logo

XVII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A zsidó nép élete Jézus korában

A római uralom, a császárok



Kr. e. 63-tól a Szentföld a római birodalomhoz tartozott. A birodalom e korban élte a köztársasági államformából a császárságba való átmenet idejét. Az egyeduralmat már Caesar magához ragadta, de Kr. e. 44-ben gyilkosság áldozata lett. Tizennégy évvel később, Kr. e. 30-ban Octavianus lett a birodalom feje. Őt ruházták fel az Augustus címmel. Ő az első császár. Augustus (Kr. e. 30–Kr. u. 14) idejében született Jézus.
Augustus harmadik felesége Livia volt. Livia előbbi házasságából született Tiberius, aki Augustus utóda lett (Kr. u. 14–37). Tiberius idejére esik Jézus nyilvános működése. Az egyetlen további császár, akit az Újszövetség név szerint említ, Claudius. Az ő személye jelentős az Újszövetség szempontjából.

Tiberius közvetlen utóda Gaius Caligula (csizmácska) volt (37–41). Ez barátja és jóakarója volt I. Herodes Agrippa-nak, akit trónra segített, miután Herodes Antipas-t, Keresztelő János gyilkosát a királyságból letette és Galliába száműzte. Caligula különben zavart elméjű ember volt, aki istennek tartotta magát.
Tékozló szenvedélyével csak pénzvágya és kegyetlensége versenyezhetett. Rómában templomot építtetett, amelyben őt kellett tisztelni s az őt ábrázoló szoboroszlopot felállíttatta a jeruzsálemi templomban, a szentek-szentjében is. Gyilkosság vetett véget életének.

A császári trónon nagybátyja Claudius lett az utóda (41–54). Gonosz környezete s talán még gonoszabb feleségei siralmas bábbá züllesztették ezt a gyengeakaratú embert. Róla jegyzi fel az hogy a zsidókat kiűzte Rómából. Ez az intézkedése nem sokáig volt érvényben. Claudiust második felesége mérgezte meg, hogy első férjétől született fiának, Néró-nak biztosítsa a trónt. Így lett császár Néró (54–68).
Uralma első éveiben, míg értelmes tanácsadókra hallgatott, javultak a birodalom közállapotai. A császári udvarban azonban csakhamar a féktelen pazarlás, a szemérmetlen erkölcstelenség és a gátlástalan vérengzés lett úrrá. Néró legnagyobb örömét abban lelte, ha mint színész, énekes, lantjátékos és kocsiversenyek résztvevője nyilvánosan szerepelt.

Kíméletlenül eltett útjából mindenkit, akit kényelmetlennek, kellemetlennek, vagy gyanúsnak ítélt. A gyáva szenátus a császár gaztetteire ráütötte a törvényesség bélyegét. Néró meggyilkoltatta elődjének fiát, saját anyját, majd első feleségét, második feleségét, aki viselős volt úgy megrúgta, hogy az asszony sérüléseibe belepusztult.
Nevelőjét, Senecát, a nagy stoikus filozófust, öngyilkosságra kényszerítette. Nem csoda, hogy amikor 64-ben a tűzvész Róma 14 kerülete közül hármat teljesen, hetet pedig nagy részben elpusztított, a nép Nérót tartotta a gaztett szerzőjének. Néró viszont a keresztyénekre hárította a vádat s válogatott kegyetlenséggel irtatta őket.

A hagyomány szerint Pál és Péter is annak az üldözésnek estek áldozatul. E sötét években intették az apostolok a keresztyéneket állampolgári kötelességeik becsületes teljesítésére. Néró idejében tört ki a zsidók lázadása. Végre azonban összeomlott a szégyenletes önkény e gyászos rendszere.
A provinciák lakossága megelégelte a fővárosi körök garázdálkodását. A szenátus a haza ellenségének nyilvánította Nérót, aki álruhában menekült Rómából és egyik rabszolgából felszabadított kegyencének vidéki birtokán öngyilkos lett.

A provinciák életében kevesebb kárt tett Néró rémuralma s elég sok jóravaló állami tisztviselő hivatalában is meg tudott maradni. Az első császári dinasztia bukása után zavaros esztendők következtek a birodalomra. A katonák emelték trónra és taszították le a következő császárokat. Közülük az elsőt, a takarékos és szigorú Galba-t pár hónapos uralom után Rómában agyonütötték.

A római testőrség Otho-t kiáltotta ki császárnak. A Rajna vidékén állomásozó légiók viszont a gyenge képességű vezérüket, Vitelliust tették ellencsászárrá. A két párt első megütközése Otho vereségével végződött, aki inkább az öngyilkosságot választotta, mint a hadviselés folytatását.
A dőzsölő és részeges Vitellius ellen a birodalom keleti felének helytartói és légiói az egyszerű, takarékos és szigorú Vespasianust kiáltották ki császárrá. A Flaviusok családjából került eme első császár tudott javítani a birodalom közállapotain. Róla és fiáról, Titusról még majd lesz szó. Vespasianust (69–79) fiai követték a császári trónon. Először Titus (79–81), majd a sok dologban Néróra emlékeztető Domitianus (81–96).

A következő évtizedek császárai, Nerva (96–98), Traianus (98–117) és Hadrianus (117–138) már nem tartoznak az újszövetségi kor történetéhez.