Jézus élete nem a földi életével kezdődött el. Léte a teremtett világot megelőzte. Kezdettől fogva Istennél volt s általa lett minden (Jn 1:1-3). Jézus önmagát megüresítette, emberré lett (incarnatio) az ember, a világ megmentéséért. Isten Fiának az emberré létele isteni titok. Születése természetfölötti (Mt 1:18-20. Lk 1:30-35). Fogantatott Szentlélektől, született szűz Máriától: Isten Fia, ember fia. Betlehemben született (Lk 2:1 kk) a kronológiai számítások szerint Kr. e. 7. v. 5-4-ben.
A nagy rendező, a mennyeiek és földiek, az egész kozmosz ura, a világ Megváltójának a születését egyrészt mennyei követek által hirdette meg, másrészt a csillagos ég bolygóinak mozgása által. A kor asztronómiája, a „szippari csillag-naptár" a Kr. előtti 7-es évre jelezte a Jupiter és Szaturnusz találkozását a hal jegyében.
A kor asztrológiája a Jupitert a világ ura csillagának tekintette, a halak csillagképét pedig a végső idők jegyének, a Szaturnusz-bolygót Keleten Palesztina csillagának tartották. Ha tehát a Jupiter a Szaturnusszal a csillagos égen a hal jegyében találkozott össze, akkor ez azt jelenti: Palesztinában ebben az évben megjelenik a végső idők uralkodója. Kelet tudósai erre a jelre figyelve jelentek meg Jézus Krisztus bölcsője mellett (Mt 2:1-12).
Jézus, születése után hamarosan Egyiptomba került. Nagy Heródes ellene irányuló gyilkos terve így meghiúsult. Ó nem volt ott a legyilkolt két éves és azon aluli gyermekek között. Egyiptom volt a kedvelt menedékhelye az ókori izráeli menekülteknek (Mt 2:13. kk.). József éber volt politikai vonatkozásban. Nagy Heródes halála után visszament családjával Palesztinába. Jézus Názáretben nőtt fel, egy kis hegyi faluban, Megiddó síkságának északi peremén. Názáret lakóiról Izráel kegyes körei nem valami jó véleménnyel voltak (Jn 1:46).
K r. u. 6-ban vitte fel József Jézust a páskha ünnepére első ízben Jeruzsálembe (Lk 2:42). Jézus József mesterségét tanulta meg (Mk 6:3). A palesztinai ácsmester vándoriparos. Ezzel függhetnek össze Jézusnak egyiptomi útjai.
Jézus érett férfi volt, amikor Keresztelő János megkeresztelte. Az új mozgalom első heteiben jelent meg a Jordán mellett (Mk 1:9). Utána egy időre visszavonult a pusztába, böjtölt és imádkozott (Mk 1:13. Lk 4:1 kk).
Jézus munkásságának a fő szakasza, az Új szakasza Keresztelő János bebörtönzése után kezdődött el. Munkásságának fő szakaszában Isten új üzenetét hirdette, új vallást, új erkölcsöt, amely nincs kötve a Tórához. Szakít a János féle hagyománnyal, a qumrániak rigorózus törvényértelmezéséhez pedig éppenséggel semmi köze nincs, sőt egészen távol áll tőle.
Jézus a 32. év páskha ünnepét Galileában ünnepelte meg tanítványaival (Jn 6). Ez az ünnep Jézus munkásságának a csúcspontja (Jn 6:14. k.) utána rögtön következik a peripeteia, a fordulat (Jn 6:60 kk.).
A helyzet ez után egyre fenyegetőbbé válik Jézusra, rokonaira, tanítványaira és mindazokra, akik hűségesek akarnak maradni hozzá. Anyja úgy akarja menteni, hogy beszámíthatatlannak nyilvánítja (Mk 3:21. k). Kapernaumból előbb Názáretbe ment, azonban a fanatizált názáretiek között nem sokáig maradhatott (Lk 4:29).
A nyári hónapokban Dél-Galileában (Lk 7:11 kk), Ti-rusz és Szidon vidékén (Mk 7:21. 31) és Transzjordániában volt. Tanít, gyógyít, de minden alkalommal megtiltja, hogy szóljanak róla. Nem akar feltűnést. „A rókáknak barlangjuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová lehajtania fejét" (Lk 9:58). A Szanhedrin emberei nyomában vannak, vitákat kezdeményeznek, jelt követelnek tőle. Jézus az északi határon át Antipás területéről Philippus fennhatósága alá ment át.
