A város rangja:
colonia: kát. 328. 391, 393, 394, 395, 399, 402, 403, 404. - 2. század eleje - 3. század.

a tanács:
ordo decurionum: kát. 392
decretum decurionum: kát. 396 - 2/3. század
decurio: kát. 328, 391, 393, 394, 395, 399 (ketten), 402, 403, 404 - 2. század eleje - 3. század

tisztségviselők:
quaestor: kát. 402. - 2. század eleje
duumvir i(ure) d(icundo): kát. 391, 402. - 2. század eleje - 2/3. század duumvir i(ure) d(icundo) q(uin)q(uennalis): kát. 394. - 3. század omnibus honoribus functus: kát. 396? - 2/3. század omnibus honoribus honoratus: kát. 91

praefecti collegii:
praefectus collegii fabrum: kat. 402. - 2. század eleje. papi méltóságok:
flamen: kat. 403. - 2. század közepe - 3. század eleje. alárendelt adminisztratív egységek:
Pagus Martius: vicus Budalia: kat. 405, Itin. Ant. 268., Itin Hieros. 563.
- 2. század vége / 3. század
Pagus ?: vicus Iosista: - kat. 401. - 1. sz. második fele.


A sirmiumi colonia élén duumvirek álltak, ez arra utal, hogy colonia civium Romanorum volt. Aedilisek emlékei nem maradtak fenn - csak az omnibus honoribus functus ill. honoratus kifejezések utalnak burkoltan a tisztség meglétére. Annyi a kisszámú feliratunk alapján is világos, hogy a duumviratusra való pályázásnak nem volt feltétele mindkét alacsonyabb magistratus előzetes betöltése.
A collegiumi praefectura helyét a karrierben - az egyetlen erre vonatkozó feliratunk alapján nem tudjuk egyértelműen megállapítani. Hiányoznak a papi méltóságok feliratai, és sem sevireket, sem Augustalisokat nem ismerünk a városból. A decurio testület működését egyetlen decretum decurionum említése dokumentálja. A határozat egy dedikáció engedélyezése tárgyában született.

Sirmium territoriuma pagusokra, kerületekre oszlott, a pagusok vicusokat, falvakat fogtak össze. A Pagus Martius Sirmiumtól nyugatra feküdt, ennek egyik név szerint is említett faluját, Budaliát ugyanis - melyet Decius császár szülőhelyeként tart számon a történetírás - itinerariumkból és auctorforrásokból egyaránt jól ismerjük. A Sirmiumot Cibalaeval összekötő út mentén feküdt, Sirmiumból kifelé haladva rögtön az első mutatióként. Az Itinerarium Hierosolymitanum 8 római mérföldes távolságadata alapján az állomás a mai Martinéi falunál lokalizálható.
Az állomás mellett, a mai Kuzmin közelében találhatók az állomásnak nevet adó kelta-illyr falu maradványai. A vicus Iosista pagusának nevét nem ismerjük, maga a falu - mint fentebb már láttuk - a colonia territóriumának keleti peremén, Beocinnál feküdt. Itinerariumokból több olyan állomást is ismerünk, amely valószínűsíthetően Sirmium territóriumán feküdt, s melynek bennszülött eredetű, vagy római nevéből - éppen Budalia példája nyomán - szomszédos bennszülött, vagy római településre következtethetünk.

A Cibalae felé vezető úton a Budaliát követő állomás Hispaneta vagy Spaneta volt, mely talán a colonia egyik veterán telepescsoportja után kapta a nevét, és a távolságadatok alapján Sirmiumtól 16 római mérföldre, valahol a mai Kukujeveinél keresendő. Ulmus Sirmiumtól 26 római mérföldre feküdt, a mai Sid és Tovarnik között. Azonos lehet az Ammianus Marcellinus által említett villa publicával, mely a szerző szerint a Pistrensis nevet viselte Az Itinerarium Antonini egyik helyén Ulmos vicusnak nevezi, az állomás mellett tehát egy bennszülött falut is kell keresnünk. Az Sirmiumtól északkeletre fekvő Alma monson át a Dunához vezetett az út.
A part mentén említett állomások Bononia, vagy más néven Malata, Cuccium és Cornacum voltak. Bononiánál (Banostor) Domitianus korában auxiliáris tábor létesült. Nem tudjuk, hogy a tábor melletti vicus Sirmiumhoz tartozott-e avagy katonai területen feküdt. Cuccium a mai Ilok közelében és Cornacum a mai Sotinnál a Cornacates törzsének faluja volt, az utóbbi törzsi központ.

