Az apulumi tábor alapításával egyidejűleg polgári telep is keletkezett a tábor közelében, melynek telepesei a légiók kíséretében levő katonák nejein és gyermekein kívül, még veteranusok, markotányosok és családos kereskedők voltak. De mielőtt ezen telep alapításáról és általában, mennyire szűk forrásaink anyagot nyújtanak.
Alsófehér vármegye területén keletkezett polgári telepekről közelebbről szólanánk, lássuk előbb, hogy a légiók és segédcsapataik Dacia területén miképp helyezkedtek el, és azután nézzük meg, hogy Apulum házi légiója, a legio XIII. Gemina, a hozzá tartozó segéd csapataival együtt miképp lett széthelyezve a tartományban, főtekintettel Dacia területére vagy annak szomszéd területeire.
Igen természetes és könnyen megérthető okokból történt az, hogy Dacia meghódításának első éveiben csakis idegen katonák tettek szolgálatot a tartományban, míg a dák lakosok sorából besorozottakat inkább a tartományon kívül alkalmazták; de a katonák széthelyezésére vonatkozó ezen alapelv a körülmények és az egymásután alkalmazott hadtestek változtatása szerint időnként még is változott. így tehát nem alkalmazták az első században a légiók számára besorozott dák katonákat saját hazájukban, hanem kivitték azokat messze Britanniába, Hispániába, vagy Afrika-Numidiába.
Ezen alapelv azonban nem volt általában és mindenütt érvényben és alkalmazásban, hanem tettek e tekintetben kivételeket is, így például megtartották Egyiptomban a ptolemeusok hadi rendszerét, melyet Hadrianus császár (Kr. u. 117 - 138-ig) aztán általánosított, a mennyiben a területi rendszert juttatta érvényre, melynek alapján maguk a légiók számára besorozottak többnyire az illető tartományban meg is maradtak, úgy, hogy a katonák fiai hasonlóképpen ugyanazon légiókba léptek be, melyekben az atyjuk szolgált, vagy szolgálatban volt. Csak Daciában tartották valamivel tovább fönn a régi rendszert, mert nem bíztak a dák lakosságban. Ugyanezen körülmények léteztek Britannia és Judaea tartományokban is.

Ezen fenn említett okból maradtak Daciában a legio XIII. Gcminával együtt mindazon segédcsapatok is, melyek azelőtti időkben is Pannonia superior tartományban ezen légióhoz tartoztak. Ezen katonaerő elegendő volt egyelőre s csak a nagy germán és sarmat háborúk óta hozatta Marcus Aurelius császár (Kr. u. 161 - 180-ig) ismét a legio V. Macedonicát Moesia inferiorból Daciába, hol ezen legio meg is maradott a tartomány feladásáig. A legio XIII. Gemina katonáit tehát az első évszázadban többnyire a római birodalom nyugati részéből sorozták be, s igen ritkán akadunk Itáliából való katonára e légióban. így találunk Apulumban egy Carsulaebói (Umbria) való katonát, C. Atrius Crustumina Crescenset.1 Ily eset a második században igen ritkán fordult elő. A Daciában besorozott katonákra nézve főképp a következő szabályok voltak mérvadók és érvényesek:

1. A légiókban való szolgálatra besorozott katonákat Hadrianus császár idejében és még azután is egy jó ideig Afrikába - Numidiába - a legio III. Augustába vitték át, s nevezetesen Napoca (Kolozsvár) kerületéből rendeltek oda sok újoncot, mely szám azonban az idővel mindinkább apadt. így Hadrianus császár utáni időben a numidiai katonai listában 19 Napocából való hadfi nevével találkozunk.
Egy későbbi más katonai listában már csak ötöt találni, s egy harmadik listában (Kr. u. 166. évből) egyetlen egy Napocából való légionáriust találunk, úgy szólván elfelejtve, a csupán afrikaiakból álló légióban. Különben is igen élénk viszonyok léteztek akkor Dacia és Afrika-Numidia közt. így találni egy beneficiariis consularis legionis III. Augustae Daciae-t is. Csak Marcus Aurelius császár óta (Kr. u. 161 - 180-ig) látjuk, hogy a Daciában alkalmazott katonák legtöbbnyire hazabeliekből voltak véve; sőt a daciaiak idővel igen hasznavehető katonáknak bizonyultak; mert Septimius Severus császár (Kr. u. 193-211-ig) óta látunk dák katonákat a már többé nem Itáliából, hanem az Illyr légiók előkelőbbjeiből besorozott praetorianusok közt is. Így jelzi a Corp. Inscr. Lat. VI. 269. szám: P. Aelius Victorinus Romani Viveni filius, Napocából való praetorianust (Kr. u. 213. évből).
A Corp. inscr. Lat. VI. 2425. sz. említi Aurelius Ingenuus, miles cohortis I. praetoriae centuria Casti, vixit annos XXV., militavit annos VI., natus provincia Dacia legione XIII. Gemina; Aurelius Petronianus fratri beue merenti fecit.

