városi tanács:
decretum decurionum: kát. 134 - 1/2. század
decurio: kát. 104, 105, 111, 113, 123, 124, 132, 136, 164 - 1. sz. második fele - 3. század.

ornatus ornamentis decurionalibus: kát. 134 - 1/2. század választott tisztségviselők:
quaestor: 105, 136 - 1. század második fele - 2. század aedilis: 116, 118, 124, 136. - 2-3. század
duumvir i(ure) d(icundo): 105, 116, 117, 136. - 1. század második fele - 3. század eleje
duumvir i(ure) d(icundo) q(uin)q(uennalis): 117, 136. - 2. század praefectus i(ure) d(icundo): 118? - 2/3. század curator rei publicae: ? 110. - 2. század második fele /3. század omnibus honoribus functus: 115. - 2. század vége /3. század candidati: 118? - 2/3. század
praefectus collegii fabrum centonariorum: kát. 124 - 3. század praefectus collegii centonariorum: kat. 117. - 2/3. század fordulója
apparitores: scriba: 120 ?
vil(icus) kal(endarii) Septimi|[a]ni: kat. 119. - 3. század első fele
servi publici: kat. 119, RIU 1, 22, II 14 (2 fő), V 23. - Kr. u. 188 - 3. sz. első fele

alárendelt igazgatási egységek: vicus:
Voleuciones: kat. 135. - 3. század


papi méltóságok:
pontifex: 105, ?108 (rekonstruált) - 1. százas második fele -103/111 augures: 108. - 103/111 flamen: 136. - 2. század a császárkultusz tisztségviselői: sevir: 107, 114. - 1/2 - 2/3. század Augustalis: 106, 128 (2 fő), 134. - 1-2. század


Savaria minden jel szerint colonia civium Romanorum volt: Claudius császár legiósveteránok számára alapította, önkormányzatának élén duoviri iure dicundo álltak, feliratok igazolják a császárkultusz intézményeinek, a sevirek és Augustalisok testületeinek a városban való működését, és főleg: a polgárai legiókban és a praetorianusoknál szolgáltak, jelentős létszámú bennszülött lakosság pedig nem mutatható ki a territoriumán.
Másfél évszázaddal az alapítása után, a Severus császárok alatt jogállásában valamilyen további kedvező változás következett be, amire a colonia Claudia jelzőjének Augustával való bővüléséből következtethetünk. E mögött egészen bizonyos, hogy olyan intézkedés rejlik, amely Pannoniának több városát is hasonlóképpen érintette, és valamilyen formában a város részleges újraalapítását, vagy talán még inkább a privilegizálását jelentette. Esetleg a ius Italicum kiváltságának adományozására gondolhatunk, amely - annak fényében, hogy ebben a kiváltságban Septimius Severustól, ill. dinasztiája későbbi tagjaitól több afrikai város mellett például, egészen véletlen elszólásból tudjuk, hogy öt daciai város is részesült - , olyan városok esetében, melyek Septimius Severusszal már a helytartósága idején is közelebbi kapcsolatban álltak, nagyon is érthető lenne.
Bizonyítékunk azonban nincs rá. Talán az ún. kalendárium Septimianum is ezzel állt összefüggésben, melynek Savariából egy servus villicusát ismerjük. Bizonyos, hogy a császár valamilyen alapítványa volt. Hogy miféle lehetett, ahhoz a kalendárium eredeti jelentése visz közelebb. Az adóskönyvet, egészen pontosan: a hónap calendaeján esedékes kamatok megfizetésének kimutatását nevezték így.

A kalendárium Septimianum tehát kölcsönöket folyósíthatott. Császár által nyújtott kölcsönök kapcsán pedig óhatatlanul az alimentatio intézménye jut eszünkbe. Erre gondoltak már mások is a császárkori forrásokban néhány helyen felbukkanó curatores calendarii kapcsán,283 akik, elnevezésükből következően nyilvánvalóan a mi servus villicusunkkal azonos feladatkörben, valószínűleg a kalendárium főnökeiként tevékenykedhettek.
Egy az itáliai alimentatio rendszeréhez hasonló intézmény tartományi városban való működtetése azonban - a kölcsönnyújtás zálogjogi vonatkozásai miatt (zálogjogot ti. csak a korlátlan földmagántulajdonra lehetett bejegyezni), csak az itáliaihoz hasonló földtulajdonviszonyok közepette volt lehetséges. Ilyeneket viszonyokat pedig csak a ius Italicum teremtett. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a servus villicus kalendarii Septimiani savariai felbukkanása a város itáliai jogállásának a bizonyítéka is, hanem azt, hogy a kérdés mérlegelésénél ezt a lehetőséget sem szabad figyelmen kívül hagyni. Az valószínűnek látszik, hogy nem az alimentatiós alapítvánnyal azonos intézmény volt a kalendárium Septimianum, egy itáliai feliraton ugyanis egyazon személy q(uaestor) kal(endarii) r(ei) p(ublicae) et aliment(orum) volt.
A megbízatások egy személy kezében való összekapcsolódása azonban arra utal, hogy rokon intézményekől lehet szó. Nos, az alimentatiók mellett Italiában szegény sorsú gyermekek támogatására magánalapítványok is működtek, s néhány hasonló célú intézmény létezéséről a provinciákban is tudunk. Valami ezekhez hasonlóra kell gondolnunk, és nem a városi kintlevőségeket nyilvántartó számadáskönyvek általános felügyelőjére, vagyis a curator rei publicae előfutárára, ezt már csak a calendarium konkrét személyre utaló Septimianum jelzője is kizárja.

