A Colapis (ma Kupa) torkolatánál fekvő Segestiké városát Octavianus iapod-hadjáratában vették birtokukba a rómaiak. Az új szerzemények biztosítására a Száva bal partját erős helyőrséggel szállták meg - ennek a helynek volt a neve Siscia - a városból és a szomszédságában élő illyr törzsekből pedig több kisebb civitas peregrinát szerveztek. A Colapis völgyében fekvő civitas Colapianorumot Pliniuson és Ptolemaioson kívül egy felirat is említi.
Az egykoron feltételezhetően a Iapodes törzséhez tartozó bennszülött közösség önálló civitasát valószínűleg a rómaiak mesterségesen alakították ki. Északon a Varciani szállásterületével ill. Andautoniával volt határos, nyugaton esetleg a Latobicivel, illetve Neviodunumm attól függően, hogy az utóbbiak territoriuma mennyire terjedt ki déli irányban. Déli határa a provinciahatárral esett egybe, keleti szomszédja az Oseriates civitasa, északkeleti Siscia volt. Egy Héliopolisban előkerült feliratról ismerjük a civitas egyik praefectusái, L. Antonius Nasó akinek ez a megbízatása valamivel 66/67 előttre tehető. Ezek szerint a praefectus kiküldése a szomszédos Poetovióban állomásozó legio XIII gemina parancsnokának feladata volt.
A civitas lakói auxiliákban szolgáltak. A Colapis völgyéből csak szórványosan, főleg a 2-3. századból vannak feliratos emlékeink. Ezek a topuskói Silvanus szentélyhez, s a hozzá kapcsolódó bennszülött istenpár Vidasus és Thana kultuszához kapcsolódnak, és többnyire idegenektől, a határzónában szolgálatot teljesítő beneficiarius katonáktól származnak. Sisciai tisztségviselőknek nem kerültek elő erről a vidékről feliratai. Mindebből arra következtethetünk, hogy a Kupa völgyének bennszülött lakossága civitasának keretei között változatlanul, a saját szokásai szerint élt tovább és nem nagyon hagyott római módra nyomot maga után.

A karavánutak kereszteződésében kialakult kelta eredetű település, Segestiké már a római hódítást megelőzően is jelentős város volt. A Colapis szávai torkolata előtt, annak utolsó nagy kanyarulatában feküdt. A hódítást követően civitas pergrinaként létezett tovább. Hogy pontosan milyen változást hozott a jogi helyzetében a sisciai colonia Vespasianus alatt történő megalapítása, adatok hiányában nehéz megítélnünk.
Van azonban néhány kapaszkodónk Segestiké lakosai helyzetét illetően: egyrészt kizárólag csakis sisciaiaknak nevezték őket, másrészt továbbra is auxiliákban szolgáltak, harmadrészt, ha polgárjogot nyertek, a colonia Flavia polgárai lettek. Ebből arra következtethetünk, hogy a coloniához csatolták őket, de római polgárjogot nem kaptak. Az attribuált közösség territoriumának keleti határát nem ismerjük. Talán az Una mentén lehetett, ez ugyanis a provincia déli határáig világos választóvonalat jelentene.

A Segestica ellenőrzésére, és a Száva völgyének biztosítására iderendelt helyőrséget a rómaiak a meghódolt várossal átellenben, a Colapis túlsó partján helyezték el, a Szávával nagyjából párhuzamosan folyó, s a Colapisba ömlő Odra nevű folyócska és a Száva között, azon a helyen, amelyet már idejöttüket megelőzően is Sisciának neveztek, s ahol már a kelta Segestikét megelőzően is település volt. Tiberius és Claudius alatt itt egy legio állomásozott.
Amikor a colonia alapításra sor került, a felhagyott tábor helyén már valamilyen település létezett. Siscia colonia Flavia volt. Flaviusi alapítását a polgárai nevében számos esetben megjelölt Quirina tribus, vagy a néhányszor előforduló Flavia pseudotribus is megerősíti.

Vespasianus 71 ápr. 5-re keltezett diplomája, mely ravennai flottakatonák pannoniai deducti óját említi, egy ravennai veterán sisciai síremléke, és egy Kr. u. 73-ban kiadott, praetorianus diploma, melyen Siscia és Sirmium tanúk domusaként szerepel, szinte bizonyossá teszi, hogy a coloniát Vespasianus, a 71. évi deductio keretében alapította. A colonia territóriuma a Colapistól és a Szávától északra húzódott.
Későbbi feliratokon a város colonia Septimia, egy esetben Septimia Augusta, ami arra utal, hogy Septimius Severus újraalapította a várost. Mivel sem újabb deductiónak, sem valamiféle kiváltság, pl. a ius Italicum adományozásának a feliratos emlékeken nincs nyoma, az újraalapítást illetően elsősorban a civitas rangemelésére, és a két város egyesítésére gondolhatunk.