Colonia Ulpia Traiana Dacica Augusta Sarmizegetusa Metropolis

Dacia első városa, amelyet Traianus alapított dedukcióval Kr. u. 106-108 között. A várost a Papiria tribusba sorolta. A tartomány eszmei fővárosa volt, a procuratorok és a tartománygyűlés székhelye. Elén Ilvirek álltak. Fennállásának jó másfél évszázadából a következő papi tisztségek és viselőik ismertek a városból:


Augures

Három augurt ismerünk Sarmizegetusából a város történetének több, mint másfél évszázadából. Gyakorlatilag mindhárman a Severus-korban voltak augurok. Nem állapítható meg, hogy egyenként vagy egyszerre, a bemutatott lex Ursonensis [ld. ADDENDUM 1.] 6667. paragrafusait párhuzamnak véve elméletileg egyszerre hárman is lehettek augurok egy coloniában.

D 10 P(ublius) Ael(ius) P(ubli) f(ilius) Fabfianus]

A Kr. u. II. század utolsó harmadában, a Kr. u. III. század elején dec(urio), [PII]v[iral(is)?], pont(ifex), augur col(oniae)(l).

Közben decurio, augur col(oniae)(2), illetve Kr. u. 197 után dec(urio) mun(icipi).
D 55 C(aius) Iul(ius) Diocletianus. A Kr. u. II. század végétől eq(uo) p(ublico), dec(urio), augur col(oniae)C), dec(urio), patronus causarum col(oniae)(2).

D 20 P(ublius) Ael(ius) P(ubli) fil(ius)

P(apiria tribu) Strenuus Kr. u. 180 után equo p(ublico), augur col(oniae)(2), dec(urio) col(oniae)(3), patron(us) collegior(um) fabr(um) centonar(iorum) et nautar(um), conduc(tor) pascui salinar(um) et commercior(um), Ilviralis, augur col(oniae)C), Kr. u. 212 után sacerd(os) Arae Aug(usti).

Gyakorlatilag a rendelkezésre álló forrásanyag nem ad lehetőséget ennek eldöntésére, mégis a sarmizegetusai ismert augurok feliratainak egymás melletti időrendje arra utal, hogy legalább két augur volt egyszerre hivatalban a városban, az azonos elbírálás alá eső pontifexekhez hasonlóan.


Flamines

Tizenhárom fiament ismerünk személyében Sarmizegetusáról a Kr. u. II. század első harmadától a Kr. u. III. század első felével bezárólag. Gyakorlatilag egyféle papságból a legnagyobb számú csoportot képviselik. A tárgyalt korszakot tekintve mindegyikükre jut legalább tíz év hivatali idő. Szemben a szakképzettséget is igénylő papságokra auguratus, pontificatus vonatkozó forrásokkal, a flamenekre vonatkozó forrásokból jóval több van.
A flaminatus viselete az egyéni fizikai és társadalmi valamint vagyoni állapoton kívül úgy látszik nem ütközött egyéb feltételbe, így jóval többen betölthették a hivatalt. A városi törvény lehetőséget adhatott egynél több fiamén létére a coloniában. Ketten, de akár hárman is lehettek. Mivel a flaminatus a császárkultuszhoz kötődött így a reprezentációja is nagyobb volt.
A flamenek a többi papnál tevékenyebbnek mutatkoznak a maguk érdemeit is hirdető kőfeliratok állíttatásában. A feliratok keltezése csak tágabb időhatárok között lehetséges, így sok átfedés van az egyes személyek pályafutását tekintve ami az egyidejű hivatalviselés mutatja pontosan.

A sarmizegetusai amfiteátrumnak előkerült egy fiamén feliratú kőpadja,38 amely egyetlen flamenre vonatkozik, leghamarább Kr. u. 158-tól, a kőamfiteátrum építésétől fogva; Azonban, aki magistraturát is betöltött, annak magistratusi helye is volt az amfiteátrumban, vagy ha nem más, úgy az ordo decurionum vagy az ordo equester padsorában foglalt helyet. Kétségtelen csak az, hogy legalább egy ülőhelyet rendszeresítettek egy fiamén részére a sarmizegetusai amfiteátrumban, ami szükséges is volt lévén legalább három olyan ismert fiamén, aki nem viselt magistraturát az ismert feliratának állításáig esetleg decuriók lehettek -, tehát csak azon a kiemelt flameni pádon foglalhatott helyet (D 14, 50, 71], ha nem a decuriók padsorába ült.

Másrészről pl. a D 75 pályafutása úgy alakult, hogy korán flamenné vált két coloniában, amelyek közül az egyiktől, az apulumitól visszavonult, de a sarmizegetusait megtartotta. Ellenben már flamenként kezdte cl a lovagi katonai pályafutást. Ezáltal hosszabb ideig több évig nem tartózkodott a városban. A flameni kötelességeket például az éves rendszerességgel megült ünnepeken való áldozatbemutatást távollétében nem láthatta el. A tény közvetetten arra utal, hogy mellette még legalább egy fiamennek kellett lennie a városban, aki ellátta a flaminatus teendőit.

