logo

XVIII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az igazgatás intézményei (Carnuntum)

civis / municeps: kát. 155, 178. - 2. század a tanács:
decretum decurionum: kát. 178, 183. - 178. szept. 1 - 193/217.
decurio: kát. 153, 156, 160, 178, 181, 185, 162?, 163, 164, 165, 175, 178, - 2. sz. első
fele -3. század (178. szept. 1; 209; 219, aug. 23.)

tisztségviselők:
quaestor: kát. 163 (ketten), 170, 174 - Kr. u. 2. sz. (a municipium időszakából is) - Kr. u. 209.
aedilis: kát. 161, 170, 173 - 2. század (178). quattuorvir: kát. 159 - Kr. u 2. sz. dereka: Antoninus Pius kora quattuorvir i. d. - kát. 181, 182 - Kr. u 2. sz. első fele - 2. század quattuorvir aedilici(i)s p(otestatibus): kát 182 - 2. század duumvir: kát. 176. - 2. sz. vége-3. század
praefectus fabrum: kát. 182, 164, 168? - 2. sz. - 219. aug. 23. - 243. dec. 25? praefectus centonariorum: kát. 225.
curator r(ei) p(ublicae): kát. 185 - 2. század (a municipium időszakában) omnibus honoribus functus: kát. 133?, 165 - 2. sz. vége / 3. század eleje

curator thermarum: kat. 169 - 2. század papi méltóságok:
augur: kat. 178 - (178. szept. 1.) 173? (inkább augur) - 2-3- sz. flamen: kat. 165. - 3. sz. eleje
a császárkultusz intézményei: sevir: kat. 171 - 2/3. sz. fordulója

Augustalis: kat. 158, 166, 167? (valószínűbb, hogy Augustalis), 169, 186 - 2. sz. (Commodus: 180-192, Kr. u. 232) alárendelt

adminisztratív egységek:
pagus Aelenus: kat. 157 - 2. század vicus Gallorum:

a canabae szervezete
magistri montis: kat.152, 153 - Kr. u. 159, 166.


A carnuntumi municipium élére az alapítást követően quattuorviri kerültek. Ez azért is figyelemre méltó, mert Alsó-Pannonia helytartói székhelye, Aquincum Carnuntummal egyidőben duoviri-vezetést kapott. A quattuorviri közül a maior potestassal rendelkező két tisztsgviselő hivalatos címe Carnuntumban is quattuorviri i(ure) d(icundo), a két collegae minores-é pedig quattuorviri aediliciis potestatibus volt.
Még a municipium időszakában megjelentek a város tisztségviselői között a quaestorok, és a quattuorviri aediles titulusa is egyszerűen aedilisre módosult. Egy 2. sz. végére datált töredékes felirat pedig talán duumvir Carnuntensiumot említ. Ebből arra következtethetünk, hogy megváltozott a municipium státusza, quaestorokat ugyanis csak duoviri által vezetett városokból ismerünk. Kérdés, hogy mikor?

A 2. század derekán épült polgárvárosi amphitheatrum felirata még a quattuorviri számára fenntartott helyeket jelölte. A Kr. u. 178-ra datált, ob honorem aedilitatis állított felirat pedig már az új viszonyokat jelzi. A változást a markomann háborúkkal hozhatjuk összefüggésbe. Valószínű, hogy a város a barbár invázió során oly súlyos károkat szenvedett, hogy a regenerálódáshoz külső segítségre - pl. népességének pótlására - volt szüksége.

A municipium időszakára tehető az egyetlen felirattal dokumentált curatores thermarum tevékenysége. Azon fajtájú tisztségek közé tartozhatott, mint a Savariából ismert magister ludorum, vagyis a rendes magistratusok kompetenciájáról választották le kisebb önálló tisztséggé, azzal a szándékkal, hogy azokat tehermentesítsék. Ez annál is inkább így lehetett, mert a fürdővel kapcsolatos teendők jól elkülöníthető feladatkört alkottak: a cura operis thermarum-ot egy itáliai felirat is említi. Más volt a megnevezése, de a mi curatorainkkal azonos lehetett a funkciója annak a curator balineinek, aki egy hispaniai feliraton bukkan fel.
A konkrét fürdőfenntartást a városok általában úgy oldották meg, hogy a teendőket részfeladatokra bontva a városlakókra terhelték munera personalia formájában. Valószínű, hogy a curatores thermarum feladata éppen az ilyen munusoknak az összehangolása és ellenőrzése lehetett. Carnuntumban a curatores thermarum önálló tisztségnek látszanak. Az, hogy ketten voltak, a vezetői méltóságokra, a város élén álló honoresre emlékeztetnek bennünket. Kérdés, hogy vajon az ő esetükben munusról, vagy honorról van-e szó. Az előbbi mellett szólna az, hogy az a két személy aki a curatori posztot betöltötte, egyben Augustalis is volt.
Az Augustalisokról pedig köztudomású, hogy gyakran igen gazdagok voltak, de a libertus státuszuk, és az ebből fakadó ius honorum hiánya miatt nem kerülhettek be az ordo decurionumba, és a munusok alól sem voltak mentesek.

