I. Agrippa viszonya Rómához

Agrippa (az ApCsel 12,1-23 Heródesnek nevezi) Nagy Heródes és Mariamme unokája. Barátságban volt a 37-ben császárrá kikiáltott Caligulával. Ennek egyik első uralkodói tette volt, hogy Agrippának adta a Fülöp tetrarchátusát. Amikor két évvel később Heródes Antipást száműzték, Agrippa az ő területét is megkapta. Úgy látszik, Agrippa keze is benne volt Heródes Antipas eltávolításában.
Ez idő tájt adott Caligula parancsot szobrának a jeruzsálemi templomban való elhelyezésére. Intézkedése azzal függött össze, hogy istenként akarta magát tisztelteim (vö. 15.1). Petronius szíriai helytartó 40/41-ben Palesztinába ment a parancs végrehajtására. Megérkezte után azonban eltekintett ettől, mert megértette, hogy ez forradalomhoz vezetne. Hála Agrippa ügyes politikájának és annak a ténynek, hogy Caligulát 41-ben meggyilkolták, az összeütközést elkerülték. Ezek után az események után Agrippa megint fontos szerepet játszott Rómában Claudius trónra lépésénél. Ezért hálából Claudius kinevezte királlyá az egész terület fölött, amelyen annakidején nagyapja. Nagy Heródes uralkodott”


I. Agrippa egész Palesztina királya (41-44)

Claudiusnak evvel a határozatával Júdea és Samária ismét elvált Szíria római provinciától, tehát nem tartozott többé Róma közvetlen kormányzása alá. Püátus rossz politikája után Júdea és Samária következő procuratorai Marcellus (36-37) és Marullus (37-41) voltak. Róluk alig tudunk a nevüknél többet. A területek tehát 41-ben Agrippa hatalma alá kerültek.
Úgy látszik. Nagy Heródessel ellentétben Agrippa rokonszenvet élvezett országának vezető köreinél. Nem lehetetlen, hogy ez abból is eredt, hogy benne Mariamme unokájaként többé-kevésbé a Hasmoneus dinasztia legitim leszármazottját látták1. Agrippa föllépése is elősegítette ezt a rokonszenvet Jeruzsálemben nyomatékosan úgy viselkedett, mint kegyes és törvényhű zsidó.
Nyilvánvaló, hogy Agrippának ez a magatartása csak jeruzsálemi alattvalóinak kedvező véleményre hangolása érdekében történt. Jeruzsálemen kívül a hellénista kultúra előmozdítójaként viselkedett. Caesareában felállíttatta lányának képeit (AJ XIX,357) és ugyanott játékokat szervezett (Aj XIX,343). Az általa veretett érmék is a király kétarcú magatartásáról tanúskodnak. A jeruzsálemieken nincsen kép, de a más városból származókon a császár ábrázolása van. Római neveltetése bizonyára hozzájárult ehhez a magatartásához.
Belpolitikájában Agrippa tett néhány kísérletet arra, hogy Rómától függetlenebbé váljon. Jeruzsálem északi részén új falat akart építeni. Befejezni nem tudta ezt a munkát, mert Róma megakadályozta. Tibériásban megrendezte öt római kliens-király konferenciáját, nyilván azzal a céllal, hogy valamivel önállóbb politikát folytassanak. Ez a konferencia sem sikerült, mert Róma ismét beavatkozott (AJ XIX,338kk).

Egy másik területen valamivel több sikere volt Agrippának. Claudiusnál való közbenjárásával sikerült a császárt rávennie, hogy az alexandriai zsidóknak fontos kiváltságokat adjon (AJ XIX,279kk), amelyeket később kiterjesztettek minden zsidóra a Római Birodalomban (AJ XIX.288).
Az Újszövetség úgy írja le Agrippát, mint az első keresztyének üldözőjét. Az ApCsel 12,1-19 szerint Jakabot, Zebedeus egyik fiát (ld. Mk 1,19) az ő parancsára kivégezték, és majdnem ugyanez lett Péter sorsa is.

I. Agrippa uralkodása csak rövid ideig tartott. 44-ben halt meg Caesareában. Josephus szerint (AJ XIX,356) halálának hírét Sebastében (Samária) és Caesareában örömmel fogadták. Láthatólag I. Agrippát nem zsidó körökben kevésbé szerették, mint a zsidók. Náluk nem hallunk semmit az örömnek efféle megnyilvánulásáról (vö. még ApCsel 12,21-23).