logo

XVII Aprilis AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

A zsidó nép a római uralom alatt.

Kr. e. 63-ban Pompeius hadai véget vetettek a makkabeusi királyság önállóságának. Pompeius ugyan elismerte II. Hyrcanust fejedelemnek (címe ethnarcha és nem király) és főpapnak, de az ország területét csökkentették, északi részét pedig Szíriához csatolták.
II. Hyrcanus Róma „szövetségese” lett, – ez a kapcsolat azonban valójában minden tényleges hatalmának véget vetett. A kormányzó hatalom az idumeus (edomita) Antipater kezébe ment át, aki idejekorán Pompeius zászlói alatt kereste boldogulásának útját. A hatalomért folytatott további viszálykodásokban is olyan szemfülesnek bizonyult, hogy a diadalmas Caesar formálisan is kormányzóként állította őt Hyrcanus mellé.

A zsidó nép azonban nem akart tudni az idumeusnak és fiainak uralmáról. A Caesar halála utáni zavaros időkben az egykor Pompeius ellen harcolt Aristobulos fia, tehát makkabeus Antigonus került a nép élére s vette birtokba a párthusok segítségével Jeruzsálemet is. A pár évvel előbb legyilkolt Antipaternek jóképességű és tetterős fia, Herodes Rómába ment, ahol nagy diplomáciai ügyességgel sikerült pártfogókat találnia s megnyernie a hatalom akkori birtokosait Antoniust és Octavianust.
A római szenátus ezek kezdeményezésére Herodest Kr. e. 40-ben Júdea királyává nevezte ki. Otthon azonban ellenállásba ütközött s csak háromévi hadviselés után Kr. e. 37-ben tudta bevenni Jeruzsálemet. Antigonust lefejeztette. Edomita ült Dávid trónjára.

a) Nagy Herodes Kr. e. 37–Kr. u. 4.

Ő az a Herodes, akiről a Mt leírja, hogy miként tört az újszülött Jézus ellen. A véreskezű tirannust már Flavius Josephus felékesítette a „Nagy” melléknévvel. Amilyen okos és ravasz volt Herodes a királyság megszerzésében, éppen olyan fordulékony és gátlástalan opportunistának bizonyult a hatalom megtartásában.
Herodes országa Antonius hatalmi területéhez tartozott. Nagy megpróbáltatás volt Herodesnek, amikor Octavianus diadalmaskodott pártfogója, Antonius felett. Sikerült azonban úgy megnyernie Octavianust is, hogy az nemcsak meghagyta őt királyságában, de még növelte is országa területét s haláláig pártfogója maradt Herodesnek.

Herodes helyzetét azzal is megpróbálta még kedvezőbbé tenni, hogy a makkabeus Hyrcanusnak unokáját, Mariamnet feleségül vette. Így ellensúlyozta azt, hogy a nép a zsidó makkabeusok iránt sokkal több tiszteletet és rokonszenvet érzett, mint iránta az, edomita iránt. Mariamne fitestvérét Herodes főpappá tette. Ezzel a makkabeus dinasztiát mintegy összeforrasztotta saját családjával.
Később azonban mind Mariamnet, mind fivérét, a főpapot könyörtelenül meggyilkoltatta. Feleségével együtt anyósát is eltette láb alól. Sőt maga az öreg és tehetetlen II. Hyrcanus is gyilkos merénylet áldozata lett. Mikor pedig Mariamne fiai, Aristobulos és Alexander felnőttek, a makkabeusok ellenségeinek sikerült Herodesben a féltékenység és gyanakvás szellemét felébreszteni, s ennek áldozatává lett a két fivér. Herodes fia, Antipater uszított leghevesebben Aristobulos és Alexander ellen. Végül azonban őt is utolérte sorsa. Apja már halálos ágyán feküdt, de öt nappal kimúlta előtt kivégeztette Antipatert.

A rómaiak által Herodesnek ajándékozott területek vegyesen lakottak voltak (zsidók, görögök és pogányok). Herodes a zsidók előtt mindig hithű zsidónak igyekezett mutatni magát. Jeruzsálemből minden nemzsidó vallásosságot távoltartott. A templomi szolgálat és a nagytanács tevékenysége zavartalan volt.
Herodes Kr. e. 20-tól kezdve 91/2 évi munkával és sok költséggel szinte újjáépítette a templomot. Herodes még a diasporabeli zsidók javára is igyekezett kedvezményeket szerezni a zsidóknak. A király udvarában azonban hellénista szellem és életmód uralkodott s Herodes nem titkolta a görögség iránti nagyrabecsülését. Pazar építőkedve pompás palotákkal szépítette Jeruzsálemet.