Nem volt azonban minden Augustalis törvényszerűen libertus, és a szóban forgó curatoraink libertus helyzetét sem tudjuk bizonyítani. Valószínűleg ugyanúgy, mint maguknak az egyes curatoroknak az elnevezésében és hatáskörében, a kinevezésekben is a Róma-városi curatori posztok kínálták az előképet a városok számára: Rómában ezek a méltóságok azon posztok közé tartoztak, amelyek lefelé nyitottak voltak, vagyis a curatori collegiumokba a senatorok mellé lovagokat is kineveztek. Nem kizárt, hogy a városok is ezt a gyakorlatot követték a maguk helyi léptékeiben, és ezeken a posztokon a helyi társadalom második rétegének is helyet biztosítottak.

A municipium időszakában egy rendkívüli tisztságviselő is felbukkan a feliratos emlékeken, egy curator rei publicae. Ilyet rendszerint válságos helyzetben lévő - többnyire pénzügyi csődbe kerülő - városok élére a császár nevezett ki. Carnuntum a század első felében virágzó városnak tűnik, jómódú, és adakozó kedvű vezetőréteggel, s nem tartjuk valószínűnek, hogy ekkor külső beavatkozásra szorult volna. Figyelemre méltó, hogy a curatort a császár a helyi elit köréből nevezte ki; ez arra utal, hogy a nehézségekért nem a városi vezetést tartotta felelősnek.
A bajok minden bizonnyal a markomann háborúkkal álltak összefüggésben. Carnuntum történetében a 2. század derekának germán háborúi talán a legsúlyosabb időszakot jelentették A barbár invázió idejére datált égésnyomok mindenütt pusztulást, a háború utáni lakosság jelentős tészben megváltozó személynévanyaga pedig nagyon súlyos emberveszteségeket jeleznek. Feliratos anyagunkból az is kiderül, a szomszédos katonai vezetés a háború időszakában egyesek támogatásával maga is befolyásolta a választásokat. Ez valószínűleg arra irányult, hogy a kritikus időszakokban a város élén harci tapasztalatokkal is rendelkező emberek álljanak. A Duna-parti város ugyanis egy a barbár oldalról meglepetésszerűen indított támadással szemben a legio szomszédsága ellenére is védtelen volt.

A veszteségek mellett a háborúnak előnyei is voltak: a császárnak és stábjának jelenléte Carnuntumban a háború hosszabb-rövidebb időszakában a vezető réteg számára a felsőbb körökkel való személyes kapcsolatok kiépítésének lehetőségét kínálta. Megkezdődött a helyi előkelőknek a birodalmi elitbe való integrálódása: T. Flavius Probus fia a lovagrendbe került, más családok pedig talán ekkor anyagilag alapozták meg a későbbi, Severus-kori felemelkedésüket. Carnuntum ugyanis nem csupán a környékén dúló háború idején volt főhadiszállás, hanem a Pannoniából quad földre indított expedícióknak is bázisa volt, s így a hadiszállítók tevékenységének is fontos célpontja lehetett.
A pisaurumi illetőségű L. Apuleius Bmsidas valószínűleg közéjük tartozhatott, és ahogyan azt már más Borostyánút-menti városokban, más itáliai ill. nyugati kereskedők esetében is láttuk, ő is az augustalisi méltóság megszerzésével - s ezen keresztül a város anyagi támogatásával - biztosította be carnuntumi bázisát. Vállalkozása természetét egyébként nem csupán a felirata datálása, hanem a germán háborúkat befejező Commodustól kapott ritka privilégiuma, a ius quattuor liberorum alapján gyaníthatjuk. A háború után visszatért szülővárosába, és ott töltött be további tisztségeket. A tábortól egy leugán belül fekvő canabae a katonaság felügyelete alá tartozott, így adminisztratív szempontból nem volt, s nem is lehetett köze a municipiumhoz.

