ordo decurionum:
decurio: colonia Flavia kát 48, colonia Septimia: kat. 40, 41, 47. - Kr. u. 2-3. század.

tisztségviselők:
quaestor rei publicae: kat. 40. - 3. sz. első fele.
duumvir i(ure) d(icundo): kat. 47, 48, 38? (rekonstrukció) - 2-3. század.
duumvir i(ure) d(icundo) q(uin)q(uennalis): kat. 48, 38? (rekonstrukció) - 106-193/211.
praefectus i(ure) d(icundo): kat. 42? - 2-3. század. praefecti collegii:
praefectus collegii centonariorum: kat 40, 42? - 2-3. század papi tisztségek:
flamen: kat. 38, 42, 48? (esetleg Savariában?) - 2-3. század pontifex: kat. 38. - 2. század augur: kat. 40 -3. század első fele.
servus publicus: kat. 46

a császárkultusz intézményei:
Augustales: 43, 45, 51, colonia Septimia: 44 - 2-3. század


Siscia élén alapításától kezdve duoviri iure dicundo álltak, ami az eddigi ismereteink szerint arra utal, hogy a Vespasianus által alapított város colonia civium Romanorum volt. Az alacsonyabb tisztségekről kevés adat áll rendelkezésünkre. Ez valószínűleg a fennmaradt feliratok műfajával is összefügg. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a praefecrura collegii centonariorum (bizonyára létezett praefectura collegii fabrum is, de erre nincs forrás), a tűzoltóparancsnoki poszt betöltésére Sisciában hamar, már az első tisztség, a quaestura után sor kerülhetett. Ugyancsak korán, még a cursus honorum elején valamikor lehetséges volt az auguratus betöltése is.
A városi vezetőrétegnek csupán néhány tagját ismerjük. A Titii és a Domitii gentiliciumai Észak-Itália, ill. Dalmatia lakosságával mutatnak kapcsolatot. Ugyanez az összefüggés a népesség alsóbb rétegeinek személynévanyagában is megfigyelhető, és alapjában véve természetes is, hiszen Siscia a Száva völgyén keresztül a Borostyánúttal, a Colapis révén pedig az istriai partvidékkel is összeköttetésben állt, de közvetlen kapcsolata volt a dalmatiai fémlelőhelyekkel is. A sisciai Titii már Hadrianus idejében lovagrendűeknek tűnnek.
G. Titius Agathopus, Siscia és a daciai Sarmizegetusa colonia Augustalisa valószínűleg a libertusuk lehetett. Az utóbbi távolba nyúló kapcsolatai alapján gyaníthatjuk, hogy ugyanennek a familiának a rokonai és libertusai lehettek némely más városok vezető rétegében jelenlévő Titii is, és hogy ugyanennek a családnak lehetett a tagja a vámbérlő C. Titius Antonius Peculiaris, Aquincum és Singidunum elöljárója is.

A 2. században L. Valerius Verus is egyik meghatározója lehetett a város vezetésének, és tartományi főpapi méltósága a bizonyíték arra, hogy ismert személyiség volt Siscián kívül is. Ugyanerre az időre esik a poetoviói Valerii látványos felemelkedése is, akik között egy L. Valerius Verust két feliratról is ismerünk. A 2. században Valeriusok Savaria ordojában is megtalálhatók.

Óhatatlanul felmerül itt is a kérdés: hogy pusztán névazonosságról van-e szó, vagy pedig nem véletlen, hogy ennek az egyébként másutt is előforduló névnek a viselői éppen a szóban forgó városokban voltak a municipális arisztokrácia meghatározó tagjai. A tartományi főpapi méltóságra való megválasztásuk egyfelől közismertséget feltételez, másfelől, szélesebb gazdasági háttér, más városokban lévő érdekeltségek nélkül a poetoviói Valerii gyors, lovagrendbe való felemelkedése sem igazán képzelhető el.
A sisciai Domitii talán később, a 3. században lettek lovagok. Egy 1. sz. végéről - 2. századból származó tabula defixationis minden bizonnyal Domitius Victorinus és felesége, Lucilia Lucilla felmenői nevét őrzi, akik a felirat tanúsága szerint éppen egymás közötti súlyos nézeteltérésüket zárták le. A valószínűsíthető felmenők - a táblán megnevezett további személyek származása alapján - veteránoknak tűnnek. A 2. században egy Domitius a város egyik Augustalisának, Pontius Lupusmk volt valamilyen hozzátartozója. A Titii és a Domitii kiterjedt befolyását egyes családtagjaiknak az itáliai esküdtek testületébe, a quinque decuriae-be való beválasztása és a tartományi főpapi tisztsége is jelzi.

Seviri-t a városból nem ismerünk, a négy Augustalis közül egy-egy a Tzízz-vel, és a Domitii-vel hozható összefüggésbe. Az előbbi a decurio család libertusának tűnik, az utóbb a decuriók felmenője is lehet. Pontius Lupus Augustalis írnoki megbízatása municipium Faustinianumban a Száva-menti városok vezető rétegének összefonódását, s egyben Sisciának a Száva menti városok közötti gazdasági súlyát is jelzi.

Apparitores feliratai nem maradtak fenn. A város egyetlen ismert rabszolgája, Urbicus a neve alapján az egyik decurio családdal, az Urbiciivel hozható összefüggésbe.