32. Tisri 10-én a nagy engesztelés napján a Hermon hegy lábánál, Caesarea Philippiben volt. Itt kérdezte meg tanítványaitól, hogy az emberek hogyan vélekednek róla. Péter messiási hitvallással felelt. Jézus szenvedéseiről szólt, amelyet a világ megbékéltetéséért kell elszenvednie (Mk 8:27 kk).
Kapernaumba mentek. Testvérei éppen a lombsátrak ünnepére készültek, sőt is magukkal akarták vinni Jeruzsálembe. Jézus azonban, mikor testvérei elmentek, tanítványaival (Péter, János, Jakab) a Tábor hegyre ment fel. A lombsátrak hetének kezdete előtti estén itt jelent meg tanítványainak hófehér mennyei ruházatban. Péter azonnal meg akarja kezdeni a lombsátrak elkészítését, Jézus azonban újra szenvedéseiről szólt (Mk 9:2), majd a legrövidebb zarándokútvonalon mentek fel Jeruzsálembe, s a hét közepén megjelent Jézus az ünnepen es tanított a templomban (Jn 7:14.).
Már a 32. pászka ünnepén megindult Jézusnak az a kezdeményezése, hogy a régi ünnepet a maga kairos-üzenetének a szellemében új jelentéstartalommal töltse meg. Ezt teszi itt a lombsátrak ünnepén is. A hetedik napon, amelyen a vízzel kapcsolatos szertartássorozatot hajtották végre a legünnepélyesebb formában (Talmud, Szukka 4,9 k), Jézus megjelent a templom udvarán és hangosan ezt kiáltja az ünneplő tömegnek: „Aki szomjazik, jöjjön énhozzám és igyék. Aki énbennem hisz, mint az írás mondja, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (Jn 7:37 k).
A lombsátrak hetének hetedik, utolsó éjszakáján ünneplik igen nagy vidámság közepette a fáklyatáncok ünnepét. Reggel Tóratudósok és a farizeusok egy házasságtörő nőt vittek elé az asszonyok udvarába. Jézus egyetlen mondattal leszerelte az asszony vádlóit, az asszonynak pedig új élet lehetőséget adott (Jn 7:53-8:11).
A sátoros ünnep nyolcadik napján, amely lezárása a hosszú ünnepnek, Jézus az asszonyok udvarának egyik mellék csarnokában így szólt: „Én vagyok a világ világossága" (Jn 8:12), s vallástételre szólít mindenkit e mellet a nyilatkozata mellett. Ez a feltétele annak a bűnbocsánatnak, amelyet a fáklya-ünnep liturgikus hálaénekei Isten kegyelme tényeként magasztalnak (Tószefta Szukka 4:1 kk). A farizeusok és Jézus között azonban, erre az ellentét tovább fokozódott. Jézust és követőit egyhangú határozattal kiközösítették.
Mikor a 33. év páskha ünnepe közeledett, tanítványaival együtt elhagyta északi rejtekhelyét, s az ünnepi zarándokokkal együtt Jerikón es Bethánián át Jeruzsálembe ment. Az ünnepi zarándokok között sok lelkes barátja volt, ezek most ujjongással üdvözölték. Jézus a tizenkettővel félrevonult s szenvedéseiről beszélt (Mk 10:33 k).
Jerikó kapujában messiási akkiamációval fogadták (Lk 18:38). Híveinek ünneplésére Jézus egy ellenkező irányú tüntetéssel válaszolt, amely teljesen apolitikus. Szamárhátra ült (Jn 12:14). A szamár ugyanis Zak 9:9 kk szerint a hatalom nélküli királynak, a békesség fejedelmének ismertető jele, az alázat és a szenvedés útja mellett való hitvallástétel. Jeruzsálem fölött így szólt: „Bárcsak megismerted volna ebben az időben azt, ami békességedre való ... " (Lk 1:41. kk). A következő napokon (hétfőtől csütörtökig) Jézus a templomban naponta megjelent, amikor azonban a nép elhagyta a templomot Ő is az Olajfák hegyére távozott.
Jézus csütörtök este, vagyis huszonnégy órával előbb tartotta a maga pászka vacsoráját a templomi gyülekezet hivatalos pászka vacsorájánál. Nyomós oka volt arra, hogy lemondjon a pászka-bárány fogyasztásáról. A zsidó eretnek-törvények megtiltották a hitehagyottnak a pászka- bárány fogyasztását, Jézus pedig nem is csak egyszerű aposztata, hanem körözőlevél útján üldözött szekta-prédikátor. Még a házi „pótünnep" alkalmával is besúgóktól, feljelentőktől és nyomozóktól kellett tartania. Jézus pászka vacsoráján a sákramentális hangsúly áttevődött a máccára és a hálaadás poharára.
