logo

X December AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Jeruzsálem ostroma és eleste.

Titus 70 tavaszán kezdte meg Jeruzsálem ostromát. Társaságában volt többek között Josephus és a korábbi procurator, Tiberius Julius Alexander. Az ostromhoz Titus összesen négy légióval rendelkezett, meg a segédcsapatokkal. Az ostrom kezdete néhány héttel a páska ünnep előttre esett. Még ebben a pillanatban is életre-halálra küzdöttek Jeruzsálemben a különböző csoportok. Amikor Eleázár megnyittatta a templom udvarának a kapuit azok előtt, akik jöttek a páskát ünnepelni, az ő csoportját Giscalai János megtámadta és megverte. Ettől a pillanattól fogva tehát a városban még két egymással harcoló csoport volt.
A rómaiak a támadást a legészakibb falnál kezdték. A város védelmi gyűrűjében ez az oldal volt mindig katonailag a legsebezhetőbb hely. Csak ekkor hagyta abba János és Simon az egymás közötti harcot. Ennek ellenére három héttel később az egész belváros a rómaiak kezében volt (BJ V,299kk és 331kk).
Eközben a városban égető élelmiszerhiány lépett föl. Ez a helyzet természetesen egyáltalán nem javította a védők morálját. A harc súlypontja most a templomhegy (az Antónia erőddel) és a felsőváros ellen irányult. Amikor a védőknek sikerült a rómaiak által felhányt sáncokat megsemmisíteniük, Titus az egész város köré kőfalat rakatott. Ez három nap alatt elkészült. Röviddel ezután a rómaiak egy éjszakai rajtaütéssel elfoglalták az Antónia erődöt. Ezt az erődöt aztán egészen elpusztították. Súlyos csapás volt a védők moráljára az a nap, amelyen be kellett szüntetni a naponkénti reggeli és esti áldozatot. Ettől a naptól fogva a templom már csak erődítmény volt. Csak nagy áldozatok árán sikerült Titusnak a templomot fokozatosan kézre kerítenie.

romaikor_kep



Josephus szerint Titus a templomot meg akarta kímélni. Nem nagyon hangzik ez hihetően tekintve, hogy kevéssé egyezik az akkor szokásos katonai viselkedési móddal. Akárhogyan is volt, a templom lángok martaléka lett. Erről az eseményről még ma is megemlékeznek a zsinagógákban Áb hónap (kb. augusztus) kilencedikén.
A templom pusztulása egyébként nem jelentette a harc végét. Giscalai Jánosnak sikerült követőivel a felsővárosba menekülnie, és onnan folytatta a harcot. Josephus szerint a templom eleste után voltak tárgyalások Titus és az ostromlottak között. Az utóbbiak Titusnak azon az ajánlatát kívül, hogy megkíméli életüket, még szabad elvonulást is akartak a pusztába, de ezt Titus elutasította.

Egyébként már nem sokáig tartott a harc, azért sem, mert élelem hiányában az ostromlottak kimerültek. így a rómaiaknak már hamarosan sikerült a felsővárost is ostrommal elfoglalniuk. Ezzel a küzdelem eldőlt, és öt hónapos ostrom után ismét a rómaiak birtokában volt a város. A városért és templomért folyó harc idején okozott pusztítások nyomai az idők folyamán különböző régészeti kutatások során napvilágra kerültek.
Jeruzsálem eleste után 700 fiatalembert elhurcoltak Rómába, hogy részt vegyenek Titus diadalmenetében, másokat egyiptomi bányákba vittek munkára vagy rabszolgának adtak el. Jánosnak és Simonnak először sikerült néhány követőjükkel földalatti járatokban elrejtőznie, de hamarosan őket is elfogták, és Rómába vitték Titus diadalmenetébe. Josephus szerint Simont ezután kivégezték, míg János hátralevő életét a börtönben töltötte.

A város majdnem teljesen elpusztult. Csak néhány szegényes maradvány emlékeztet ma már a második templom idejéből való Jeruzsálemre.


Forrás: Dr. H. Jagersma: Izrael történet 2 (Nagy Sándortól Bar Kochbáig) (Fordította: Czanik Péter)