A harc színhelye

Az a nagy kérdés, vájjon egész Palesztinát érintette-e a fölkelés. Ez a bizonytalanság Galileára, Samáriára és Transzjordániára vonatkozik. Cassius Dio (LXIX 13,1) ezzel kapcsolatban egész Júdeáról beszél, de elképzelhető, hogy ezen az egész országot érti33. Ezzel szemben Büchler a Talmudban található adatok vizsgálata alapján kimutatta, hogy a fölkelés csak Jeruzsálemre és tágabb környékére korlátozódott. Büchlernek ezt a nézetét nagyvonalakban Scháfer is osztja, aki az összes forrás35 alapos átvizsgálása nyomán arra a következtetésre jut, hogy a fölkelés Júdea egy részére és legföljebb Samária egy kis területére korlátozódott. Mások viszont úgy vélekednek, hogy a fölkelésnek távolabbra kellett terjednie.

Föltehetőleg Júdea volt a fölkelés fő színtere, de ez a legkevésbé sem jelenti, hogy Palesztina többi részében nem voltak csatározások és zendülések a rómaiak ellen. Döntő adataink azonban erről nincsenek. Galilea tartózkodó magatartását talán az magyarázhatja, hogy ott már a fölkelés kitörése előtt erős római haderő állomásozott. Ezzel természetesen nem mondtuk azt, hogy Bar Kochba oldalán nem harcolhattak galileaiak (vö. Mur 43,4). 


A felkelés kezdete

A legfontosabb források alapján azt kell gondolnunk, hogy a fölkelés 132 tavaszán kezdődött. A felkelés idejéből való pénzek is ebbe az irányba mutatnak. Háromfajta érmét találtak ugyanis, éspedig a fölkelés első és második éve szerint datáltakat és egy harmadik, datálatlan csoportot. Ezeket általában a harmadik évből valónak tartják, úgyhogy a fölkelés tartamát jó három évre kell tennünk. Ezeknek az érméknek a kibocsátása előtt a forgalomban levő római pénzeket használták, melyek közül legrégebbiek 131/132-ből valók E római pénzeknek a fölkelés kezdetéig forgalomban kellett lenniük. Ez az adat arra utal, hogy a fölkelés 132-ben kezdődött.
A felkelők bizonyára hamar megszálltak számos erődítményt köztük Herodiumot megerősített helyet és barlangot, mely utóbbiak egyfajta menedékhelyül szolgáltak Erre Cassius Dió egy közléséből lehet következtetni (LXIX 13,1-14,1), miszerint a rómaiak egy későbbi szakaszban ötven fontos erődítményt foglaltak vissza a lázadóktól. Jeruzsálem városa is elég koránba lázadók kezébe került, bár erre vonatkozólag nincsenek biztos adataink4. Néhány kortárs43 azonban beszámol Jeruzsálem Hadrianus általi bevételéről és elpusztításáról. Ha ez a város előbb nem lett volna a fölkelők kezén, akkor erről nem lehetne szó.

Bar Kochba csapatai gondosan kerülték a nyílt küzdelmet a rómaiakkal. Stratégiai helyekről heves gerillatámadásokat intéztek a rómaiak ellen. Amikor a fölkelés kezdődött, Tineius Rufus procurator éppen ezen a területen volt. Ő és csapatai nem tudtak helytállni a fölkelőkkel szemben. Így kezdetben Bar Kochba meg az övéi meglehetősen sikeresek voltak, különösen meglepő rajtaütéseiknek köszönhetően. Ennek a sikeres kezdetnek volt a következménye, hogy Bar Kochba tábora nagyon megnőtt. Azonban hamarosan kiderült, hogy a kezdeti sikereket azért érhették el, volt elegendő csapatuk az országban. Ez a helyzet változott.