Megállapítható, hogy legalább két flamennel számolhatunk egy időben Sarmizegetusában a Kr. u. IMII. századok folyamán. A jelenség azt a megállapítást is lehetővé teszi, hogy a feliratok által felölelt szűk másfélszáz év alatt egy-egy sarmizegetusai fiamén részére átlag több mint húsz esztendős hivatali idő jutott az élethossziglani flaminatusból, ami nem is olyan kevés, ha, amint láthatjuk némelyikük pályafutása alapján, egészen fiatal korban flamenné válhattak.
A feliratok keltezhetősége nem ad lehetőséget annak pontos megállapíthatóságára, hogy ki mikor és kivel együtt volt fiamén adott periódusban. A flamenek az alább következő időbeli sorrendben látták el a hivatalukat Sarmizegetusában az egymáshoz közel eső illetve egymást fedő keltezési idejű források szövegeiben szereplő papok, lehetségesen egy időben is hivatalban állhattak, a papság élethossziglani jellegét is tekintve:

D 52 Q(uintus) lanuarius Q(uinti) f(ilius)

Collina (tribu) Rufus Tavius A Kr. u. II. század első harmadától fiamén, q(uin)c](uennalis) prim(us) pro imp(eratore).

D 38 Q(uintus) Aurelius Q(uinti) f(ilius)

Pap(iria tribu) Tertius

Kr. u. 142 előtt dec(urio) col(oniae), Kr. u. 142-től fiamén col(oniae).

D 14 T(itus) Ael(ius) Marius

Kr. u. 138-180 között fl(amen) col(oniae), conduc(tor) pas(cui) et salina(rum).

D 70 M(arcus) Proc(ilius) M(arci) fil(ius) Pap(iria tribu) Niceta

A Kr. u. II. század közepét követően Ilvir, fiamén col(oniae), sacerd(o.s) Laurentium Lavina t(ium).

D 50 L(ucius) Fl(avius) Valens A Kr. u. II. század közepe után fiamén, patr(onus) coll(egi) fabr(um).

D 74 Sex(tus) Val(erius) Sex(ti) fi[1 (ius) Pap(iria tribu)] Fronto
A Kr. u. II. század második felében d[ec(urio), aefd(ilis)], fiamén, pfraef(ectus)! collegi [fab(rum).

D87-I---1I---1 [---]

Valószínűleg a Kr. u. 140-es evektől dec(urio) col(oniae), praef(ectus) coh(ortis), trib(unus) leg(ionis), decurialis tribunicius [-- -?], aedilic(ius) col(oniae), Kr. u. 161-169 között, Kr. u. 163-ban vagy Kr. u. 168-ban? praef(ectus) t](uin)t](uennalis), majd fiamén col(oniae), ( ?).
D 93 [-1 [-1 [-1

A Kr. u. II. század harmadik harmadában, feltehetően a Severus kor előtt [dec(urio)? c]ol(oniae), [fla]men [col(oniae)], c](uin)t](uennalis) [col(oniae)] (-?), fpraef(ectus) c]o[l]l(egii) faru[m ].

D 71 C(aius) Spedius Hermias A Kr. u. II. század harmadik harmadától fiamén col(oniae).

D 75 T(itus) Varen(ius) T(iti) fí 1 (ius) Pap(iria tribu) Pudens

A Kr. u. II. század utolsó évtizedétől [dec(urio)] co]o(n(iae)()], fl(amen) coloniarumC 2), eq(uo) p(ublico), praef(ectus) coh(ortis), eq(uo) p(ublico) a mil(itis), flam(en) colo[n(iae)()] (az egyik flaminatustól visszavonult = flaminicius coloniae)), talán már a Kr. u. III. század elején q(uin)q(uennalis) col(oniae)O), lehetségesen már az előző cursus közben dec(urio) |mu|nic(ipi)C), patrofnus m]unic(ipi)(2), patrofnus] |colle]gior(um), patrofnus] [caujsarum.
D 76 T(itus) Varen(ius) T(iti) f(ilius) Pap(iria tribu) Sabinianus A Kr. u. III. század elejétől dec(urio) col(oniae)C), eq(ues) R(omanus), omnib(us) milit(is) perfunc(tus), v(ir) e(gregius), dec(urio) col(oniae)(2), flam(en) co](oniae)(), flam(en) Laurentinus.
D 82 -[---][-| Pap(iria tribu) [-]o ?

A Kr. u. III. század első felében |-], [e]ques [Rom(anus], [flamjen, [IIvi]ral(is) col(oniae).
D 88 -1 f-1 [-]

A Kr. u. II.-III. századok [de]c(urio), flam[en], [ ?.