Cucciumnál a Duna átellenes partján, Backa Palankanál római település nyomai kerültek elő, ami azt mutatja, hogy Sirmiumnak a Barbaricummal is voltak közvetlen kapcsolatai. Ilok közvetlen közelében, Suseken egy sirmiumi decurio, T. Fi. T. fii. Quirn(a) Severus Gogaenus síremléke került elő. Flaviusi polgárjoga és kelta cognomenje alapján ítélve cornacas előkelő lehetett, és ez a törzs Sirmiumhoz való tartozására utalhat. Egy tergesteihez hasonló attributióra azonban a karrierje alapján nem következtethetünk.
Cornacumban Domitianus alatt ugyancsak auxiliaris tábor létesült, de hogy aztán ez állandó tábor maradt-e a 2. század folyamán is, kétséges. A Cornacates Duna parti falvainak Sirmiumhoz való csatolását egyébként a Domitianus-kori háborúk is előkészíthették: pl. a települések területének katonai célokra történő igénybevétele és az ezekkel járó esetleges kisajátítások, a főhadiszállás körül élő bennszülött lakosság fokozottabb igénybevétele (pl. sorozása), stb.

Fossae (Jarak) Sirmium keleti szomszédságában, a Bassianae felé vezető út mentén, nagyjából félúton feküdt A ránk hagyományozódott nevét a Probus császárnak tulajdonított csatorna után kapta, mely a közelében torkollott a Szávába. Valamiféle, a leletekből ítélve valószínűleg kelta település azonban már ezt megelőzően is létezett itt.
A Sirmiumtól délre eső területek viszonyairól nincsenek biztos adataink. A Száva mentén is vezetett egy út nyugat felé. Ennek az útnak az első állomása, Ad Drinum (Srmska Raca) a Száva bal partján, a Drina torkolatával átellenben feküdt. Az állomás mellett egy kisebb település is létezett. A túlparton a Drina mentén dél felé haladt egy út, mely Sirmiumot Domavia (Srebrenica) ezüstkitermelő bányavidékével kötötte össze. Itt, Bosanska Gradiska környékén feliratok is kerültek elő. amelyeken egytagú illyr és latin nevek egyaránt előfordulnak.

M. Mirkovié itt városi elöljárók birtokait feltételezte. A feltételezésére a sirmiumi elöljárók Domaviában, ill. Észak- Boszniában előkerültfeliratai, ill. egy a Bosanska Gradiska lelőhelyéről előkerült feliraton említett Sirmia nevű nő adott alapot, akiről azt feltételezte, hogy a város felszabadítottja volt. Sirmia státuszát azonban semmi nem jelzi, és társának egytagú illyr neve alapján nagyobb a valószínűsége annak, hogy peregrinus volt. Abban azonban igaza lehet Mirkoviénak, hogy egyes sirmiumi elöljáróknak ezen a vidéken birtokaik, vagy üzleti bázisaik lehettek, ezeknek ugyanis a domaviai ezüstkitermelésben voltak érdekeltségeik. Így - bár a Száva déli partján alapvetően bennszülöttek éltek, a Drina torkolatvidékén és a szállítás útvonala mentén érthető a lakosságkeveredés.