Kvázi municipális szervezetéről nem sok emlék maradt fenn. Az élén álló másutt is szokásos magistri canabarum-ot Carnuntumban magistri montis-nak nevezték. Egyszerre négyen töltötték be ezt a posztot, és egy nemrégiben előkerült feliratból az is kiderül, hogy a kompetenciájuk egymásétól területileg - a négy kerület szerint - különült el. Ez idegen az autonom városok gyakorlatától, mert ott a fő-magistratusok között elvileg nem létezett hatáskörmegosztás.
Az eredetileg jogállásában, lakossága összetételében és fukciójában, de még településszerkezetében és építészetében is különböző két település, a municipium és a canabae idővel külső megjelenésében közelíteni kezdett egymáshoz. Lakosságuk egy része - kihasználva a két település nyújtotta eltérő előnyöket - mindkét helyen érdekeltséget szerzett: a canabaeban üzlethelyiséget vagy műhelyt, a municipiumban házat, földbirtokot. Ez a szimbiózis ragadható meg az egyik feliraton, mely egyébként abba a sorozatba tartozik, melyet a császár üdvéért szokásos módon évente a négy magister állított a canabae lakói nevében: Kr. u. 166-ban a magistri montis közül ketten a municipiumnak is decuriói voltak. Az összefonódás így érthetővé teszi a Septimius Severus alatti egyesítést.

A colonia Septimia vezetése 2-2 duoviri iure dicundo-ból, aedilisből és quaestorból állt. Az omnibus honoribus functus kifejezés Carnuntumban két feliraton is felbukkan. Ennek értelmezése általában gondot szokott okozni, itt azonban világos, hogy az előbbi három tisztség egymás utáni betöltését jelentette, és a papi méltóságokat már nem értették bele. Az utóbbiaknak egyébként Carnuntumban is magas lehetett a presztízse: ismert augurjaink és flamenünk a karrierjük csúcsán nyerték el a papi tisztségét, s kettejüknek magas társadalmi rangja is megállapítható.

Az Augustalisok Carnuntum második ordoját alkották A polgárváros aphitheatrumában (II. sz. amphitheatrum) előkerültek azok a feliratos kváderkövek, melyek a részükre fenntartott ülőhelyeket jelezték. A fentebb már említett L. Apuleius Brasidas nem carnuntumi illetőségű volt - ez nagy valószínűséggel nem volt feltétele a megválasztásnak. Libertus voltukat az általunk ismert sevirek és Augustalisok nem jelölték a feliratukon. Kiváltsága alapján azonban egészen bizonyos hogy Brasidas felszabadított volt. A két sevir - mint az már a fentebb tárgyalt városok esetében is megfigyelhető volt, császárnevet viselő romanizált polgár volt - mindkettő Lucius Septimius - ez pedig itt is azt a benyomásunkat erősíti, hogy a császárkultusz eme két testületének a tagsága egymástól eltérő társadalmi milliőből rekrutálódott.
Carnuntum városának vezetőrétege után kevés emlék maradt. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy a romanizált boius arisztokrácia szerepet játszott a város irányításában. Közülük egyes családok már a Flaviusok alatt római polgárjogot nyertek, mások azonban esetleg csak jóval később adták fel a hódítókkal szembeni tartózkodásukat. A romanizált bennszülöttek mellett itáliai kivándorlók leszármazottai is megtalálhatók az ordóban. Ezek jelentős része már nem közvetlenül Itáliából, hanem valamelyik korábban alapított Borostyánút-menti városból származott, vagy származhatott Carnuntumba.

Ami a vezetőréteg szociális helyzetét illeti, megállapítható hogy már a 2. század derekán nagyon gazdag emberek is voltak köztük, pl. az Antiochiából származó G. Domitius Zmaragdus, aki a városnak saját költségén amphitheatrumot építtetett, s Kr. u. 178-ban már T. Flavius Probus is tagja volt a quinque decuriae-nak, fia pedig már lovagrendű volt. A 2-3. század fordulóján a városi vezetésnek már egy magas státuszú gazdag magja volt: C. Vallius C. f Serg. Scribonianus, C. IuliusMagnus, Oct(avius) M. f. Faustinianus lovagrendűek voltak, s az előbbi kettő ugyancsak a quinque decurie-nek volt tagja, míg az utóbbi, amellett, hogy a militia equestrist is abszolválta, tartományi főpapi tisztséget töltött be, és Savariában is decurio volt.
Valószínű egyébként, hogy onnan származott, ld. fentebb. Nemcsak az ő pályája, hanem a balácai villa tulajdonosának, vagy a mursellai decurionak, M. Iulius Proculusnak az esete is azt jelzi, hogy a tartomány feltörekvő családjai ekkor már határozottan a tartományi székhely felé orientálódtak: időszakosan ott laktak, gyermekeiket vagy unokáikat ott taníttatták, s esetenként a carnuntumi városi vezetésben is szerepet vállaltak. C. Iulius Magnus, felirata egyes carnuntumi családok és a tartományi katonai vezetés kapcsolattartásának is bizonyítéka.


Forrás: Szabó Edit (egyetemi tanár) - A Pannóniai városok igazgatása (Urbanizáció, önkormányzat és városi elit a Kr. u. 1-3. században a feliratok tükrében)