A colonia territoriumának kiterjedését délnyugati, Nyugati és északi irányban, ott, ahol a város határa a provincia határával egybeesett, többé-kevésbé pontosan meg tudjuk állapítani. Itália határa Nauportus, és Tergeste között húzódott, az Ad Pirum nevű állomásnál. Azok az erődítések, melyek Itália védelmére épültek, Nauportus, és a tőle 6 római mérföldre nyugatra fekvő állomás, Longaticum (Logatec) között kezdődtek, ott, ahol az Okra fennsíkja a legmagasabb pontját elérte, a mai Raskovec (656 m) és Ljubljanski vrh (819 m) közötti hágónál. Innen észak felé haladva a határ az Alpes Iuliae (Julijske Alpe) legmagasabb csúcsait - valószínűleg mai Rodica (1962 m), Vogel (1923 m), Kuk (2086 m), Kai (2001 m), Triglav (2863 m), Skarlatica (2738 m) láncát - követte. Noricum felé, északon pedig a Caravanca mons (Karavanke / Karawanken) vonulata, továbbá a Kaminske Alpe volt a határ.

A Kaminska Bistrica völgye még a város territoriumához tartozhatott, a határátkelő Noricum felé Atransnál77 (Trojana) volt. Keleten a Száva-menti Verneket (Litija mellett) még Emonához, Sticnát azonban már a szomszédos, Neviodunum területéhez sorolja a kutatás. Mócsy A. - abból kiindulva, hogy Emonát az itt élő törzsek, a Taurisci és a Catari területén alapították, köztük, és Emona között egyfajta attributiót feltételezve, kelet felől a Catari és a Latobici szállásterülete között vonja meg a határt. Arra vonatkozóan, hogy ezek a bennszülött törzsek valóban Emona territoriumán belül, a városi önkormányzatnak alárendelve éltek, a tergestei analógián kívül arra is hivatkozhatunk, hogy Ptolemaios - nyilván, mert nem alkottak önálló közösséget - már nem említi őket.
Az hogy Emona alapvetően italikus lakosságának és vezetőrétegének epigráfiai emlékei a Szávától északra és nyugatra fekvő, termékenyebb területekről kerültek elő,81 ezzel szemben a Szávától délre eső, mélyebben fekvő, mocsaras vidék személynévanyaga homogén, bennszülött jegyeket mutat, arra enged következtetni, hogy a Carni territoriális adminisztratív egységként elkülönülve léteztek at Emonai colonián belül.
A Catari törzse által lakott, Szávától délre eső vidék központja az Emonától 10 km-re délre fekvő, a mai lg nevű településnél feltárt ismeretlen nevű falu volt, melynek létezése több évszázaddal az Emona alapítását megelőző időre nyúlik vissza. Az Emona környéki Catari és a Tergestétől északkeletre élő Catali eredetileg mint fentebb már utaltunk rá, eredetileg egyazon törzs lehettek. Szállásterületükön haladt át az a karavánút, amely adriai Tergestét a Szávával Emonánál és Nauportussal összekötötte.

Megélhetésük fő forrása az átmenő kereskedelem és a vidékükön előforduló vas kitermelése volt. Helyzetükben megítélésünk szerint nem a colonia alapítása, hanem majd ezt követően valamikor Illyricum kettéosztása hozott alapvető változást. A két új tartomány, Dalmatia és Pannonia között megvont provinciahatár kettévágta a törzset. A Pannoniához kerülő Catari nem jelentettek számottevő etnikai csoportot.
Emonához való attribuálásuk racionálisnak tűnik. Plinius inkább a Catari változatlan területi- adminisztratív különállását látszik megerősíteni. Ignél ugyanakkor a colonia egyik duumvirjének és Augustalisnek is előkerült egy-egy felirata. Ezek itteni bennszülött családba beházasodott, vagy innen származó, romanizált személyeknek látszanak. Ez a Catari vagyonos családjainak Emona vezetőrétegébe való integrálódását jelzi.
A Catari romanizációja a bennszülött névadás feladásában és a latin nevek használatának terjedésében is megfigyelhető. Bennszülöttek egyébként, szórványosan, kimutathatók a territorium északi, északnyugati részén is, és viszonylag jelentős számban fordulnak elő magában a városközpontban is. Ők bizonyosan a colonia csökkent jogú incoláimk tekinthetők. Ha római polgárjogot nyertek, Emona polgárai közé vették fel őket.

A colonia territóriumának igazgatására vonatkozóan nem maradtak fenn írásos adatok. A Száva völgyében két jelentősebb falu létezéséről tudunk. Mindkettő jóval régebbi múltra tekintett vissza, mint maga Emona. A fentebb már említett Nauportus Emonához való tartozása épp a legutóbbi időben látszik megkérdőjeleződni. Mindaddig amíg a vicus Aquileiához való tartozását igazoló határkő nem kerül kerül publikálásra, nem célszerű a kérdésben nyilatkozni.
Nauportusból négy helyi elöljárót, magistri vici-t ismerünk, az őket megörökítő feliratok azonban még a Kr. e. 1. század első feléből, legkésőbb a század derekáról, tehát még az Emona alapítását megelőző időszakból származnak. Azidőtájt Nauportus a birodalom határán fekvő kereskedőbázis és talán vámállomás lehetett, ahol itáliai főleg aquileiai üzletembereknek voltak érdekeltségei, s ahol valamiféle conventus civium Romanorum létezhetett.