A templomtól északra az Antonia várat építtette, a mai jaffai kapu közelében pedig az új királyi palotát, hatalmas tornyokkal. De építtetett színházat és amfitheatrumot is. De még serényebben épített pogány és görög városokat, amelyeknek lakosai részéről inkább feltételezte, hogy a maradandó műalkotásokat fejlettebb ízléssel tudják értékelni. Pogány templomokat is építtetett. Caesarea-nak ő készíttetett jó kikötőt. Samáriát Sebaste néven szinte egészen görög várossá alakította.
Kíméletlen kézzel letört minden ellenséges megmozdulást, sőt igyekezett megelőzni annak még lehetőségét is. Így az országban békés viszonyokat teremtett, de a népre óriási súllyal nehezedett a soha nem tapasztalt magasságúra emelt adóteher. Mind a zsidók, mind a görögök keservesen és kedvetlenül hordozták el Herodes uralmát.

A zsidókkal még a pompás új templom sem tudta feledtetni, hogy parancsolójuk idegen s csak mint bitorló ül Dávid trónján. A családon belül elkövetett véres gaztettek utálkozást és borzongást plántáltak a szívekbe. Amikor végre Herodes Kr. u. 4-ben Jerikóban meghalt, általános megkönnyebbülés vett erőt a népen. Herodes halálának időpontja chronológiailag pontosan megállapítható. Jézus Herodes halála előtt született. A mi időszámításunk eszerint legalább 4, de esetleg 6 vagy 7 évvel késve kezdődik.

b) Herodes fiai, ill. utódai.

Nagy Herodes végrendeletében országát három fia Archelaus, Antipas és Fülöp között osztotta szét. Archelausé lett Jeruzsálem, Júdea, Samária, Antipasé Galilea s a Jordánon túli rész zsidók által lakott vidéke (Perea), Fülöpé pedig az északkeleti rész a Galileai tengertől a Hauran hegységig. A nép szívesen szabadult volna a herodesi uralom alól, Augustus azonban megerősítette Nagy Herodes végrendeletét. De királyi címet egyik herodesfi sem kapott. Archelaus ethnarcha (népfejedelem) lett, Antipas és Fülöp pedig tetracha (negyedes fejedelem).
Archelaus tirannisztikus és kegyetlen uralkodói viselkedésével igazolta a nép idegenkedését és ellenszenvét. Uralma 9. évében júdeai küldöttség ment Rómába, amelynek kérését Augustus Kr. u. 6-ban teljesítette. Archelaust a fejedelemségtől megfosztotta és Vienne-be (Gallia) száműzte. Egykori területén a hatalmat közvetlenül a római helytartó (procurator) vette át.

Herodes Antipast, Galilea és Perea negyedes fejedelmét az evangéliumokból jól ismerjük (Kr. e. 4–Kr. u. 39). Neve rendszerint csak Herodes. Maga is így nevezte magát fejedelemsége kezdetétől. Valódi nevét Flavius Josephustól tudjuk.
Jézus Antipas tartományának (Galilea) alattvalója volt. Antipas sok jellemvonása hasonlított apjáéra, annak okos tettrekészsége azonban hiányzott belőle. Jézus Antipast rókának nevezi. Antipas a Galileai tenger partján fényes tartományi fővárost építtetett, amelyet Tiberius császár tiszteletére Tiberias-nak nevezett el.

Nagy csapás volt Antipasra kapcsolata Herodiással, aki később Antipast – úgy látszik – teljesen hatalmába kerítette. Nagy Herodesnek ez a nagyravágyó unokája először Nagy Herodesnek egyébként ismeretlen s történelmi jelentőség nélküli fiához ment feleségül. Ezt is Herodes Philippusnak hívták.
(A névazonosság következménye a másik Fülöppel, a negyedes fejedelemmel való összecserélés Herodiás nem a negyedes fejedelem felesége volt.)

Antipas beleszeretett a nagyravágyó asszonyba. Első feleségétől elvált és házasságot kötött Herodiással. Keresztelő János félreérthetetlenül megdorgálta Antipast. János ezért börtönbe került és Herodiásnak sikerült a Keresztelő lefejeztetését keresztülvinnie Antipas szerencsétlen pillanatban tett könnyelmű kijelentése alapján.Jézus tevékenysége hatására Antipas azt hitte, hogy Keresztelő János támadt fel.

Jellemző Antipasra az a felületes s inkább csak kíváncsiságból és Poncius Pilátus udvariasságából létrejött futó találkozása Jézussal, amely a Megváltó keresztrefeszítése előtti órákban játszódott le. Antipas bukásának is Herodiás lett az oka. Amikor Herodiás fívére, I. Herodes Agrippa a rómaiaktól királyi címet kapott, Herodiás Antipast felbiztatta, hogy ő is menjen Rómába, hasonló címet szerezni.
Agrippa azonban gondoskodott róla, hogy Caligula császár a lehető legkedvezőtlenebbül fogadja Antipast. Antipas utazásának vége nem királyi cím lett, hanem megfosztatás negyedes fejedelmi méltóságától, száműzetés Lugdunumba (Gallia, ma Lyon, Franciaországban), ahová Herodiás mint önkéntes száműzött vele ment (Kr. u. 39).

