Municipium Aelium Napocensium

A Szamos mellett Dacia Porolissensisben Hadrianus alapította Kr. u. 117-138 között a várost municipium Aelium Napocensium néven. Elén Ilvirek álltak. A város municipiumi periódusából, a Kr. u. 117-138 és Kr. u. 161-180 közötti rövid időből a következő papi tisztség és viselője ismert:


Flamen

Egy fiamén ismert Napoca municipiumából. Nem állapítható meg, hogy a rövid municipiumi korszakban pontosan mikor kezdte viselni a hivatalt:

D 18 [P(ublius) Ae]lius Probus

Kr. u. 117/138-161/180 között fiamén munifc(ipi)].

Nem zárható ki, hogy csak egyedül flaminált a municipiumban. Ez esetben a rövid municipiumi lét alatt az élethossziglani flameni hivatallal számolva ketten, legfeljebb hárman viselhették a tisztséget. Léte egyúttal a collegium pontificum működésére is utal.


Colonia Aurelia Napocensium

A hadrianusi alapítású municipiumot valószínűleg Marcus Aurelius emelte colonia rangra, colonia Aurelia Napocensium néven. Elén továbbra is duumvirek álltak. A colonia korszakából, a Kr. u. 161/180 és 271 közötti időszakból a következő papi tisztségeket és viselőiket ismerjük a városból:


Augures

Napoca colonia két augurját ismerjük. Közülük az egyik (D 16] felirata valószínűleg a Kr. u. 11. században került felállításra; másikuk lehetségesen már a Kr. u. II. század végén betöltötte auguri helyét a coloniában, illetve a Kr. u. III. század elejére is áthúzódhatott a hivatali ideje:

D 16 P(ublius) Ael(ius) Maximianus

Kr. u. 161/180 és Kr. u. 193/197 között augu[r] col(oniae).

D 10 P(ublius) Ael(ius) P(ubli) f(ilius) Fabjianus]

A Kr. u. II. század utolsó harmadában, a III. század elején dec(urio), [?II]v[iral(is)?], pont(ifex), augur col(oniae)O). Közben decurio, augur col(oniae)(2), illetve Kr. u. 197 után dec(urio) mun(icipi).

A két ismert augur feliratainak időrendje illetve pályafutásuk ideje részben fedheti egymást, azonban közvetlen adat illetve keltezési támpont nincs arra, hogy egyidejű auguratusuk megerősíthető legyen. Létüket, mint az auguri hivatal képviselőinek jelenlétét értékelhetjük alapvetően. Nem lehetett túl sok auguratusra alkalmas személy Napocában, miután a D 10 sarmizegetusai volt és ott is betöltötte az egyik auguri helyet.
Ezáltal, még ha a városi törvény lehetőséget is adott arra, hogy egynél több augur legyen a coloniában, nem valószínű, hogy a gyakorlatban is többen voltak, a szaktudást és vagyont is igénylő papi hivatal viselői. Egy személy is képviselhette a papi collegiumot.


Flamines

Három flamenjét ismerjük Napoca coloniájának, a Kr. u. II. század utolsó harmadától, negyedétől, a Kr. u. III. század első harmadáig:

D 86 [ 1 [---1 [---]

A Kr. u. II. század folyamán, Marcus Aurelius uralkodásától - fl(amen).

A Kr. u. III. század első harmadában djec(urio), patrofn(us) coll (égi) ? ?], [fla]m[en
col(oniae)] [ ?.
D 15 P(ublius) Ael(ius) Maximus

A Kr. u. III. század elejétől a militis, Ilvir q(uin)|c](uennalis), fla[men col(oniae)(), Kr. u. 222 után [sacerdos Arjae Aug(usti) n(ostri), [coronatus Dac(iarum) I]II, dec(urio) col(oniae)(2).

A felirataik illetve hivatali idejük által felölelt közel fél évszázad alatt, mindhárman viselhettek teljes idejű flaminatust egymás hivatali idejének átfedése nélkül. A D 15 a saját pályafutásán belül is viszonylag későn vált flamenné, miután már a colonia tjuincjuennalisi hivatalát is betöltötte. A három fiamén megállapítható időrendje, egyszerre egy hivatalban levő flamenre utal. Természetesen ennek megerősítésére közvetlen, vagy több közvetett adatra lenne szükség.


Pontifex

Napoca coloniájából egy pontifexet ismerünk, aki hivatalát akár már a Kr. u. II. század végétől is viselhette, a Kr. u. III. századba áthúzódólag:

D 54 C(aius) Iul(ius) Con[s]tans

A Kr. u. II. század végén, a Kr. u. III század elején pont(i)f(ex).

Mivel ő az egyetlen ismert coloniabeli pontifex Napocából ezért a helyi pontifexi collegium papjainak egy idejű létszámát nem lehet megbecsülni. A pontifex mellett a fiamén is a collegiumba tartozott.

A megvizsgált források időrendje szerint nem állítható biztosan, de feltételezhető, hogy Napoca coloniájában mindegyik papi hivatal képviselőjéből egyszerre csak egy volt hivatalban. Nem ismerjük a városi törvényt, azonban elméletileg lehetőséget adhatott arra, hogy a papi collegiumok tagsága több főből álljon, főleg mivel egy coloniáról van szó. A fennmaradt forrásanyag az egy főben való szabályozás lehetőségét támogatná, de valószínűleg inkább a gyakorlatot képviseli, azaz a papságra alkalmas személyek számának alacsony voltát.




Szabó Ádám