A duumviratus és a quinquennalitas mellett Savaria vezető tisztségei között az alacsonyabbak: a quaestura és az aedilitas ritkábban bukkannak fel a feliratokon. A magas rangú tisztségviselők többsége ezek közül előzetesen csupán az egyiket töltötte be, ami azt jelzi, hogy mindkettő nem volt kötelező.
A duumviratusi a praefectura fabrum et centonariorum is megelőzte, ez azonban szintén nem volt kötelező állomása a cursus honorumnak. A praefectura fabrum et centonariorum elnevezés valószinűleg nem azt jelenti, hogy a fabrinak és centonariinak egy közös collegiuma lett volna, hanem azt, hogy a két tűzoltási feladatokat ellátó collegium élén egy kéttagú testület állt, tehát a praefectura collegii kollegialitását hangsúlyozták. A gyakorlatban a fabri és a centonarii parancsnokság szempontjából Savariában is elkülönültek elkülönültek egymástól.
Az adminisztratív tisztségek mellett betöltött papi méltóságokat Savariában - úgy tűnik - nem halmozták, de nem is nagyon emlitik őket őket a feliratokon. Ez nyilván azzal függ össze, hogy a városból többnyire olyan feliratok maradtak fenn, melyek megszövegezésében inkább csak a cursus honorum legmagasabb tisztségeinek megjelölésére szorítkoztak. Legfeljebb a pontifex, vagy a flamen magas méltósága illett ezek közé, a sacerdotium arae Augusti azonban - melyről meglepően sok, összesen öt savariai decurio esetében van tudomásunk - többnyire még ezeket is kiszorította. Az auguri méltóságot, pl. csak egy csoportosan állitott felirat dokumentálja.

Savariában a tisztségviselésnek vagy nem volt feltétele a helyi polgárjog, vagy nem alkalmazták a szabályt túl szigorúan, ha egy gazdag és befolyásos idegen megbízatásból a közösségnek haszna származott. A városhoz való tartós kötődés azonban az idegen civitas-szal rendelkezők esetében is megállapítható, vagy legalábbis gyanítható. Talán éppen ez volt az egyik döntő mozzanat annak elbírálásában, hogy ki nyerhetett el Savariában rendes tisztséget, s ki csupán ornamenta decurionaliát.
Az egyetlen példánk ez utóbbira, a tiszteletbeli decurionatusra Stajtinius Trophimus esete. Nála azonban valószínűleg nem is annyira a Savariától való távoli lakóhelye - gazdag aquileiai kereskedőnek tűnik, aki Savariában, nyílván a város közlekedési csomópont jellege miatt, üzleti bázissal rendelkezett - hanem inkább a libertus státusza zárhatta ki a rendes tanácstagságot. Felszabadított voltát a családja aquileiaia felirathagyatéka alapján valószínűsíthetjük.
Az ornamenta decurionalia adományozásáról az ordo decurionum döntött. A tisztségviselők választásának a városban egyetlen dokumentuma maradt fenn: egy hivatalos lista töredéke, melyre a tisztségre alkalmasnak bizonyult pályázók nevét jegyezték fel. A választást vezető tisztségviselő ez esetben a duumvireket helyettesítő praefectus és az egyik aedilis volt.

Talán a tisztségviselők munkáját segítő apparitores közé tartozott az a scriba, akinek csupán töredékes feliratát ismerjük. Városi tulajdonban lévő rabszolgák, servi colonorum vagy másképpen servi coloniae Savariában több esetben is kimutathatók. Ilyen volt egyébként a kalendárium Septimianum alkalmazottja is.
Savaria territóriumáról a feliratos emlékek és a villa rusticák egyaránt, elsősorban a városközpont környékéről és a territorium északkeleti-keleti részéről kerültek elő. A nyugati határsávban, összefüggő tömbben kelta bennszülött lakosság élt, ezt többnyire tumulusaik tanúsítják. Hogy milyen jogviszony fűzet őket a coloniához, nem tudjuk. A territorium pagus-beosztását nem ismerjük.

A kisebb igazgatási egységek közül csupán egyetlen falu neve maradt fenn, Voleucionae, mely topográfiailag mindeddig még nem azonosított. Egyelőre kiterjedtebb, falut sejtető lelőhelyről a territoriumon sincs tudomásunk. Az itinerariumok a Borostyánúton Savaria és Sállá, ill. Savaria és Scarbantia között nem említenek statiót.
A leágazások mentén Savaria szomszédságában említett települések közül legfeljebb a brigetiói úton fekvő Bassiana tartozhatott az ager Savariensishez - amennyiben valóban a Rába bal partján feküdt, és a mai Sárvárral azonosítható, ezt azonban a kutatás egy része kétségbe vonja.