logo

XVIII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A zsidók sérelmei

Az Ázsiában és a lybiai Kyrenében lakó zsidók számos sérelmet szenvedtek a városok részéről, holott a régebbi királyok elismerték jogaikat; most a görögök durván erőszakoskodtak velük, és nemcsak templomi kincseiket rabolták el, hanem birtokaikat is pusztították.
Ebben a szörnyű helyzetükben, mivel a görögök kegyetlenkedése sehogy sem akart szűnni, követeket küldtek a császárhoz ebben az ügyben; ez újból megerősítette jogaikat, és erre vonatkozólag levelet intézett a tartományok kormányaihoz; a levelek szövegét itt közlöm, bizonyságul, mily jóindulattal bántak velünk a régebbi uralkodók.

„Augustus császár, tribunusi hatalommal felruházott pontifex maximus rendeli: mivel a zsidó nép nemcsak most, hanem régebben is, különösen atyám, Julius Caesar imperátor idejében, Hyrcanus főpapsága alatt mindig hűségesnek mutatkozott a római nép iránt, a római nép hozzájárulásával a szenátus határozata alapján elrendelem, hogy a zsidók, úgy, mint Hyrcanusnak, a mindenható Isten főpapjának idejében, ősi törvényeik és a maguk szokásai szerint élhessenek, továbbá hogy templomaik sérthetetlenek legyenek, és pénzt küldhessenek Jeruzsálembe, és átadhassák Jeruzsálemben a kincstárosoknak, és hogy szombaton vagy a megelőző előkészületi napon a kilencedik órától kezdve ne lehessen őket törvény elé idézni.
Ha valakit rajtakapnak, hogy a zsinagógából vagy az elöljárók házából szent könyveket vagy templomkincseket rabol, azt bélyegezzék templomrablónak, s vagyonát kobozzák el a római államkincstár javára. Azt a határozatot, amelyet a birodalom népei iránt érzett jóindulatomért, továbbá Caius Március Censorius érdemeiért tiszteletemre hoztak és velem írásban közöltek, ezzel a rendeletemmel együtt helyezzék el abban a híres templomban, amelyet egész Ázsia népei emeltek nekem Ankyrában. Akik ezt a rendeletemet megszegik, szigorú büntetésben részesüljenek.”

Ezt a rendeletet bevésték a császár templomának egyik oszlopába.

„Augustus köszönti Norbanus Flaccust. A zsidókat, akárhol laknak, ha ősi szokásaik szerint a templom számára pénzt küldenek Jeruzsálembe, ebben semmiképpen sem szabad gátolni.” Ezek Augustus rendeletei.

Ezenfelül maga Agrippa is a zsidók ügyében a következő rendeleteket adta ki:
„Agrippa köszönti Ephesos hatóságát, tanácsát és népét. Rendelem, hogy az ázsiai zsidóknak régi szokásuk szerint szabad legyen pénzt gyűjteni, őrizetben tartani és Jeruzsálembe küldeni a templom céljaira. Aki zsidó templomi pénzeket elrabol és menedékhelyre menekül, azt onnan el kell távolítani és ki kell szolgáltatni a zsidóknak, hogy megbüntessék, úgy, amint törvény szerint a templomrablók megérdemlik. Silanus praetorhoz is rendeletet küldtem, hogy a zsidókat szombati napon nem szabad törvény elé idézni.” [...]

„Gaius Norbanus Flaccus prokonzul köszönti Sardeis hatóságát. A császár levélben közölte velem azt a parancsát, hogy a zsidókat, akik ősi szokás szerint a templom számára pénzt gyűjtenek, nem szabad meggátolni abban, hogy ezt a pénzt Jeruzsálembe küldjék el. Közlöm veletek ezt, hogy tudomásul vegyétek, mert ez a császár és a magam akarata is.”


Ugyanilyen rendeletet adott ki Julius Antonius prokonzul is:

„Ephesos hatóságának, tanácsának és népének üdvözletemet küldöm. Az Ázsiában lakó zsidók február tizenharmadikán Ephesosban, midőn törvényszéki tárgyalást tartottam, kifejtették előttem, hogy Augustus császár és Agrippa engedélye alapján joguk van saját törvényeik és szokásaik szerint élni, és az áldozatokat, amelyeket jámborsága bizonyságul mindegyikük önként felajánl Istennek, ünnepélyes kísérettel akadálytalanul Jeruzsálembe küldeni. Azt a kérést terjesztették elő, hogy Augustus, és Agrippa engedélye értelmében erősítsem meg ezt a kiváltságukat. Vegyétek tehát tudomásul, hogy Augustus, Agrippa és a magam akarata is az, hogy a zsidók törvényeik és szokásaik szerint élhessenek akadályoztatás nélkül.”

Fel kellett sorolnom itt ezeket a rendelkezéseket, bebizonyítani a görögöknek, akik elsősorban forgatják majd ezt a történelmi művemet, hogy régebben minden elképzelhető kiváltságot megkaptunk, és hagyományaink megtartásában semmiféle felső hatóság nem gátolt meg, hanem éppen a hatóságok védelme alatt szabadon gyakorolhattuk vallásunkat és Isten iránti tiszteletünket.
Egyébként gyakrabban emlegetem ezeket a dolgokat, hogy az idegen népeket megbarátkoztassam intézményeinkkel és eloszlassam az értelmetlen emberek közt velünk szemben még mindig uralkodó idegenkedést és gyűlöletet. Mert bár egyetlen nép sincs, amely mindig híven megőrzi ugyanazokat az intézményeket, hanem épp ellenkezőleg, ahány város, annyi szokás, de a jog minden emberrel közös és hasznos intézmény a görögöknél éppúgy, mint a barbároknál.

Mivel pedig a mi törvényeink alapja elsősorban az igazság, törvényeink pontos megtartásával minden embert jóindulatra és barátságos érzületre hangoltunk. Ezért tőlük is ugyanezt követeljük a magunk számára, mert nem szabad azt gondolni, hogy szokásaink különbözősége elegendő ok az idegenkedésre, inkább azt kell nézni, vajon ezek a szokások kifogástalanok és erkölcsösek-e: mert ez minden emberrel közös kincsünk és egyetlen eszközünk a boldog emberi életre. De visszatérek most már elbeszélésem folytatásához.



Forrás:
Josephus Flavius: A zsidók története