Ahhoz képest, hogy Sirmiumot a 3. sz első felében író Hérodianos Pannonia legnagyobb városának mondta, meglepően kis számú és adatokban szegény a város vezetőrétegétől fennmaradt feliratos anyag. Igen érdekes az, ami megállapítható belőle, ugyanis - ellentétben Sirmium lakosságának alapvetően idegen, italikus arculatával, ami egyébként teljes mértékben összhangban lévőnek látszik a város telepes colonia jellegével és szoros itáliai gazdasági kapcsolataival - Sirmium arisztokráciája inkább bennszülött, vagy legalábbis provinciális jelleget mutat.
Kilenc név szerint is ismert decuriójából hét császárnevet viselt. Hárman ugyan olyanok, akiknek a polgárjoga még a colonia alapítás előtt uralkodó császároktól származott - a két Cai lulii, Civilis és Florus és Ti. Claudius Priscus - ők valószínűleg Sirmiumban letelepedett idegeneknek tekinthetők, száz százalékig azonban ez nem biztos, mert a Száva völgyi bennszülött lakosság körében már Augustus korától kezdve soroztak auxiliárisokat és flottakatonákat.
Ugyanígy az egyetlen italikus név viselői, a két Marci Titii, Proculus és Proclivus itáliai származása sem teljesen egyértelmű, mert a Titius név a Dalmatiában - mellyel Sirmiumnak különösen szoros kapcsolata volt - az illyr lakosság körében is előfordul. A Sisciában meghatározó szerepet játszó Titii-vel azonban valószínűleg nem közvetlen rokonok, mert azok Cai Titii voltak. Flaviust egyet, esetleg kettőt ismerünk - de az idősebbik C. Iuliusnok is egy Flavia volt a felesége -, egy Ulpiust, esetleg egy Aeliust - Aelia volt ezen kívül az egyik ismeretlen nevű decurio felesége is - és egy Titus Aureliust. Bennszülött származásra egyértelműen azonban csak T. Fl. Quir. Severus Gogaenus neve utal, a többiek már latin cognoment viselnek. Az előbbi helyi származását felirata lelőhelye is megerősíti, Susek a Cornacates törzsének egykori központja közelében fekszik.

Gogaenus nemcsak neve, hanem felirata korai, 2. század eleji datálása miatt is első generációs római polgárnak látszik. Az ő esete arra hívja fel a figyelmünket, hogy a sirmiumi Flaviusok között - akiket egyébként nagyobb számban hagytak maguk után nyomot, mint pl. az Aeliusok - az itt letelepedő, vagy esetleg letelepített, idegen származású auxiliáris veteránok mellett sirmium környéki bennszülöttekkel is feltétlenül számolnunk kell. Ezek vagy auxiliáris szolgálat révén, vagy a háborúk során szerzett egyéb érdemeik jutalmaként kapták meg a római polgárjogot, vagy esetleg Róma így kompenzálta a törzs előkelőit a colonia alapítás céljára igénybe vett területeikért. Mivel a Sirmium territoriumán élő bennszülöttek közül a későbbiek során is folyamatosan soroztak katonákat, és mivel Sirmium határzónájában nem legiók, hanem auxiliáris alakulatok állomásoztak, a későbbi császárnevek viselőinek is nehéz meghatározni eredetét.
A sirmiumi elöljárók vagyoni helyzetéről - közvetett módon - két felirat árulkodik. T. Aurelius Atticus a Sirmiumhoz közeli singidunumban állomásozó legio Ilii Flavia veteránja, a singidunumi canabae quinquennalisa és - minden valószínűség szerint - patronusa, s mindezek mellett Sirmium decuriója volt. Katonai pályája - signiferként nyert elbocsájtást - önmagában nem alapozhatta meg azt a két városban is kivívott magas társadalmi státuszt, amelyben a felirata állításakor volt. Karrierje hátterében olyan vállalkozás sejthető, amely a canabae-ban lévő üzletek ellátásával és a katonák szükségleteinek kiszolgálásával állt összefüggésben.

A másik, egy ismeretlen nevű sirmiumi decuriónak és apjának a síremléke a domaviai (Dalmatia) bányavidéken került elő. Az apa vagy procurator argentariarum Delmaticarum et Pannoniarum vagy a procuratori hivatal valamelyik alkalmazottja lehetett. A bányavidéknek a forgalmasabb vidékekkel az összeköttetését a Drina folyó biztosította. A kitermelt ércszállítmányok elsődleges célállomása Sirmium volt, ahol fémfeldolgozás is folyt. A család kétlakisága mögött ugyancsak gazdasági érdekeltségeket sejthetünk.