Ugyanazon itt említett Aurelius Ingenuus, mint miles legionis XIII. Geminae, Sarmizegetusában állított fel siremlékkövet 53 éves anyja, Maria Secundinának, és 18 éves nővérének, Aurelia Saturninanak. (Corp. Inscr. Lat. III. 1479.) Továbbá volt még Ampelumból való praetorianus, I. Sem. T. f. Ulpia Augusta Apulo. (Eph. ep. IV. 8940. 21.) Láthatjuk még a katonai listákból, hogy a Napoca kerületből valókat, tehát Dacia északi részéből, főképpen Afrika-Numidiába helyezték át, míg a praetorianusok hoz Dacia déli részéből, Sarmizegetusából, vitték az egyéneket.
A Daciában született katonák szolgáltak azután még a szomszédos tartományokban is, például Pannonia inferiorban, mint légionáriusok, vagy mint tisztek. így látjuk Aquincumban: Militi leg. II. Adiutricis, armorum custodi et duplario, stipendiorum XIII., annorum XXXII. Porolissensi provinciae Daciae. (Corp. Inscr. Lat. III. 3556.) Ugyan Aquincumban szolgált a segédcsapatban: a Pannonia inferiori segédcsapatban valók számára kiállított polgári okmányok egyikében (Kr. u. 216-247-ben?) Luciliano Porol(issensi)nek, nejének, két fiának és egy leányának polgári jog adatott. (LXXII. Eph. ep. IV. p. 508.)

2. Az alák közül az egyik dák katonákból állíttatott össze e cím alatt: Ala I. Ulpia Dacorum. Ezen alát Cappadociaba küldték őrségül, hol aztán C. Julius Erucauius Crispus, praefectus alae primae Ulpiae Dacorum a cappadociai helytartót, L. Aemilius Carust, ki előbb Dacia helytartója volt, barátjának nevezi. (Corp. Inscr. Lat. VI. 1333.) A Corp. Inscr. III. 5044. sz. is említi az ala I. Dacorum-ot.

3. A cohortes közül három említtetik fel, úgymint a cohors I. Aelia Dacorum, melynek őrséghelye Britanniában Amboglana határőrhelyen volt. Ezt a cohorsot Hadrianus császár (Kr. u. 117-138-ig) szervezte.
A cohors II. Augusta Dacorum vetarana equitata. Tcutoburgiumban talált fogadalmi feliratban említés van téve ezen cohorsnak egyik tribunusáról. (Corp. Inscr. l.at. 111. 6450.) Őrséghelye ismeretlen. A cohors III. Dacorum fel van említve egy keleten állomásozó hadtesttel kapcsolatban. (Corp. Inscr. Lat. III. 600.)

Szolgáltak azonkívül dák születésű katonák még más segédcsapatokba besorozva Daciában, de ezen segédcsapatok idegen elnevezésüek voltak, mint például az ala Gallorum, ala I. Illyricorum, ala Campagonumban. Ezen segédcsapatokból néhányat! Rómába az equites singulareshez választattak ki, a mi nem csekély kitüntetés volt az illetőkre nézve. Például: Aurelius Victorious eques singularis domini nostri castris prioribus turma Sabiniani immunis turmae natione Daqus domum colonia Zormegiete (Sarmizegetusa) vixit anos (sic!) XXXV. militavit anos (sic!) XI. (Corp. Inscr. Lat. VI. 3236.) A M. Aurelius Deciani E. Decianus colonia Malvense ex Dacia, Kr. u. 230. évben, az equites singularesből Rómában polgári jogot nyert. (Dipl. LI.)

A légiók és a segédcsapatok mellett még a tartományi hadi szolgálatot tevő népség, vagyis népfelkelők voltak, kik rendkívüli szükség esetében szolgálatra behívattak; ezek azonban csak lazább formatiókban, sem cohors-ot. sem alát nem képezvén, csupán csak »numerus« név alatt szolgáltak. A Daciában szolgáló idegen segédcsapatokról a feliratokon kívül még néhány polgárijog-adományozó okmányból nyerünk felvilágosítást.

Ilyen ez okmányok közül a Kr. u. 110-ik évi február 17-én keltezett, mely 1). Terentius Scaurianus helytartó alatt bocsáttatott ki. (Corp. Inscr. Lat. III. p. 868.):

A Kr. u. 129-ik évi március 22-én kiadott okmány Plautius Caesianus helytartó alatt. (Az Aluta torkolata közelében találták. Corp. Inscr. Lat. III. p. 876.)

A Kr. u. 145-161. közti évek valamelyikének szept. hava 27-én kelt okmány, mely Damasnánál (Mohadia közelében) találtatott. Ezen okmány Macrinus helytartó idejéből való s látható belőle, hogy akkortájban a tartomány katonái még Dacia superior és Dacia inferiorra való felosztása szerint voltak megosztva Kr. u. 157 -158. évek közt. (Corp. Inscr. Lat. III. p. 886.)

