Az Azali népét Plinius az alfabetikus felsorolásában említi. Katonai diplomák ugyancsak őrzik a közülük sorozott katonák nevét. Egy princeps civitatis után két felirat is maradt Esztergomban. Ismerjük a civitas Azaliorum egyik - a civitas Boiorummal közös lovagrendű praefectusát. Ennek az északra szakadt, vagy északra telepített illyr törzsnek a szállásterülete a Duna partján, Arrabona táján, attól talán kissé keletre kezdődött, és a Duna könyökig húzódott. Keleti szomszédságukban az Eravisci éltek, nyugati szomszédjuk Mursella volt.

A civitas Azaliorum határa utóbbi felé valószínűleg a Bakonyér lehetett. Keleten az Eravisci, illetve az ezek szállásterületén szervezett aquincumi municipium felé pedig a Vértes hegység vonulata volt a határ, mely 212-ig a két Pannoniát is elválasztotta. Esztergom, Sárisáp, Csév, Piliscsaba, Csapdi és Öskü vonala a civitas Azaliorum keleti peremét jelentette. Délen nagyon nehéz megvonni a határt. Amennyiben Mogetiana az Azali municipiuma volt, és a lokalizálása is helytálló, akkor a Balaton északi partja jelentené a határt. Ez ugyan nagy területnek tűnik, de a iasok és a boiusok territoriuma sem volt ennél kisebb.

A törzs központja eredetileg a mai Dunaalmás - Neszmély térségében volt. Az itt található Halstatt-kori temetők és tumulusok velük hozhatók kapcsolatba. A központ tőszomszédságában, a mai Almásfüzitőnél a rómaiak auxiliáris tábort létesítettek Az illyr helynevet - Odiavum / Azaum - a tábor, ill. a tábor és az auxiliaris vicus vitte tovább.

A táborról, és közvetlen környékéről azonban - az itt létesült ipari üzem miatt - már nem valószínű, hogy valaha is további információkat tudunk szerezni.

A 2. században intenzívvé vált az azalusok sorozása az auxiliaris alakulatokba, ez pedig a római polgárok számának növekedését segítette.