A pászka liturgia kereteit új tartalommal töltötte meg. Mondataival hirdette közeli halálát, s e vacsora új értelmét. Az első kehely után, amikor az előétel fogyasztásához kezdtek Jézus bejelentette, hogy egy közülük elárulja őt. A nyugtalan kérdezősködésre Jézus jelezte az áruló személyét. Jézus a bemártott keserű füvet Judásnak nyújtotta (az átok aktusa folyik le ezzel). Judás megette a keserű füvet, és azonnal elhagyta a termet. A vacsora hosszan tartott. A múlt és jövő dolgairól beszélgettek. Utána az éjszakai városon át a Kidron völgyébe ment Jézus, tanítványai kellő távolságban követték.
A Gecsemáné kertjében fogták e 1. Tarka és nagyon vegyes készültség vonult fel a Kidron völgyén, hogy megszállja az Olajfák hegyét. A zsidó részleg furkósbotokkal volt felszerelve. (Ez arról beszélt, hogy ez a kivonulás nem történhetett a pászka ünnepet követő éjszakán, mert a szombat-törvény tilalma alá esett a furkósbottal való felszerelkezés. Szombaton csak fegyvert lehetett viselni, mert az a férfi dekoratív felszereléséhez tartozik, botot azonban nem, mivel az nem dekoratív jellegű fegyver.)
Jézus elfogatásához azonban nincs szükség sem fegyverre, sem botra, mert nem rejtőzött el, nem tett kísérletet a szökésre sem, s nem keveredett el tanítványai közé (Jn 18:4 kk). Az előre megbeszélt hadműveleti tervet azért lefolytatják. Judás odalépett hozzá a szokásos módon üdvözölve, mint ahogyan az egy tiszteletre méltó rabbinak jár.
Az árulás tiszteletadó csók formájában történt meg (Lk 22:48). Péter kardot rántott, sebet ejtett. Jézus megtiltja az érte való harcnak ezt a módját, s meggyógyította azt a sebet, amelyet tanítványa ejtett. Nem engedte a harcos ellenállás kirobbanását: „Aki kardot fog, az karddal is vész el" (Mt 26:52).
A tribunus militum a főpapi palotába kísérteti a foglyot s azonnal kihallgatják. Annás korelnök-főpap elé került Jézus, mielőtt Kajafás előtt a döntő kihallgatásra sor kerülne. Kajafás, Annás veje, a tanúk kihallgatásával kezdi, de vallomásaik nem voltak egyezőek. A Szanhedrinnek fel kellene menteni a vádlottat, s el kellene ítélni a hamis tanúkat. Kajafás ezt a világos helyzetet ködösíti. Feláll, s vele együtt az egész testület, odalép a vádlotthoz, hogy megfélemlítse, csapdába akarja csalni Jézust, Jézus átlát a szándékán s hallgat továbbra is, mint eddig (Mk 14:61).
A kirakat-per holtpontra jutott. Kajafás ekkor kijátssza utolsó tromfját: „Te vagy-e a Messiás, az áldott Isten fia?" Jézus számára ez a status c o n f e s-sionis, sőt több, a pora Tevelationis, s így válaszol: „Én vagyok". Kajafás erre megszaggatja ruháját, s az egész testület buzgón követi a főpap példáját. Az elnök javaslata alapján eltekintenek a további tanúkihallgatástól, istenkáromlás a vádlott bűne, az ítélethozatalról való tanácskozás megkezdődhet. Kivétel nélkül valamennyien elmarasztalták a vádlottat. Kajafás jogi-teológiai győzelmet aratott.
Jézust a főpapi palota belső udvarába vezették, itt várt Péter, s itt tagadta meg háromszor az Urat (Mk 14:66 kk). Az éjszaka hátralevő részében a lévitai őrség gúnyolódott, s bántalmazta Jézust. Napfelkelte után azonnal megtörtént a Nagytanács hivatalos ülése a Templomhegyen.
Az ülés rövid, formális jellegű. Kajafás hivatalos formulával nyitotta meg a szavazást: „Szíveskedjenek az urak meghozni ítéletüket". A törvényszolgák minden egyes tanácstagot név szerint felszólítottak a legfiatalabbon kezdve, a válasz mindig ugyanaz: „halálra".
Közben Judás felszólamlási kísérletet tett, azonban már késő. Egyébként is ki törődik már vele. A Nagytanácsnak már egyszer kimondott halálos ítélete egy hamis próféta fölött t támadhatatlan és visszavonhatatlan. Judás megértette, hogy már nem akadályozhatja meg Jézus halálát, ezért véget vetett életének.
