A rómaiaknak Bar Kochbán és követőin aratott győzelme nagyon súlyos veszteségekkel járt együtt. Erre abból is lehet következtetni, hogy amikor Hadrianus az eseményekről a római szenátusnak jelentést tett, elhagyta a szokásos formulát: Velem és a légiókkal minden rendben van. (Cassius Dio LXIX 14,3). Ezenfelül Júdea oly mértékben szenvedett a fölkeléstől, hogy Róma számára egy fontos provincia gyakorlatilag elveszett.
Még komolyabbak voltak a következmények magukra a júdeaiakra nézve. Számtalan ember esett el a harcban, a fölkelés után pedig sokukat adták el rabszolgának. Még azt is beszélték, hogy a hebroni vásárban nem adtak többet egy zsidó rabszolgáért, mint egy lóért, olyan nagy volt belőlük a kínálat.

Jeruzsálem teljesen pogány város lett, Aelia Capitojina néven. Zsidóknak halálbüntetés terhe mellett tilos volt a városba lépni. Cassius Dió szerint (LXIX 12,1) az elpusztított templom helyére Jupiternek építettek szentélyt, de ez a legkevésbé sem látszik biztosnak.

Különböző rabbinikus források azt sugallják, hogy a fölkelés alatt és főleg utána szó lehetett Palesztinában vallásüldözésről. így állítólag meg volt tiltva a körülmetélkedés, a szombat megtartása és a Tóra tanítása. Ezek közül csak a körülmetélkedés tilalmát lehet biztosan kimutatni, tekintve, hogy később Antonius Pius uralma idején (138-161) említik ennek a tilalomnak a visszavonását.

A felkelés után a zsidó népre rendkívül nehéz és súlyos idő virradt. Politikai értelemben hazájuktól megfosztva a Tóra volt az egyetlen kötelék, ami összetartotta őket. A történelem tanúsítja, hogy milyen erősnek bizonyult ez a kötelék az idők folyamán.