A Kr. u. 157-ik évi december 13-án kelt okmányt, mely M. Statius Priscus helytartó alatt bocsáttatott ki, Zsuppánál Karánsebes közelében találták. (Corp. Inscr. Lat. III. p. 882. suppl. p. 1989.)

A Kr. u. 158-ik évi julius 8-án ugyancsak a Statius Priscus helytartósága alatt kelt okmányt Maros-Kereszturnál találták. (Corp. Inscr. Lat. III. suppl. p. 1989.)

Míg Hadrianus és Antoninus Pius császárok alatt a 129-ik, 157-ik és 158-ik években kelt okmányokban még mindig a két Dacia superior és inforiort különböztetik meg, addig már Marcus Aurelius császár alatt (Kr. u. 101-180-ig) az ismételten behozott legio V. Macedonicának Porolissensisben elkülönített katonai területe van, mint azt ezen legio téglabélyegeiből láthatjuk, mely bélyeg a következő betűket tartalmazza: EX 1) P, mi annyit jelent, mint Exercitus Daciae Porolissensis. (Corp. Inscr. Eat. III., suppl. p. 1427.)

A Daciában alkalmazott segédcsapatok elnevezése nem felel meg mindig az azon csapatokban szolgáló katonák nemzetiségének, mert az idők folytán az idegen nevekkel bíró csapatokban besoroztattak Daciában született katonák is nagyobb számban; sőt Hadrianus császár óta még polgári joggal bíró egyének is állottak a segédcsapatok soraiban, mi által az idegenből jött segédcsapatoknak jellege lényegesen megváltozott.
A brit, thrák csapatok ellenben, úgymint a nem rendes Numerus Maurctanorum és Numerus Palmyrenorum, valamint a cohors Ituraeorum legényei, idegeit jellegüket megtartották s nyelvüket, vallásukat idegen hazájokból magukkal hozták a daciai őrség helyeire. így például ismerünk egy papot a numerus Paintyrenorumból, ki egyúttal mint optio is szolgált. (Corp. Inscr. I.at. III. suppl. 7999.)

Az imént felemlített katonai elbocsát/) oklevelek mind Daciában találtattak, miből következtethetni, hogy az azokban felsorolt veteranusok Daciában maradtak, vagy valamely vicus militarise-ban, melyet már szolgálatuk idejéből ismertek s megszerettek, állandóan letelepedtek.

A Daciában elhelyezett segédcsapatok már azelőtti időkben is a Pannóniában állomásozott hadsereghez, tartozó legio XIII. Gemmához, vagy a Moesia inferiorban levő hadsereghez tartozó V. Macedonicához voltak csatolva s ezen légiókkal együtt jöttek be Daciába. Nevezetes azonban az is, hogy Britannia és Dacia közt a segédcsapatok kicserélése is többször előfordult.
De hogy Dacia területén, s általában Daciában megfordult segédcsapatok tarka-barkaságáról minél világosabb képet szerezhessünk magunknak, állítsunk össze e csapatokról egy kis kimutatást azon tartományokról, a honnan Dacia segéd csapatjai előkerültek. Mindjárt látjuk, hogy ezekben kelet és nyugat, s az óvilágnak három világrésze képviselve van.


I. Hispániái segéd csapatok:

Az. alák:

Asturum, Hispanorum, I. Hispanorum Campagonum.

A cohors-ok:
I. Hispanorum, I. Hispanorum veterana, I. Hispanorum p. f. I. Flavia Ulpia Hispanorum c equitata, II. Hispanorum, 1III. Hispanorum equitata, Hispanorum; I. Bracaraugustanorum. Numerus I lispanorum.


II. Brit segédcsapatok:

A cohors-ok:
I. Britannica cn civium Romanorum; II. Britannica; IV. Britannica.

A numeri:
Britonum; singularium Britannicorum; a pedites singulares Britannici.


III. German segédcsapatok:

Az alak:
I. Batavorum cA; I. Tungrorum Frontoniana.

A cohors-ok:
I. Batavorum CA. ; I. Ubiorum.


V. Gall segédcsapatok:

Az alak:
Gallorum (később összesített ala I. Gallorum et Bosporanorum ; Gallorum et Pannoniorum).

A cohors-ok:
Gallorum Dacica; II. Gallorum Macedonica; III. Gallorum; V. Gallorum; Lingonum ; Nerviorum.


VI. Alpesi segédcsapatok:

A cohors-ok:
I. Alpinorum; III. Montanorum; VIII. Raetorum; I. Vindelicorum.


VII. Pannóniái, Illyr és Thrák segédcsapatok:

Az alák:
Illyricorum; II. Pannoniorum; (Gallorum et) Pannoniorum; Thraecum.

