A város a Borostyánút dunai átkelőjénél feküdt, az itinerarium Antonini tanúsága szerint Scarbantiától 38, a limes-menti Arrabonától - ad Flexumon át - 55 római mérföldre, a mai Petronell mellett. Névadója a carnuntumi legiotábortól mintegy 10 km-re keletre, Braunsbergnél fekvő, illyr eredetű kelta falu volt, mely a római hódításkor megsemmisült. A helynevet a tábor nyugati oldalán, annak szoros szomszédságában kialakuló canabae-település, és az a vicus vitte tovább, mely ezektől kissé távolabb még nyugatabbra, a katonai területen kívül, már a civitas területén, a római uralom időszakában keletkezett. A két település nemcsak jogi helyzetében, hanem jellegében, és lakossága összetételében is jelentősen eltért egymástól.
A canabae kereskedő telep volt, a vicus lakosságában pedig a bennszülött elem dominált. Ez később ugyan, az idegenek betelepedése következtében veszített súlyából, de azért jelentős maradt. A városi rang elnyerésekor az akkorra már urbanizált külsőt öltő vicusból alakították ki az adminisztráció központját, a territoriumot pedig a civitas Boiorum territóriumából. A határt - amennyiben ezt már korábban, a vindobonai legiós tábor létesítésekor nem tették meg - Scwechatt nyugati szomszédságában vonták meg.
Az új város déli, s a Fertő-tó vidékén valószínűleg keleti szomszédja is Scarbantia municipiuma volt. Nyugaton a civitas Boiorum maradéka határolta mindaddig, amíg Septimius Severus alatt ebből a vindobonai municipiumi territoriumát meg nem szervezték. Kelet felől, Deutsch Altenburgnál a carnuntumi legio állomásozott, és - a canabae-val együtt - a territorium legionis feküdt.

Carnuntum municipium Aelium volt. Polgárai a Sergia tribusba tartoztak, pseudotribusaként az Aelia fordul elő. Mindezek együttesen arra utalnak, hogy városi rangot Hadrianus császártól kapott. A municipiumi rang adományozását érthetővé teszi, hogy Carnuntum már közel egy évszázada legiós bázis volt, sőt, a helyőrségét a Flavius korban még egy ala quingenariával is megerősítették. Legalább egy negyed százada már a helytartó is itt székelt. Mellette határátkelő is működött.
Nem csupán a kiszolgált veteránok maradtak maradtak itt szívesen, a település a kereskedőket is vonzotta. Az sem mellékes, hogy a boiusok társadalma elég fejlett és differenciált volt ahhoz, hogy könnyen alkalmazkodjék az új viszonyokhoz és átvegye a hódítók civilizációs vívmányait. Vezetőrétegük gazdag volt, és a végeredmény is mutatja: jó érdekérvényesítő készséggel rendelkezett.

Septimius Severus - akit Pannonia superior helytartójaként 193. ápr. 11-én itt Carnuntumban kiáltottak ki császárrá, a tábor melletti canabae-val együtt colonia rangra emelte a várost. A megváltozott közjogi helyzet a város nevének új, Septimia jelzőjében is kifejezésre jutott. Rómavárosi feliratokon ezt követően a Septimia pseudotribusként is előfordul. A rangemelés pontos időpontját nem ismerjük. Annyit tudunk, hogy Pannonia inferior helytartói székhelye, Aquincum, 193 szept. 11. és 198 ápr. 22. között lett colonia, az utóbbinál későbbi dátumot Carnuntum esetében sem feltételezhetünk.
A Severus dinasztia második császára, Caracalla is kitüntette a várost. Nem tudjuk azonban, hogy pusztán arról a kegyről volt-e szó, hogy Carnuntum a nevében az ő nevét is viselhette, vagy a városnévben felbukkanó új, kiegészítő jelzőknek valamilyen igazgatásjogi vonatkozása is volt. Mindenekelőtt a Ius Italicum elnyerésének a lehetősége vethető fel, ebben a kiváltságban a dinasztia alatt ugyanis nem csupán a Severusok szülőföldjén, Afrikában, hanem még Daciában is több város is részesült. Bizonyítékunk azonban nincs erre a kiváltságra..