A Szanhedrin Krisztus korában a zsidóság politikai és igazságszolgáltatási életének legfőbb szerve. Eredete a fogság idejére nyúlik vissza, amikor a perzsák a zsidóságnak belső ügyei intézésére önkormányzatot adtak.
A római birodalom megszállása idején megnőtt a feladata. Krisztus korában főpapok, vének, írástudók tanácsának is nevezték. Ami Újszövetségünk többnyire Nagytanács néven említi. Elnök e volt a főpap, de volt alelnöke és két-három titkára is. Tagjainak száma hetven volt, az elnöklő főpapon kívül. Tagjai: a papok kol1égiuma, a papi arisztokrácia képviseletében a sadduceusok, a népi kegyesség reprezentánsaiként a farizeusok, jogi-teológiai szakértők az írástudók, akik többnyire szintén farizeusok voltak, „politikai bázisként" pedig tekintélyi alapon a „nép vénei", akik az előkelő „laikus" réteg tagjai voltak. Néhány poroszló, törvényszolga természetesen elengedhetetlenül hozzátartozott a testülethez (Jn 18:22. Mk 14:65. ApCsel 23:2).

A folyó ügyek intézésére hivatott a papok ko11égium a, a főpap és a papi arisztokrácia tagjai közül való szűk munkatársi közösség. Tagjainak száma minimálisan hat, ennél több lehet, de csak a papi arisztokrácia köreiből. Tagjai: a főpap, a templomezredes, a templomfelügyelő, három templomi kincstárnok (pénztáros) és ha akarják, a „tiszteletbeli főpapok", hivataluk átadása után is megtarthatták a főpapi címet. Erre a testületre utal számtalan helyen az Újszövetség, amikor főpapokról beszél. Ez a szerv döntött pl. a tekintetben, hogy az áruló visszavitt pénzét nem szabad a templom kincsei közé tenni (Mt 27:6). Ez rendelkezett Jézus sírjának az őrzéséről, ők vették az őröktől a hírt Jézus feltámadásáról és nyomban intézkednek (Mt 28:11). Ők adták ki a parancsot az apostolok letartóztatására (ApCsel 5:17. 21).
A f őpapi tiszt az első és kiemelkedő Izráelben. Isten előtt a főpap képviseli a népet, s a nép előtt a főpap képviseli Istent. A törvényes rend szerint látja el tisztét. A törvény értelmében tisztának és ron házából valónak kellett lenni a főpapnak. A templomezredes felelős az istentisztelet és a templom külső rendjéért. Ő hozzá tartozik a templomi rendőrség, övé a rendőri hatalom legfelső szinten és a letartóztatás joga. Ő képviselte a főpapot, ha hivatali teendőinek gyakorlásában akadályoztatva volt. Ezt a tisztet csak cádókita származású papi arisztokrata tölthette be.

A templomezredest a templomfelügyelő követte rangban. Ő a felelős azért, hogy a templom területén minden szolgálat a törvényes rend szerint menjen végbe. A templomi kincstárnokok vagy pénztárosok intézték a templom kincseivel és pénzével kapcsolatos ügyeket: a templomadó, alapítványok és áldozatok bevételét, valamint a különböző költségek kifizetését. A papok kollégiuma a Nagytanács ülésein aktívan vesz részt.
A Nagytanácsot a főpap hívta össze, szükség esetén akár a maga házába is (Mt 26:3), egyébként a tanácskozások rendelkezésére álló épületben gyülekeztek össze. Kultuszi, egyszerűbb közigazgatási, vagyonjogi perekben a Nagytanács volt a legfőbb fórum. Hatalma elvileg az egész földön élő zsidóságra kiterjedt, de a halálos ítélet meghozatala a római procurator hatáskörébe vágott, Jézus korában a ius gladii nem illette meg a Nagytanácsot. Az előtte lefolyó perek menete egészen pontosan meg volt határozva. Olyan váddal nem foglalkozhattak, amelyek a vádlók nem tudtak legalább 2-3 tanúval megerősíteni (Deut 19:15). A Nagytanács állandóan szemmel tartotta a zsidó gyülekezetek életét és tanítását, meghatározta az újév és az ünnepek napjait.