerülhetett Bécsbe.
Egy további felirat - sajnos ez is sérült - római polgár domiciliumaként jelöli meg Vindobonát Ha azonban a fentiekhez még a helynek, mint legiós tábornak a jelentőségét is hozzászámítjuk, továbbá a tábor melletti település kiterjedését és lakosságának ez alapján becsülhető nagyságát, akkor nem tűnik teljesen megalapozatlannak Vindobona városi rangjának elfogadása.

A municipiumi rang elnyerése a Severus korra tehető. Valószínűleg Septimius Severus volt a városi rangot adományozó császár, s az is valószínű, hogy Vindobona nem az aquincumi és vélhetően carnuntumi rangemeléssel egyidőben, 193. szet. 11. és 198 ápr. 22. között valamikor lett municipium, hanem később, Brigetióval és Apulum II-vel egyidőtájt, Kr. u. 205. körül valamikor.
Ennek okai nem személyes természetűek lehettek, hanem alapvetően a tábor melletti civil település gyengeségével, és önkormányzatra való alkalmatlanságával függtek össze: a lakossága szegény volt, romanizáltsága alacsony fokon állt, a boius nagybirtokos arisztokrácia távolságtartása, és a canabae nagyobb vonzereje miatt nem volt gazdaságilag erős, vezetésre alkalmas rétege. Csak úgy válhatott várossá, ha a canabae is városi rangot kapott, ennek az adminisztratív-jogi feltételeit azonban csak Septimius Severus teremtette meg.