Az erjesztett italok között a Közel és Távol-Keleten ma is rendkívül népszerűek a pálmavirágból, pálmatörzsből, vagy pálmatermésből (datolya, kókusz stb.) fermentált, magas alkoholtartalmú italok. A régészek Jerikó mellett négy, a Holt-tenger északnyugati csücskében, Qumrán mellett fekvő beduin település, Ein-Feshka közelében pedig egy olyan medencét tártak fel, amelyek pálmabor készítésére szolgáltak. Ez nem is csoda, hiszen a környék híres datolyatermő helynek számított az ókorban. (A sós források és a savas talaj miatt a szőlő nem terem meg ezen a mikroklímán.)

A datolyapálma nemcsak só tűrő képességéről, hanem termékenységéről is híres: a mai Izraelben egy átlagos pálma 100-200 kg gyümölcsöt ad, egy hektáron 120 fa nő meg; vagyis egy hektár összesen 10-20 tonna termést hoz, amiből kis befektetéssel kb. 10 tonna cukrot lehet előállítani. A babilóniai Talmud SYKR (sör) néven említi a datolyából erjesztett italt, világosan megkülönböztetve egymástól az árpából ill. datolyából készítettet.
Az 1. századi botanikus, Dioskoridés phoinikites néven említi, és részletesen leírja készítésének módját. Plinius megismétli a receptet (NH XIV. 102), hozzátéve, hogy a pálmabor rettenetes másnaposságot okoz. Ugyanez a véleménye azoknak a zsidó bölcseknek is, akiket a Talmud idéz. Pálmabort lehetett a datolyatermésből készíteni, de a pálma törzséből is nyertek folyadékot (akár évi 400500 litert) csapolás útján (Diod. Sic. I. 91.5). Az így megcsapolt fák azonban nem hoztak termést.