Városi rangra valószínűleg Septimius Severus (Kr. u. 193-211) emelte a Kr. u. III. század első évtizedében, legkésőbb 211-ben. A város társadalmában jelentős részt alkottak a palmyraiak, azaz a numerus Palmyrenorum Tibiscensium leszerelt katonái és családtagjaik. Valószínűleg quattuorvirek álltak az élén, mint a Septimius Severus alapította municipiumok nagyobb részében. A város nagyjából fél évszázados értékelhető történetéből a következő papi tisztségek és viselőik ismertek:


Fiamen

A municipium egy flamenjét ismerjük, aki a Kr. u. III. század első felében töltötte be papi hivatalát:
D 60 Iulius Valentinjus] - [f|Iamen m(unicipi).

Lényegi következtetések nem vonhatók le egy személy létéből, így ő pusztán a hivatalra képez adatot a városban. Nem zárható ki, hogy akár Porolissumban municipiumában, Tibiscumban is csak egy fiamén állt egyszerre hivatalban, aki a pontifexel együtt [D 12] a collegium pontificumot képviselte.


Pontifex

Egy pontifexét ismerjük a municipiumnak, aki a Kr. u. III. század első felében töltötte be a hivatalát:

D 12 — Ael(ius) Habibis - [ponjtif(ex).

Mivel az intézmény egyedüli ismert képviselője a városból, léte alapján általánosabb következtetés nem vonható le a városi pontifexi hivatalra vonatkozóan. Ketten a flameni hivatal betöltőjével alkották Tibiscum collegium pontificumát. Talán az egyedüli orientális származású ismert pontifex a tartományból, ami a város társadalmi összetételével magyarázható. Mint viszonylag régi polgárjoggal rendelkező család gyermeke helyi notabilitásként természetesen lehetett pontifex.


Romula municipium Aelium, colonia Septimia

Dacia Inferior Malvensis városa volt, amely az Olt jobb partján feküdt, Dacia déli részén. A településről nem ismert egyetlen pap sem. Bizonyosan jelen voltak a városi közéletben az államvallás papjai azaz a pontifexek, augurok és flamenek. Egyes sacerdosok feltűnése is várható, a régészeti feltárások nyomán előkerülő feliratos forrásokon.




Szabó Ádám