Municipium Septimium Porolissensium

Porolissum municipiumát civil előzményekre is építve Septimius Severus alapította a Kr. u.
III. században, Kr. u. 211-től dokumentáltan. A város Dacia egyik, illetve Dacia Porolissensis legösszetettebb hadászati határvédelmi központja közelében létesült, a tartomány északi határvonala mellett.

A következő papi tisztségek és viselőik ismertek a településről:


Augures

Porolissum municipiumának három augurját ismerjük, akik hivatalukat a város Kr. u. 211es alapításától számolva folyamatosan töltötték be a század első felében. Az a tény, hogy a három augurból kettő még pontifex is volt, a papságra alkalmas személyek számának korlátozottságát mutatja a településen. A kettős papságok alapján Porolissum esetében joggal feltételezhető, hogy a papi hivatalokból egyszerre csak egy volt, ráadásul két collegiumnak két esetben ugyanaz a személy látta el a képviseletét. Auguri hivatalukat egymás után láthatták el a következő sorrendben:

D 23 Ael(ius) Vitalianus

A Kr. u. 210-es évektől augur, [pojntif(ex), q(uin)q(uennalis).

D 43 M(arcus) Cofccelius Alexander

A Kr. u. III. század első harmadában vet(eranus) ex Y(centurione), augur m(unicipi).

D 44 Cocceius Umbriajnjus

A Kr. u. III. század első felében decurio, augur, pontifex civitatis (municipi).
A név ritkasága folytán rokonságot lehet feltételezni a D 43 és 44 között, akik egymás után töltötték be a település auguri hivatalát.
Nem állapítható meg, hogy az elméletileg Kr. u. 271-ig tartó városi léten belül, gyakorlatilag időben meddig tartott a szervezett és normálisnak tartható városi lét Porolissumban. Valószínűnek látszik azonban, hogy az egykor ott hivatalban volt augurok nagyobb részét ismerjük.


Fiamen

Porolissumból a flameni hivatal egy képviselőjét ismerjük, aki a Kr. u. III. század első felében, leghamarább Kr. u. 211-től tölthette be a tisztségét, azonban valószínűleg nem ő volt az első flamene a városnak:

D 13 P(ublius) Ael(ius) Malachu(s)
- q(uin)c](uennalis), fiamén mun(icipi), sacerdos dei n(umeri) P(almyrenorum).

Mivel egyedüli ismert flamene a municipiumnak a flaminatus helyi szervezeti rendjére vonatkozóan a forrás nem ad részletesebb felvilágosítást. Valószínű, hogy egyedül volt hivatalban az adott korszakban, ahogy az augurok és a pontifexek esetében is ki lehet mutatni.

A feliratán a tisztségfelsorolás időrendet követ, így quinquennalisként vagy utána válhatott flamenné, elődje halálát követően. Időben ezáltal ő legfeljebb a város, második flamene lehetett. Azon ritka daciai flamenek közé tartozik, aki egy sacerdotiumot is viselt a flaminatus mellett.
Sacerdotiuma azonban nem a városhoz, hanem egy Porolissumban állomásozó etnikai alapon szervezett numerushoz volt rendelve. Cognomenje alapján ő is palmyrai volt, akár a numerus katonái, így hazai valószínűleg névkimondás és leírás tilalma alá eső nevű istenének kultuszát ápolta szakszerűen a numerusnál.


Pontifices

Három pontifexet ismerünk Porolissumból, akik az alább feltüntetett sorrendben tölthettek be egymást követően a papi hivatalt:

D 23 Ael(ius) Vitalianus

A Kr. u. 210-es évektől augur, [po]ntif(ex), q(uin)q(uennalis).

D 84 - -1 |- - -] f- - -]

A Kr. u. III. század második negyedében pont(ifex) m(unicipi).

D 44 Cocceius Umbria[n]us

A Kr. u. III. század első felében decurio, augur, pontifex civitatis (= municipi).

Ahogy a porolissumi augurok esetében már szó esett róla, a három pontifexból kettő a városi auguri hivatalt is betöltötte együtt a pontificatusszal. A jelenség hátterében egyrészt az állhat, hogy egy személyben rögzítették az illető papi hivatal adott időben való betöltőinek létszámát, másrészt a kisváros katonatársadalmának összetétele sem bővelkedhetett a papságra alkalmas személyekben.

A rendelkezésre álló adatok arra utalnak, hogy a municipiumban az auguri, pontifexi és flameni hivatalok egyszemélyesek voltak. Az egymással összeférő pontifexi és auguri hivatalokat két alkalommal ugyanaz a személy töltötte be, aminek a városon belül társadalmi okai lehettek. A D 43 és a D 84 valószínűleg egy időben voltak papok, a másik két példa [D 23, 44] alapján nem lenne meglepő ha kiderülne, hogy ugyanarra a személyre vonatkozik a két forrás szövege.


