Az i. sz. 45/46-ban készült emlékmű egy 5,5 m magas, 2,35 m széles és 1,6 m hosszú szobortalapzat, amelyen 53 görög nyelven írt blokkban olvasható a szöveg: Lycia városainak egymástól való távolsága a főbb útvonalak mentén. A feliratos szöveg tudományos neve stadiasmus Patarensis vagy itinera Romana provinciae Lyciae, amely egyben az eddig előkerült leghosszabb itinerarium. A négyszögletes alaprajzú bázis elülső oldalán egy Claudiusnak szóló dedikáció olvasható, amelyben Lycia lakossága azért hálálkodik a császárnak, mivel megszabadította őket a káosztól, törvénytelenségtől és a kalózkodástól. (Ez a tartomány annektálásának eufemisztikus körülírása.)

A talapzaton feltehetően a császár lovas szobra állhatott. A talapzat bal oldalán Claudius parancsa olvasható, amelyben elrendeli, hogy Q. Veranius, Lycia első helytartója, mérje fel a tartomány úthálózatát. Ezután következik a felmérés eredménye: a fővárosból, Patarából kiindulva három fő útvonalat ír le a szöveg: az első Kaunosban ér véget a tartomány nyugati partján; a második az északi belső vidéken fekvő Kibyrában; míg a harmadik keleti parton fekvő Attaleiában (Pamphylia tartomány szomszédságában) fejeződik be.

A városok közötti távolságot stadionokban adják meg, nem pedig római mérföldekben, ami arra utal, hogy a felirat keletkezésekor még nem teljesítették a császár parancsát, hanem meglévő helyi adatokra támaszkodtak. Az útépítést csak Veranius utóda, T. Clodius Eprius Marcellus helytartó kezdte el i. sz. 50-54 között. A stadiasmus Patarensis egykor valószínűleg a városkapu közelében állhatott, legalábbis erre utal, hogy szétvert darabjait a városfalba másodlagosan beépítve találták meg. Az egykor Valenciában és Tongerenben elhelyezett tabellarium is hasonló sorsra jutott.