Fülöp, akinek Nagy Herodes területeinek felosztásakor Palesztina északkeleti része jutott, Kr. e. 4–Kr. u. 33-ig uralkodott kicsiny tartományán, mégpedig gondos és békeszerető fejedelem módjára.
Fővárosa a Jordán forrásvidékén feküdt, a régebbi Paneas-ból kiépített Caesarea Filippi. A művészet és pompakedvelő fejedelem szép központot teremtett tartományának. Jézus néha átment Antipas tartományából Fülöp fejedelemségébe. Fülöp, mint már említettük, nem volt Herodiás férje.

Házassága, amelyet Herodiás lányával, Salomeval kötött, gyermektelen volt. Utód híján tartományát rövid időre Syria provincia-hoz csatolták. I. Herodes Agrippa a harmadik Herodes nevű, akivel az Újszövetségben találkozunk. Ő unokája Nagy Herodesnek és fivére Herodiásnak. Ifjúságát Rómában töltötte, ismerős volt a császári hercegekkel, de nem volt módja arra, hogy költekezésben azokkal lépést tartson. Ezért sok adósságot csinált, s egyre rosszabb-hírű személyiség lett.
Közben azonban egy évig vásárfelügyelő is volt Tiberiásban. Sorsa azonban váratlanul fellendült. Tiberius császár halála közel volt, Agrippa pedig barátságba került Tiberius várható utódával Caligulával. Meggondolatlan nyilatkozata Agrippát börtönbe juttatta, de amikor Tiberius meghalt, Agrippa jelentkezett, mint aki Caligulához való hűségéért fogságot is szenvedett.

Caligula Agrippát késedelem nélkül Philippus egykori területének királyává tette (Kr. u. 37). Agrippa római intrikáinak sikerült nagybátyját, Antipast kegyvesztetté tenni s Gallia és Perea területe is az övé lett.
Amikor Galigulát meggyilkolták Agrippa éppen Rómában időzött. Sikerült befurakodnia az új császár, Claudius kegyébe is s az királlyá tette őt Júdea és Samária felett is, amely terület Kr. u. 6 óta (ekkor csapták el Archelaust mint ethnarchát) megelőzőleg közvetlen római helytartó kormányozta. Így Agrippa 41–44-ig Nagy Herodes egykori egész országának királya volt.

Az egykori kalandorból példás uralkodó lett. Ő volt az egyetlen a Herodesek között, aki még a farizeusi kegyesség látszatát is felvette magára. Nem volt ugyan kegyetlen, de hogy a zsidók rokonszenvét megnyerje, kivégeztette Jakabot, Péter is csak csoda folytán kerülte el ugyanezt a sorsot.
Rövid uralom után istenítéletnek tűnő halállal halt meg Caesareában, mert istenségként akarta tiszteltetni magát. Az ApCsel 12:19–23 elbeszélése lényegében megegyezik Flavius Josephus feljegyzésével. Agrippának egy fia és három lánya volt. Legfiatalabbik lánya, Drusilla, Félix helytartóhoz ment férjhez. A rómaiak Agrippa fiát egyelőre nyilván túlságosan fiatalnak tartották a királyi tisztségre.

II. Herodes Agrippa akkor sem érte el apja személyének jelentőségét, amikor egy idő múltán király lett. Atyja országának egy részén, Észak-Palesztinában II. Herodes Agrippának egy nagybátyja uralkodott, aki a Libanon és Antilibanon közötti síkságon negyedes fejedelemként uralkodott. Fővárosa Chalkis volt és tartományához tartozott a Libanon és Hermon vidékének déli része is.
Ezt a szegényes országot adta Claudius császár 50-ben a fiatal II. Herodes Agrippának ethnarchai címmel. Később királyi címmel – 53-ban – II. Herodes Agrippa Herodes Philippus egykori negyedes fejedelemségét kapta meg, nagyobb Libanon vidéki területekkel, a Galileai tenger zsidólakosságú nyugati partjával. Megkapta II. Herodes Agrippa a jeruzsálemi templom és papság feletti felügyeletet, és a főpap kinevezése jogát. Ezért kérte ki a helytartó, Festus, Félix utóda II. Herodes Agrippa véleményét Pál apostol ügyében, akit a jeruzsálemi nagytanács ültetett a vádlottak padjára.

Pál el is mondhatta védekezését Agrippa és Agrippa nőtestvére, Berenice előtt. Agrippának nem volt nagy tekintélye a nép előtt. Ezért a zsidó háború kitörésének megakadályozására tett erőfeszítései is eredménytelenek maradtak. Agrippa tőle telhetően a római sereget támogatta, de ezzel sem tudta népének sorsát enyhíteni. Kapcsolatba jutott azonban Vespasianus, Titus és Domitianus császárokkal és többször megfordult Rómában. Kb. 90-ben halt meg. Ekkor az ő országa is közvetlen római uralom alá került.