Néhány kivételtől eltekintve, akik úgy látszik módosabb polgárok voltak, a flameni tisztséget Sarmizegetusában a város vezető rétegének tagjai töltötték be.


Pontifices

Négy pontifexet ismerünk Sarmizegetusából a város történetének több mint másfél évszázadából, vagyis kisebb hányadukat. Pontosan egyikük hivatali idejét sem lehet keltezni:

D 56 M(arcus) Iul(ius) Pap(iria tribu) Iustus

Valószínűleg a Kr. u. II. század folyamán dcc(urio), pontif(ex) col(oniae).

D 45 (Marcus) Cominius Celerinus A Kr. u. II. század harmadik negyedében pontif(ex) col(oniae), eq(ues) R(omanus), trib(unus) leg(ionis).

D 25 L(ucius) Ant(onius) Rufus A Kr. u. II. század végén dec(urio) col(oniae), e|q(uo) p(ublico)], p[o]ntif(ex) col(oniae), [Pfisci a]dvoc[?atus], f ?].

D 46 M(arcus) Cominius M(arci) f(ilius) Pap(iria tribu) Quintus

A Kr. u. II. század utolsó évtizedében eq(uo) p(ublico), pontif(ex), q(uin)q(uennalis), Kr. u. 212-217 között praef(ectus) q(uin)q(uennalis) pro imp(eratore) a két quinquennalisi hivatalra utalóan: bis q(uin)q(uennalis) col(oniae), patr(onus) coll(egi) fab(rum), eq(ues) R(omanus), kb. Kr. u. 222 előtt, de legkésőbb Severus Alexander (Kr. u. 222-235) uralkodásának elején sacerdos Arae Aug(usti).

A D 25 és 46 feliratai keltezésének azonos időszaka arra utal, hogy egy ideig legalább de egyszerre töltötték be a város pontifexi hivatalait. Erre vonatkozóan a lex Ursonensis analógiának vehető paragrafusai is lehetőséget mutatnak. Általuk megállapítható, hogy Sarmizegetusában az augurokhoz hasonlóan egyszerre többen is betölthettek egy-egy pontifexi helyet.
A feliratok kis száma szemben például a flamenek számával arra utal, hogy túl sokan nem lehettek, így olyan időszakokkal is lehet számolni, amikor nem töltöttek be minden rendelkezésre álló pontifexi helyet, nyilván alkalmasság hiányában. Mással nem magyarázható, a pontifexeknek járó kiváltságok figyelembevételével. Együtt a flamenekkel, azonban az egyik legnépesebb ismert pontifexi collegium a tartományból.


Sacerdotes

Sacerdotes I. 0. M. Dolicheni

Iuppiter Dolichenusnak egyszerre hat papja tűnt fel a városban és Severus Alexander korában, Kr. u. 222 és 235 között szentélyt építtettek a pomeriumon belül, a város délnyugati sarkában."

Hat sacerdos együttes fellépése valamivel nagyobb számot jelent, mint amilyen általában Iuppiter Dolichenus papjaitól tapasztalható. Többnyire 2-4 fő között szerepelnek egyszerre egy-egy feliraton. A nagy és együttes sacerdosi létszám nem csak azt mutatja, hogy különleges alkalomból gyűlhettek össze a tartomány fővárosában szentélyt építeni, hanem esetlegesen az egész tartomány dolicheniánus papságát képviselhették a fontos fővárosi építkezésnél.
Egy pannonia inferiori, táci lelőhelyű oltárt a tartomány összes papja állíttatott Iuppiter Optimus Maximus Dolichenusnak, a jelenség Daciában is feltűnhet. Figyelemreméltó az is, hogy csak ók képviselik források szintjén egy különleges alkalommal a sacerdosi hivatalt Sarmizegetusában a D 9-el együtt.


Sacerdos Palmyrenorum

Sarmizegetusától nem túl messze állomásozott a numerus Palmyrenorum Orientalium, a mai Voislova helyiség területén.43 Valószínűleg a csapattest illetve a katonák hozzátartozói részére rendszeresítettek egy sacerdosi hivatalt akárcsak Porolissumban [D 13], amelynek egy képviselőjét ismerjük:

I) 9 P(ublius) [Ael(ius) Artjemidorus

A Kr. u. III. században advefnjtor templi, sacer(dos) creatus a Pal[myre]nis, de[c(urio) col(oniae)?].

A szentély az ismert pap odaérkezte előtt már állt. Valószínűleg az előző pap eltávozta, halála után vált a közösség és a templom papjává. A római feliratos gyakorlatban egyedülállóan, jövevényként határozta meg magát a közösségben és a templomban. Az adventor kifejezés tisztségnévként nem értelmezhető.

Papsága nem függött össze az etnikumával, hiszen Macedóniából érkezett és nem Palmyrából, azaz elsősorban alkalmassága dönthetett a megbízatásáról.



Szabó Ádám