A cohors-ok:
II. Flavia Bessorum; III. Dalmatarum; I. Thracum civium Romanorum; I. Thracum sagittariorum; VI. Thracum Numerus Illyricorum.


VIII. Afrikai segédcsapatok:

Cyrenaica, Afrika propria, Numidia és Mauretaniából:

A cohors-ok
I. Cyrenaica; Afrorum; II. Flavia Numidarum.

A numerus-ok:
Mauretanorum Tibiscensium; Tibiscensium; Mazicum; Mauretani Caesarienses cum Mauris gentilibus; vexillarii Africae.


IV. Keleti segédcsapatok:

Az alak:
Bosporanorum; Augusta Ituraeorum.

A cohors-ok:
I. Flavia Commagenorum; II. Flavia Commagenorum; III. Commagenorum; V. Commagenorum; Commagenorum; IIII. Cypria civium Romanorum; I. Augusta Ituraeorum; I. Ituraeorum ; I. sagittariorum (/:(?).

A numerus-ok:
Osrhoenorum ; Palmyrenorum; Surorum ; Surorum sagittariorum.


IX. Különleges segédcsapatok:

Ala miliaria; I. civium Romanorum; Siliana; cohors III. campestris; numerus campestrium.

Ezen általános kép feljegyzése után forduljunk ismét vissza azon részletek tárgyalásához, melyek közvetlenebben állnak összefüggésben Alsófehér vármegye területén lezajlott történetekkel.
Az apulumi állótábor megalapítása után indultak ki e táborból azután a helyőrségek a tartomány különböző pontjaira. Mennyiben forrásaimból meríthetek, fel fogom sorolni a helyőrségek széthelyezését.

A Traianus császár által Dacia ellen mozgósított hét legio közül, Deccbalus és seregének teljes leveretése után, a legio I. Italica, a legio I. Minerva és a legio IIII. Flavia fidelis azonnal visszavonult Daciából és eleinte a legyőzött tartományban csak négy legio maradott, u. m. a legio 1. Adiutrix, a legio V. Macedonica, a legio VII. Claudia és a legio XI11. Gemina, hogy a rend és béke teljes helyreállítását létrehozzák.
Traianus az apulumi castrumra fordított figyelmét egy időben az egész tartományra kiterjesztvén, a legio VII. Claudia által Porolissum (Mojgrad), a tartomány északi részében védműveinek megépítését eszközölte, miért is e castrum téglái a legrégibb emlékeihez tartoznak Daciában.
Ezen munka bevégzése után a legio VII. Claudia moesiai főhadiszállására visszatért és helyet adott a legio XIII. Gemina oda rendelt csapatának, midőn 211-222. között mint segédcsapat a cohors 1.ingonum Antoniniana szolgál e táborban. Egyúttal oda rendeltetett még a Numerus Palmyrenorum is.

A legio V. Macedonica, mely Kr. u. 100-ik évben még Apulumban volt, későbben Sarmizegetusába megy át, hol D. Terentius Scaurianus helytartó alatt 110-ik évben az akkori fővárost helyrehozva, a legio I. Adiutrix-szal Daciát elhagyja és pedig oly formán, hogy - mint már felemlítem - a legio I. Adjutrix Brigetióba (Ó-Szőny) és a legio V. Macedonica Troemisbe (Iglitza) visszaköltözik. Ennek megtörténte után a legio XIII. Gemina segédcsapataival egyedül maradt Daciában; főrésze Apulumban az álló táborban telepedett le, kisebb részei és a segédcsapatok pedig a tartomány egyes vidékeit szállták meg.

Midőn a Kr. u. 110-ik év február 17-én Traianus császár idejében kelt, a veteranusokat elbocsátó levelet (honesta missio) szem előtt tartjuk és e mellett tekintetbe vesszük, hogy ezen elbocsátó levélben említetten kívül is még más, a dák háborúban részt vett segédcsapatok is itt maradtak, konstatálhatjuk, hogy tartományunk helyőrsége ezen első korszakban szám szerint legalább 15.500 embert tett ki, mi mindenesetre jelentékeny haderő, s a tartomány biztosítására is elegendő volt, míg későbben úgy a szabad dák törzsek, valamint az idegen népek betörése a katonai erő tovább fejlesztését kívánatossá nem tették.

