Jézus korában Izráel a római birodalom része volt. A római megszállást Izráel belső harcai készítették elő és tették szükségessé. A Makkabeusok korában megindult a Júdás alatt még egységes „kegyesek" (héb. chasidim) pártjának a csoportokra, irányzatokra való feloszlása. A Hasmoneusok uralma alatt pedig már a vallásos csoportok között éles ellentétek voltak, sőt nyílt harcra is sor került. A belső ellentétek fokozódásának és harcának következménye volt a római birodalom beavatkozása.

Jézus a belső rendezetlenségek és meggondolatlanságok között élő néppel találkozik. Általa a sötétségben ülő népnek nagy világosság jelenik meg (Mt 4:16. Jn 3:19. 8:12): Isten országa, amelynek erői az élet minden területén felveszik a harcot a sötétség, a gonosz, a halál erőivel szemben.
Ami szemszögünkből a kort Róma, Izráel vezetősége és Jézus munkája határozza meg. Róma Isten ítéletének eszköze népe javára, Izráel vezetői racionális manőverekkel akarják meghosszabbítani a halál jeleiről árulkodó életüket, Jézus pedig csendben munkálkodik népe javára és megmentésére, és munkája nyomán élet támad.