logo

XXIX Januarius AD

facebook-csoport


Új Facebook közösségi csoportunkba szeretettel várunk mindenkit! Ötletek, beszélgetések, tanácsok minden ami Ókori Róma!


Facebook csoport

Dacia földrajzi elhelyezkedése

A római császárság idejében annak a területnek neve, mely a mai erdélyi felföldön, fel a radnai hegységig, keleten a Hargitáig terjedt s a mai Krassó-Szörény vármegyét s Kis-Oláh-országot foglalta magában. Dacia hegyeit legelőször J. Caesar említi, azt állítván, hogy a hercyni erdő a dákok és anartok határán a Dunától balra fordul s nagy terjedelmével számos nép területét érinti.

A Kárpátokkal még a Tiberius korában szereplő Strabo sincs tisztában s ő is mint Julius Caesar a Kárpátokat a hercyni erdő egyszerű folytatásának látja; ami nála annyival feltünőbb, mert különben a dákok és géták történetére, vallási és műveltségi viszonyaira igen becses felvilágosításokat közöl.
Sőt Strabon helyrajzi tájékozatlansága odáig terjed, hogy a Marost a Tisztától nyugatra egyesíti a Danubiusszal, a Parisus (Tisza) pedig szerinte is, mint Herodotosnál, a Skordiskek közelében a hegyekről lehaladtában éri el az Istert, vagyis az Al-Dunát. Florus sem tud sokkal többet Daciaról, jóllehet Augustusnak a pannonok, szarmaták és dákok ellen viselt harcaiban részt véve, azokról közvetlen tapasztalatait irhatá meg.

Azon feljegyzése azonban, hogy a szarmaták a síkságon kóborolnak, míg a dákok a hegyeket lakják, Dácia domborzati alakzatáról némi homályos fogalmat mégis nyújthat. Plinius Historia naturalisában a Dunától északra eső területek domborzatáról már helyesebb értesüléssel bír, bárha a Kárpátokban ő is a hercyni erdő folytatását látta s tulajdonképpen a Közép- és Erdős-Kárpátokkal foglalkozik, oda fenn a Tisza és Maros között jelölve meg a síkságról elűzött dákok hazáját és menedékhelyét.

Dacia első szabatosabb leirója Cl. Ptolemaios (Kr. u. 150), bár ő sem nyerhetett távoli lakóhelyén, Alexandriában az akkoriban éppen virágzása tetőpontjára emelkedett tartomány hegy- és vízrajzáról részletesebb és alaposabb értesülést.
Ptolemaios szerint Dacia-t jóformán minden oldalról természetes határok körítik, u. m. É-on a Dnyeszter felső folyása és a Kárpátok vonala, nyugaton a Tisza, délen a Duna, keleten részben a Prut s azontúl a Dnieszterig vont mesterséges határ.

Dacia első térképi ábrázolását az úgynevezett Peutinger-táblákon láthatjuk. A térkép a legnépesebb területeket s a Dunától kiágazó három útvonal erődítményeit sorolja fel. A rajta előforduló 45 helynév s a fő útirányok kitűzése Dacia helyrajzának megbecsülhetetlen adalékává teszik, melyet sok tekintetben kiegészít a IX. sz.-ban Ravennában egy ismeretlentől szerkesztett s azért ravennai névtelen cím alatt emlegetett kozmográfia, mely összefüggésben fogyatkozásai s hibás folyónevei és tipográfiája dacára Dacia helynévtárához mégis adalékul járul s egyúttal arról is tanúskodik, hogy a Peutinger-táblaénál ifjabb keletű mintáról származik.

A legújabb korig menő történelmi és archeologiai vizsgálatok eredménye gyanánt, ha a telepek elhelyezését, főleg a tulajdonképpen erdélyi felföldre osztott katonai állomások egymásutánját a hadi utak irányát és kapcsolatait mérlegeljük, könnyen szembeötlik, hogy voltaképpen az Érchegység képezte Dacia magvát s az egész hadi rend és elhelyezkedés ahhoz alkalmazkodott.

A tartomány úthálózata az Al-Dunához irányulván, a mai Rajnánál (Lederata) fűződött a nagy birodalmi úthálózatba. Odább keletre a Cserna torkolatától, vagyis a mai Orsovától indult a második főútvonal, mely az előbbivel a tartomány fővárosához nyíló mellékvölgy torkában, Zsuppánál (Tibiscum) egyesült.

Jóval keletre az Olt mentén Oescustól nyerték kapcsolatukat Mézia, Thracia, szóval a Balkán-vidék. Mindezen utak a Maros terén az aranyhegyek kulcsául szolgált Apulumnál (Gyulafehérvár) összpontosultak, jelezve: hogy oda helyezkedett az összes közgazdasági s ezzel kapcsolatos egyéb érdek.

A Daciaba szolgáló stratégiai út nyilvánvalóan az Érchegység szolgálatára van rendeltetve s északkelet és kelet felé csak annyiban ágazik szét, amennyiben az aranyvidék védelmére előretolt hadállások s a külső területekről benyíló hegyszorosok őrizete igényelte.