logo

XXV Junius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Az általános politikai helyzet

Augustus halála után a fejezetünkben leírt időszakban a Római Birodalmat a következő császárok kormányozták: Tiberius (14-37), Caligula (37-41), Claudius (41-54) és Nero (54-68). Közülük senki nem rendelkezett Augustus diplomáciai és hatalmi súlyával. Ennek egyik következménye az volt, hogy sokkal több fáradságukba került féken tartani azt az ellenállást, amely a császár egyeduralmával szemben jelentkezett.
Tiberiust az Újszövetség csak a Luk 3,1-ben említi. Sem a szenátusban, sem a nép körében nem volt népszerű, annak ellenére, hogy főként uralkodása elején jóindulatúan lépett föl a szenátus iránt. Legfőbb politikai hibája föl tehetőleg az volt, hogy nagyon megbízott Seianusban, a császári testőrség parancsnokában. Ezt a Seianust 31-ben, amikor császári allűröket kezdett fölvenni, elfogták és kivégezték. Katonai sikereket Tiberius idején Galliában, Ger mániában és Örményországban arattak. Azonban ezeknek a sikereknek legnagyobb részét Germanicusnak, a császár unokaöccsének lehetett köszönni.

Ennek a Germanicusnak Gaius nevű fia akit melléknevén Caligulának (kiscsizma, kisbakancs) ismerünk követte 37-ben Tiberiust a császári trónon. Sem politikai, sem katonai téren nem teljesített semmit. Nem sokkal trónra lépése után betegség támadta meg az értelmét. Ez azzal a következménnyel járt, hogy a legőrültebb határozatokat hozta. Ezek egyike az volt, hogy azt akarta, már életében részesítsék isteni tiszteletben. Látni fogjuk, hogy ez következményekkel fenyegette a jeruzsálemi templomot is.

Claudius volt a legjobb császár Augustus után. Uralma alatt kapták meg a gallusok azt a jogot, hogy szenátorok lehettek. Főként közigazgatási területen hagyott hátra Claudius maradandó nyomokat, mivel elkezdte egy hathatós hivatalnoki szervezet felállítását.

Claudiust a kegyetlenségéről ismert Nero követte. Ő elhanyagolta közigazgatási kötelezettségeit is, a külpolitikát is. Számos összeesküvést szőttek ellene, közülük az utolsó (68) eredményes lett. Mielőtt elfoghatták volna, öngyilkosságot követett el. Uralma idején történt Róma híres égése. Nérót gyanúsították a felelősséggel. Hogy a gyanút elhárítsa magáról, a Rómában élő keresztyénekre terelte a gyújtogatás gyanúját. Ennek a következménye lett az első keresztyénüldözés Rómában.


Forrás: Dr. H. Jagersma: Izrael történet 2 (Nagy Sándortól Bar Kochbáig) (Fordította: Czanik Péter)