Nem lépem át kitűzött célom határait, midőn a tartomány haderejének széthelyezése ügyében nemcsak Alsófehér vármegye területét veszem tekintetbe, hanem a szomszéd területeket is, sőt még az egész tartománynak azon részeit is bevonom tárgyalásom keretébe, mely részekben a legio XIII. Gemina szerepelt, mert a haderő egy testet képezett, melynek vezetése Dacia központjából indult ki, s mely éppen ennélfogva szervi összeköttetésben volt a Dacia területén előforduló eseményekkel. Ha ezt tekinteten kívül hagynám, akkor nagyobb hibát követnék el, mely egyúttal az alkotandó kép teljességében nagy hézagot idézne elő. Első sorban közlöm a Daciában alkalmazott segédcsapatok névsorát s pedig idő és őrhelységek szerint:

Traianus császár idejében (Kr. u. 98 - 117. évig). Ala I. Augusta Ituraerorum, Miciában (Vecel) Ala I. Augusta Ituaerorum Sagittariorum; Ala I. Asturum. Cohors I. civium Romanorum; cohors I. Britannica miliaria civium Romanorum Alsó-Kosályban; cohors Hispanorum pia fidelis; cohors I. Thracum civium Romanorum, Optatianában ; cohors I. Ituaeorum; cohors II. Flavia Ulpia Hispanorum miliaria civium Romanorum, Ajtónban ; cohors II. Gallorum Macedonica; cohors III. Campestris civium Romanorum Magyar-Peterden ; cohors IIII. Cypria civium Romanorum; cohors VIII. Raetorum Romanorum; cohors II. Flavia Commagenorum, 119-ik évben már Miciában ; cohors II. Hispanorum, 108-ik évben már Versecen ; Pedites singulares Britannici, Germizarában (Gyógy).

Hadrianus császár idejében (117- 138. évig). E császár a Traianus által meghódított területhez, a régihez, még új területeket csatolt keleten és északnyugaton, miért is a segédcsapatokat szaporítania és castrumokat emelnie kellett. Hévíz mellett is ekkor keletkezhetett a castrum. osztja Daciát két részre, Dacia superiorés Dacia inferiorra, s mind a két résznek külön-külön hadserege van.
A Kr. u. 129-ik évi március 22-én kiadott elbocsátó levélben9 a Dacia inferiorban szolgált segédcsapat okbeli katonákat részben elősorolja: Ala equitum Illyricorum, Vécsen van; Vexillatio equitum Illyricorum. Cohors I. Hispanorum; cohors I. Hispanorum veterana; cohors II. Flavia Numidarum, Vármezőn van; cohors II. Flavia Bessorum; cohors III. Gallorum. Ezekhez csatolható még a cohors I. Aelia Gallorum és az ala I. Asturum.

Antoninus Pius császár idejében (137 -161. évig). E császár alatt a szabadon maradott dák törzsek fellázadtak a rómaiak ellen, miért is a segédcsapatok újbóli megszaporítása szükségessé vált. A Kr. u. 137. évi december 13-án kiadott elbocsátó levélben a következő segédcsapatokat látjuk képviselve:
Ala I. Hispanorum Compagonum, Miciában ; ala I ....; Ala . . . .; cohors I. Vindelicorum miliaria, Miciában; cohors....; cohors I. Flavia Commagenorum; cohors I....; cohors I. Ubiorum, Ad-Mediamban (Mehadia); Tibiscumban (Zsúppá); Várhelyen (Beszterce-Naszód vármegyében ; Székely-Udvarhelyen és Dicső-Szent-Mártonban ; cohors I. Thracum Sagittariorum ; cohors . . . cohors .... I. Gallorum; cohors Augusta; cohors Pedites singulares Britannici, Germizarában (Gyógy).


A 158-ik évi júl. 8-án kelt elbocsátó levélben a következők láthatók:

Ala I. Batavorum miliaria, Székely-Földváron ; ala Hispanorum Campagonum, Miciában (Vecel);, ala 1. Gallorum et Bosporanorum; cohors I. Thracum Sagittariorum; cohors IIII. Hispanorum, Knlakában ; cohors I. Ituaeorum. Vexillatio Frigum et Mauretanorum. Mauri gentilis.

A 145-161. évi szeptember 27-én kelt elbocsátó levélben a következők olvashatók:

Ala; ala Gallorum et Pannoniorum; ala contariorum. Cohors Ulpia; cohors miliaria;

Cohors: Flavia Ulpia Hispanorum miliaria, Ajtón; Traianus idejében is már ott volt; cohors miliaria; cohors I. Augusta Nervia; cohors ; cohors I. Britannica (Ulpia Brittonum) miliaria civium Romanorum; cohors I. Hispanorum, Traianus idejében is fel volt említve; cohors....; II. Hispanorum scutata Cyrenaica; cohors ; cohors VI. Thracum, Magyar-Egregyben ; cohors I. Ituaeorum, Traianus idejében is fel volt említve. Pedites singulares Britannici; ez is ismételve van. Cohors III. Gallorum, Hadrianus idejében már fel volt említve.
Ala I. Hispanorum Compagonum Miciában, cohors I. Thracum sagittariorum ismételten emlittetnek fel. Föliratok alapján ide számítható még a: Cohors I. Bracaraugustanorum, mely Kr. u. 134. évig Moesia inferiorban volt s most Bereck közelében fordult elé; a cohors II. Flavia Commagenorum, mely már Traianus alatt bejött; az ala Frontoniana, vagyis ala Tungrorum Frontoniana, mely Alsó-Ilosván volt.

