logo

VIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Apollonia

Apollonia az ókori Illyria jelentős városa volt, az Adriai-tengerbe torkolló Aous jobb partján. Ma romváros Közép-Albániában, a Fier melletti Pojan falu határában.


Története

A 14. századi Szűz Mária-kolostor Apollonia elődjét az illír törzsek területeinek (Illyria) déli részén Eridamnon (Εριδαμνον) néven kerkürai és korinthoszi görög telepesek alapították Kr. e. 588-ban. Az e helyt már korábban is megtelepedett illírek alkották a város népességének nagy részét, akiket a telepesek rabszolgasorba taszították, s vaskézzel kormányozták a város életét. Arisztotelész Politikájában az oligarchikus társadalmi berendezkedés egyik fontos példájaként említette a várost.

A görögök legfőbb jövedelmi forrása az akár száz hajót is befogadó kikötő üzemeltetése, a rabszolga-kereskedelem és a környező földek műveltetése volt. Kiterjedt kereskedelmi tevékenységükről tanúskodnak a Duna-medencei ásatásokról előkerült, Eridamnonban vert érmék. A 4. században a város 81 hektáron terült el és 4 kilométeres fal vette körbe.

Rövid ideig az illír Glaukiasz (Kr. e. 317–312), majd az epiruszi király, Pürrhosz (Kr. e. 272-ig) birodalmához tartozott a város. Végül Kr. e. 229-ben behódolt a Római Birodalomnak, s a makedónok elleni háborúban a rómaiak támaszpontjául szolgált az immár Apolló tiszteletére Apolloniának elnevezett település.

romaikor_kep



Kr. e. 168-ban az illír király, Gentius hódította meg rövid időre, Kr. e. 148-ban azonban a római uralom végleg megszilárdult Apolloniában, s Kr. e. 146-tól Macedonia provincia része lett. A Pompeius és Julius Caesar közötti polgárháborúban a város ez utóbbit támogatta, ezért Kr. e. 48-ban Marcus Junius Brutus elfoglalta Apolloniát. Tarszuszi Athénodórosz irányításával itt nevelkedett a későbbi Augustus császár is, és innen hajózott ki Kr. e. 44-ben Rómába, miután hírét vette Julius Caesar halálának.

Az északi Dyrrachiumot a déli Buthrotummal összekötő út egyik fontos állomásaként Apollonia sokat fejlődött, Cicero – aki maga is járt itt – jelentős városként emlékezett meg róla filippikáiban.

A Kr. u. 3. században egy földrengés következtében az Aous kilépett a medréből, magával sodorta a kikötői építményeket és elárasztotta a környező területeket. Ezután a város elveszítette korábbi kereskedelmi jelentőségét. A keresztények korán megjelentek Apolloniában, az epheszoszi (431) és a kalcedoni zsinaton (451) is részt vettek apolloniai püspökök.

A 6. században I. Justinianus császár megerősítette a várost. Ennek ellenére a város körüli, mind kiterjedtebb mocsárvidék és a közeli, dinamikusan fejlődő Aulon vonzereje oda vezetett, hogy az ókor végére a város elnéptelenedett. Csupán egy kisebb keresztény közösség maradt a falak között, akik a 14. században felépítették a ma is teljes szépségében megtekinthető Szűz Mária-kolostort.