Pilátus ítéletének a megszerzését sürgeti Kajafás. A praetorium elé vonultak nagypéntek reggelén testületileg. A helytartó az ünnepre való tekintettel Jeruzsálemben tartózkodott. Jézust politikai természetű vádakkal illetik előtte. Pilátus már a tribunus militum-nak arról szóló jelentését hallotta, hogy Jézus megtiltott mindenféle fegyveres beavatkozást. Nem talált bűnt benne (Jn 18:38). Heródeshez küldi (Lk 23:10).
A ius gladii elvesztése csak Júdea tartományára vonatkozott. Heródes azonban az ítélethozatal jogát ez esetben nem óhajtja gyakorolni. Róma politikai gesztusára hasonló békülékenységi gesztussal válaszolt. Pilátus új utat talált arra, hogy kibújhasson a felelősség alól. Megragadja az alkalmat arra, hogy némileg enyhítse Seianus korszaka véres tetteinek emlékét, s felajánlotta Jézus szabadon bocsátását. Terve nem sikerült. Sőt nem sikerült a következő mentési akciója sem. Jézus megostoroztatásával akarta elintézni az ügyet. A Szanhedrinnek azonban ez nem elég, ők halálát akarják, s halálos ítélet kimondását követelik. Pilátus megismétli a maga „ceterumcenseo"-ját: „Nem találok bűnt benne" (Mk 14:13. Jn 19:6). A politikai per holtpontra jutott.
Kajafás azonban nem adja fel a küzdelmet, Jézusnak keresztre kell kerülnie. Megfélemlíti Pilátust. „Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja" (Jn 19,12). Ez az a varázsige, amely hatott, A császár barátja, az „amicus Caesaris" ugyanis megtisztelő cím, amely fényes karriert biztosított annak, aki elnyerte, e cím elvesztése pedig azt jelentette, hogy nem a karrierre, de még a puszta életre sincs tovább lehetőség. Pilátus összeroppant (Jn 19:13). Sietve elfoglalta bírói székét, tele félelemmel és tele hivatali méltósággal (Mt 27:24).
A halálos ítélet okát a római joggyakorlat szerint odafüggesztette az elítélt keresztje fölé: „A názáreti Jézus a zsidók királya". Három nyelven szegeztette ki, hogy mindenki olvashassa. Déltájban küldött ki Pilátus egy centuniót a kivégző osztaggal és a három elítélttel a város északnyugati falánál levő Golgota nevű dombra.
A keresztfákat az elítélteknek kellett cipelni. Jeruzsálem előkelő asszonyai egy korsó bort adtak velük a vesztőhelyre, amelyet kábító eszenciákkal készítettek el (Talmud, Szanhedrin-traktátus 43. a). A sirató asszonyok mesterségszerűen éneklik mögöttük a sirató éneket. Jézus megfordult, s így szólt: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem gyermekeitek miatt" (Lk 23:28).
Jézust a középső keresztre feszítették. Kajafás bűnvallásra várt, a Szanhedrin vezető tagjai tanúkként voltak jelen. Jézus kereszten elmondott mondatai azonban nem azok, amire Kajafás várt. A döntő engesztelő áldozat nem a Sionon történt meg ezekben a pászka-órákban, hanem a Golgotán, mint ahogyan erre a jelek is utaltak. Jézus engesztelő áldozat a teremtett világért. Elvégezte megváltó munkáját. Halála után nem a gonosztevők temetőjében kaparták el, hanem díszsírhelyen temették el.
A csendes szombatot követő hajnalon az asszonyok és Jézus tanítványai üresen találták a sírt. Mennyei követek hirdették: Isten feltámasztotta Egyszülött Fiát. 8 maga több ízben jelét adta annak, hogy él. A názáreti Jézus a Krisztus, a megígért Messiás.
Az első ember, aki Jn 20:11 kk és Mk 16:9 szerint látta és megismerte a feltámasztott Urat: Mária Magdalén a, a magdalai Mária. Asszonyok viszont a kor felfogása szerint nem lehettek hiteles tanúk, az 1. Kor 15:5 kk. ezért nem említi.
Jézus a pászka-ünnep második napján támadt fel. Ez a nap a zsidó páskha-naptárban a z első zsengék napja. Ezen a napon mutatják be ugyanis a templomban az új aratás első zsengéjét. A feltámasztott Jézus első zsengéje azoknak, akik elaludtak.