Septimius Severus császár idejében (193-211. évig). Ala II. Pannoniorum, ala I. Hisparonum Compagonum; cohors I. Alpinorum, cohors I. Vindelicorum, cohors II. Flavia Commagenorum; Numerus militum . . . . ? ezek mind Miciában (Vecel) állomásoztak. Ala I. Asturum Kr. u. 200. évben, Germizarában. Vexillatio Dacorum Parthica Apulumban.

Caracalla császár idejében (211-217. évig): Cohors Lingonum Antoniniana, Porolissumban (Mojgrad). Ala I. Tungrorum Frontoniniana (Antoniniana), Alsó-Ilosván.

Severus Alexander császár idejében (222 - 235. évig): Ala Frontoniniana Alexandriana.

Gordianus császár idejében (238 - 244. évig): Cohors I. Sagittariorum (A Gordiana), Drobctában (Turnu-Severin).

I. Philippus (Arabs) császár idejében (244 - 249. évig): Cohors II. Flavia Commagenorum, Miciában.8

Gallienus császár idejében (259 - 268. évig): Cohors III. Dclmatarum tz equitata (Valeriana Galliena) Praetorióban (Plugova), Mehadiában.

Gallienus császár után már alig maradtak fönn emlékek, melyekből Dacia benső viszonyait pontosabban megítélni lehetne. Daciát a rómaiakra nézve már alatta elveszettnek tekintették, s alig 7 évre utána már vége is volt a római uralomnak Daciában; ennél fogva megszűnik itt a római segédcsapatok szervezése iránt minden adat.

Nézzük most a légiók, illetőleg a legio XIII. Gemmának alkalmazását és széthelyezését Alsófehér vármegye területen s ezzel kapcsolatban Daciának azon őrhelységeit is, melyek, habár csak közvetve fontosak Dacia területére, de történetünk keretén kívül nem hagyhatók, mert szükséges kiegészítéséül szolgálnak az egésznek.
Ezen felsorolt segédcsapatok az ez idő szerint a tartományban állomásozó legio, illetőleg a légiók legátusai alá tartoztak s a hadseregnek mozgó részei voltak, melyek úgy a határszélek védelmére, valamint a tartomány belső biztosságára rendeltetvén, majd itt, majd ott tűnnek fel.

Eleinte a legio XIII. Gemmához voltak csatolva, később átment egy kisebb része a tartományba újból behozott legio V. Macedonicához, hogy ezen légióval a tartomány északi és északnyugati részeiben tegyen szolgálatot, mig a nagyobb része a legio XIII. Gemina mellett maradván, a tartomány keleti és déli részében egészen az Al-Dunáig állomásozott, mígnem a délnyugati részben a legio IIII. F. F. felváltja a legio XIII. Gemmát és azzal együtt a segédcsapatokat is.
Daciatól délnyugatra eső legtávolabb helyén, Orsován, találjuk a legio XIII. Gemmának egy csapatját, mely mellett a cohors I. Britannica miliaria szolgált. Ez volt tehát Apulumtól a legmesszebb fekvő őrséghely, mely Daciakel a katonák útján közvetlen összeköttetésben állott.

Innen valamivel közelebb, Daciatől délnyugatra, feküdt Jáaz és Zsúppá közt Tibiscum, melynek castrumában a legio XIII. Gemina csapatja mellett a cohors I. Ubiorumnak egy része állomásozott. Orsóvá (Tierna, Tsierna?) és Tibiscum közt levő útvonalon Ad-Mediam (Mehadia) és Praetorio (Plugova) castrumai állottak. Az elsőnél volt a rómaiak által szorgalmasan látogatott fürdő s ennek helyőrsége is, a legio XIII. Gemina egy csapatja, mely 211 -222-ig szolgált ott és azután is 260-268-ig ott volt. Segéd csapatjai voltak a cohors I. Ubiorumnak egy része és a Vexillatio Daciarum.
A másiknak helyőrsége csak 257 - 260. évekből ismeretes, mely a cohors III. Delmatarum Valeriana Gallieniena volt. Ezen helységek legközelebbi vidékének őrsége még ismeretlen, de innen északra jővén, a Tibiscust és Sarmizegetusát összekötő útvonal végén, t. i. Sarmizegetusa (Várhely, I Hunyad-megyében), mint akkori fővárosnak helyőrsége, már ismeretes. Ezen Castrumban Kr. u. 110-ig a legio V. Macedonica szolgált, majd azután a legio XIII. Gemmának egy tekintélyesebb része,5 mely utóbbi itt van még 211-222. között is; végre is ide csatoltatott a legio IIII. F. F.7 Segédcsapatai a cohors IIII. s a Numerus P. O.

