logo

VIII Sextilis MMXXII AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Illyricum természeti viszonyok

Illyria vagy Illyricum hasonlóképpen egy nép lakóhelyét jelentette, s az utóbbi ugyancsak egy római provincia nevévé vált. Az illyrök az indoeurópai népek családjába tartoztak. A Balkánon autochthónok, azaz őslakosok voltak, és a makedónoktól nyugatra, északnyugatra éltek.
A korábbi kutatás a Dunántúl keltákat megelőző lakosságát (középső vaskor, késő Halstatt-kultúra) is egyértelműen illyrnek tekintette, így annak túlélő maradékait is, a Száva és Dráva völgyében, Sisciától keletre élő pannon törzseket és a Komárom-Esztergom, Pilis- és Vértes-hegység, valamint a Balaton által határolt területen élő azalusokat. Az utóbbi évek nyelvészeti kutatásai azonban az illyrök nyelvi egységét tagadják. Az Adria északi partján élő véneteket és liburnusokat az illyröktől különböző, de velük rokon népnek tartják.
Hasonló kétségek merültek fel a dalmaták és a pannonok illyrségével kapcsolatban is, a források ugyanis tulajdonképpen csak az ő déli szomszédaikat nevezik illyröknek. A kérdés, hogy illyrök voltak-e, vagy az illyrökkel közeli rokonságban álló nép, egyelőre még nem dönthető el. Az utóbbi munkák ezért óvatosan csak pannonoknak emlegetik őket.

Róma számára a Kr. e. 3. század utolsó harmadában a balkáni ügyek már egyáltalán nem voltak közömbösek. Az első határozott beavatkozása ezen a területen a Teuta királynő kalózkodó illyr alattvalói ellen folytatott háború volt Kr. e. 229-228-ban, melyet az aitóliai és achai szövetséggel együtt vívott. Ennek során kötött szövetséget az Adria déli partvidékén fekvő polisokkal: Kerkyrával (ma: Korfu), Apollóniával (ma: Fier közelében, Albánia), Pharosszal (Stari Grad, Horvátország, Hvarszg.) és Epidamnosszal.
A második illyr háborúját már korábbi szövetségese, a pharosi Demetrios ellen vívta 219-ben. Csak jóval később, 168-167-ben kezdett ebben a térségben területeket foglalni, azzal összefüggésben, hogy Macedóniával szemben is megváltozott a politikája. A Kr. e. 2. század második felében több háborúról is van tudomásunk. 156-ban például az egyik consul, P. Cornelius Scipio Nasica vezetett hadjáratot a delmaták (a források hol így, hol dalmatáknak nevezik őket) ellen. Az Epeirostól északra szerzett területeket kezdetben Macedónia provinciához csatolták.

Az Adria mentén élő népek azonban nemcsak Macedónia és Epeiros térségében okoztak gondot, hanem Gallia Cisalpinában is. Az ott folyó harcok keretében C. Sempronius Tuditanus consul a iapodok ellen, 119-117 folyamán pedig L. Caecilius Metellus Delmaticus a segestaiak és delmaták ellen harcolt.
Nem tudjuk, mikor került római uralom alá az Adria teljes partvidéke, s azt sem, hogy mikor szervezték Illyricumot provinciává. Első, név szerint is ismert helytartója Iulius Caesar volt, aki Gallia Cisalpina-i helytartóságával együtt kapta meg Illyricumot. Ez azt jelenti, hogy akkor már az Adria partvidéke összefüggően római uralom alatt állott, vagyis szárazföldi összeköttetés volt Itália és a Balkán között.

A provinciává szervezés legvalószínűbb időpontjának L. Caecilius Metellus Delmaticus 119. évi consulatusát követő illyricumi proconsuli felhatalmazásának ideje, a 118-117. év tűnik.