Sacerdotes

Sacerdotes lovis Optimi Maximi Dolicheni

Öt sacerdost ismerünk Porolissum városából, akik közül hárman egy időben tevékenykedtek. Hárman feltüntették, hogy Iuppiter Dolichenus sacerdosai voltak [D 26, 30, 311, egyikük egy helyi dolichenum felújíttatásában vett részt, ami a dedikációval együtt kétségtelenné teszi, hogy ő is Iuppiter Dolichenus sacerdosa volt.
Az ötödik ismert porolissumi sacerdos Dea Suriának állíttatta az oltárát, ami önmagában nem bizonyítja, hogy Iuppiter Dolichenus sacerdosa volt, de nem is zárja ki. Dea Suria neki is hazai istene lehetett. Dolicheniánus környezetben gyakran előfordul Dea Suria neve, ezért ő is Iuppiter Dolichenus sacerdosának tartható. Tisztségüket a következő időszakokban illetve időpontokban viselték:

D 32 Aur(elius) Gaianus

Kr. u. 212 után dec(urio) m(unicipi), sace(r)do[s],

D 37 AupOiA.iOi;) Ia(3eivoq ©eioquA.ou lupoq Kr. u. 222-235 között tepetx;, uvEpjtopoq triq Aaictaq.

Porolissumban Iuppiter Dolichenus sacerdosai a városi lét kezdetétől fogva jelen voltak a Kr. u. III. század közepéig. Az I. Dolichenum helye nem ismert, a II. Dolichenum viszont a városfalakon belül épült, ami a papok városi magistraturáival együtt mutatja, hogy hivatalos municipiumi sacerdosokként képviselték Porolissumban a dolichei eredetű, Iuppiter Optimus Maximusként interpretált istenség kultuszát.


Sacerdotes cohortis

Iuppiter Dolichenus három egyidőben tevékenykedő porolissumi papja és a város magistratusai ellátták az egyik helyben állomásozó cohors (valószínűleg a feliraton szereplő cohors III Campestris) papi feladatait is.


Nem derül ki, hogy melyik istenség sacerdosai voltak a cohors mellett, de nagy valószínűséggel csak Iuppiter Dolichenusról lehet szó. A Maximinus Thrax trónra lépése alkalmával történt Rajna és Duna vidéki általános dolichenum-pusztításokat maga a városi Dolichenum valószínűleg nem élte túl, és ezért építettek újat III. Gordianus (Kr. u. 238244) alatt [vö. P 26, 30, 31].
Sacerdosként egy etnikai alapon szervezett csapattest hazai istenüket tisztelő katonái között a vészterhes időkben is helyük lehetett. A cohorsbeli sacerdotiumuk kezdő időpontját ezáltal nyilván nem a feliraton feltüntetett hely szerint kell érteni. Azért került a szöveg végére, mert előtte a városi hivatalokat sorolták.


Sacerdos dei n(umeri)

A D 13 amellett, hogy a város flamene volt, az egyik Porolissumban állomásozó etnikai alapon szervezett csapattest sacerdotiumát is ellátta a Kr. u. III. század első felében, valószínűleg Kr. u. 211 et követően. Cognomenje szerint ő is palmyrai lehetett, mint a numerus Palmyrenorum Porolissensium katonái, ezáltal gyakorlatilag a hazai istenség tábori kultuszát látta el.
Az istenség kiléte nem állapítható meg, azonosítása nem lehetséges a Daciából ismert palmyrai istenségek egyikével sem. Neve valószínűleg titkos volt, illetve kimondási és leírási tilalom alá esett.
A flamenek ugyanazon a településen általában párhuzamosan nem viseltek más papságot. Malachu(s) papsága sem a városhoz értendő, hanem amint írta a feliraton is, a csapattesthez. Ezáltal a két papi tisztség jog szerint egymástól elkülönül, azonban a pap városi tisztségei a hadsereg és a civil település szoros kapcsolatáról árulkodnak. A numerus istenének szolgálatát ellátó pap léte az etnikai alapon szervezett numerusnak a hagyományos táborvallástól eltérő illetve azzal párhuzamosan élő saját vallási életéről. Sarmizegetusa mellett a D 9 hasonló szerepet tölthetett be a numerus Palmyrenorum Orientalium mellett.

Megállapítható, hogy a városi lét időtartamát és a források által felölelt korszakot tekintve Porolissumból viszonylag jól ismerjük a szervezett vallási élet képviselőit, illetve az ott állomásozó csapattestek intézményes vallásos élete is több adattal rendelkezik.



Szabó Ádám