Sarmizegetusától észak felé menvén, a hátszegi völgy keleti oldalán levő Boldogfalva fölötti Őrhegyen és a szomszédságában kiemelkedő helyeken kisebb vigiliariumok (őrházak) épültek, melyekben a legio XIII. Gemmának nehány katonája végezte a szolgálatot. Déva felé közeledvén, Ad-Aquas (Kis-lvalán) kisebbszerü castr urnában légiónk egy osztálya volt alkalmazásban; innen pedig kelet felé Szászváros közelében, Alsó-Városvize nevű helyen is a táborban a legio XIII. Gemina legénysége tartózkodott.
Az Ad-Aquastól vezető út a Maris (Maros folyó) felé irányul s ott találkozik a Maris mellett haladó főútvonallal, melynek vége a római sáncon túl a Tizia (Pathissus, Tisza) közelében fekvő NémetCsanádon megy át. Ez volt a legio XIII. Gemina legnyugatibb helyőrsége ; valamivel közelebb, a római sáncon innen, fekszik Ziridava (Bulcs), melynek táborában hasonlóképpen a legio XIII. Gemmából került ki az őrség.
Innen keletre van Micia (Vecel), mely már a szomszédos Hunyad vármegyében fekszik, s mely legélénkebb összeköttetésben vaja Apulummal és az Érchegységben levő bányatelepekkel. Ennek helyőrsége is éppen ezen utóbbiak biztosítása céljából igen jelentékeny volt.

Micia castrumában a második században nagyobb számban van katonaság a legio XIII. Gemmából,14 később pedig a legio IIII. F. F. váltja föl. Segéd csapataik közül leghosszasabban a cohors II. Flavia Commagenorum tartózkodik, mert ittléte megállapítható már a 119. évben, 164-ben, 193-ban s 245-ben, s ekkor Philippiana melléknevet kap I. Philippus császárról. Septimius Severus alatt következő segédcsapatok vannak itt: Az ala Pannoniorum, ala Campagonum, cohors I. Alpinorum, cohors II. Flavia Commagenorum, cohors I. Vindelicorum s egy Numerus . . . ,? Ezen segédcsapatok jegyzékét tartalmazó föliratos kő csak töredék és hiányos; lehetséges tehát, hogy az említetteken kívül még mások is állomásoztak ott; így például itt lehetett már Septimius Severus idejében az ala I. Hispanorum Campagonum. Hogy Caracalla és I. Philippus idejükben itt volt, az bizonyos. De különböző, meg nem állapítható időkben itt voltak még az ala Bosporanorum, a Numerus militum Mauretanorum vagy Montanorum, s a Turma Mazgada.

A cohors Commagenorum és az ala I. Augusta lturaeorumból talán csak veteránok telepedtek le a castrum mellett keletkezett faluban (pagus). Déván a legio XIII. Gemmának kisebb csapatja táborozott főképpen az azon vidéken levő kőbányák biztosítására. Déva közelében a fő útvonal Petrisnél, (Arany) hídon vezetett át a Maros jobbpartjára, hol a legközelebbi castrum a Germizaráé; itt a legit) XIII. Geminának egy csapatja mellett Kr. u. 200-ban az ala Asturum szolgált ;,u továbbá az ala Bosporanorum, s a Numerus singularium Britannicorum.
Ezzel átlépünk Alsófehér vármegye területére, midőn Blandiana (Kama) helységhez jutunk, melyben a legio XIII. Gemmának néhány embere a szolgálatot könnyen elláthatta; hasonlóképpen lehetett Burticumnak (Borberek és Alvinc) is katonasága a legio XIII. Gemmából véve. A Poklos fölötti őrhelységben néhány katona szintén tett szolgálatot ugyancsak a legio XIII. Gemmából; ezen utóbbi helyeken is akadtak segédcsapatok nyomaira.

Alsó-Váradja, Maros-Portus Apulumhoz számítandó, miért is a katonai szolgálatot a castrumból látták el e területen. A helyőrségi szolgálatot a legio XIII. Gemina a legio I. Adiutrix-szal kezdi, de a mint már láttuk, a teljes csend és rend beállta után egyedül maradt itt. Septimius Severus idejében a legio V. Macedonica osztja meg egy ideig táborát, s a Mevius Surus parancsnoksága alatt felállított fogadalmi táblán találjuk mindkét hadtest magasabb rangú lisztjeit feljegyezve.
A segédcsapatok közül voltak itt a cohors I. Britannica (Brittonum) miliaria civium Romanorum, cohors II. Numidorum, cohors (I.) Ubiorum, az ala Bosporanorum, ala Campagonum miliaria, a vexillatio Dacorum Parthica, Numerus militum Hispanorum, Numerus Illyricorum, az equites singulares, a Numerus singularium, a pedites singulares consularis. Igen természetes, hogy ezen segédcsapatok nem egy és ugyanazon időben állomásoztak Apulumban, hanem felváltva egymás után, mert az apulumi helyőrséget mindig maga a legio XIII. Gemina szolgáltatta.

Apulum szomszédságában levő helyeken, úgymint Sárdon, Magyar-Igenben, Krakkón, Tiborban, Vajasdon, Mindszenten, Tövis környékén Nagy-Enyedig hihetőleg a legio XIII. Gemina kisebb-nagyobb csapatai végezték a katonai szolgálatot, támogatva egy-egy cohorsnak vagy alának emberei által. Ezt bizonyítják részben az azon helyeken talált bélyeges téglák.
A bányavidéket védelmezte az Ampelumban (Zalatna) levo legio XIII. Gemina csapata és Caracalla császártól fogva a Numerus militum Hispanorum Antoniniana s így természetes, hogy Alburnus Majorban (Verespatak) is ezen legio katonái táboroztak.

Dacia területének északi részében Salinaeval (Maros-Újvár) szemben levő Székely-Földváron állomásozó castrum helyőrsége eleinte a legio XIII. Gemmából került ki, később pedig a legio V. Maccdonicaból ; az itt levő segédcsapat az ala Batavorum miliaria volt.
Ezzel ezen irányban kilépünk Dacia területéből, hol már gyakrabban találkozunk a legio V. Macedonicaval, mely sok helyen az azelőtt ott állomásozó legio XIII. Geminát felváltja. így látjuk ezt Potaissaban (Torda), melyből a legio V. Macedonica újbóli beérkeztével a legio XIII. Gemina kivonul s a kisebb rendű őrhelyet az újonnan beérkezett hadtestnek átadja. Ezen castrumot azután lényegesen kibővítették; de ez már nem tartozván feladatom keretébe, azért annyiban hagyom ennek folytatását és oda fordulok azon őrhelyekhez, melyekben a legio XIII. Geminát láthatjuk. Dacia északi határához már közel fekszik Szamos-Újvár, melynek castrumában a legio XIII. Gemina Kr. u. 211-222. között még ott tartózkodott. Macedonicaban (Szucság) is ezen legio csapata szolgált.

Porolissum (Mojgrad) már a tartomány északi határán fekszik, ennek castrumát a legio VII. Claudia alapította meg s ott is maradott a római hódítás biztosításáig; azután, mint már említve volt, távozott Daciából moesiai főhadiszállására, mire a legio XIII. Gemina vonult be a castrumba. Kr. u. 211-222. között a legio csapatja mellett a cohors V. Lingonum Antoniniana és a Numerus Palmyrenorum szolgáltak.
Tihón a legio XIII. Gemina egy csapatja a cohors I. Cypria vagy Cyrenaicával szolgált.Alsó-Kosályon előbb a legio XIII. Gemina, azután pedig a legio V. Macedonica és a cohors I. Britannicának egy része táborozott.

Innen jó messze menve, kelet és délkelet felé nem akadunk légiónk nyomára, csak a Marosba ömlő Nyárádpatak felsőbb völgyében találjuk Mikházán ismét a legio XIII. Gemina egy osztálya által épített és lakott castrumot, melyben a cohors I. Alpinorum is mint segédcsapat volt alkalmazva. Innen újból délkeletre haladva az Olt völgyébe jutunk, hol a Hadrianus császár idejében Hévíz mellett emelt castrumot a legio XIII. Gemina egy osztályával együtt találjuk. Különböző időkben szolgáltak itt a következő segédcsapatok: az ala Asturum, az ala I. Asturum és a cohors III. Commagenorum.

Innen kissé észak-nyugat felé fordulván, a Nagy-Küküllő bal partjának közelében a segesvári castrumot találjuk, melyben a legio XIII. Gemina kisebb szánni katonái szolgáltak s ugyanezt látjuk Dicső-Szent-Mártonban is, hol a mellett a cohors I. Ubiorumnak egy része is van. A két Küküllő találkozásánál, Balázsfalva közelében a legio XIII. Gemina egy kis csapatja táborozott.
Ezzel újból visszatértünk megyénk területére. Apulumtól keletre vannak castrumok Hosszutelkén, Bervén s délkelet felé Vízaknán, hol mindenütt a legio XIII. Gemina csapatjai végezték a katonai szolgálatot. Apulumtól délre fordulva, elhagyván megyénket, találjuk Szerdahelyen (Cedonia) a legio XIII. Gemina egy osztályát0 s a cohors I. Alpinorunmak egy részét. Nagy-Apoldon ugyancsak légiónk táborozott.

Végre még messze Daciatól az Olt közelében a mai Romániában, Recska (Romula) közelében találjuk a legio XIII. Geminanak egy csapatját s a cohors II. Favia Commagenorumot. Ezen fennebbiekben igyekeztünk némi képet adni a katonaságnak Daciaben való széthelyezéséről, melyhez természetesen a szomszéd megyékben lévőket is csatolnunk kellett.